Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig

ami a véletlen folytán került hozzánk, s amit ez anyagból egy, a legkülönbözőbb árnyalatokból összeállított vásárló bizottság szerzett az állam részére. Legfájdalmasabban érezhető modern képtárunk külföldi osztályában a XIX. századi nagy francia festők müveinek hiánya...".

283 Tehát a modern magyar képtár elkülönítése a külfölditől már 1913-ban megtörténik. Ennek konzekvenciáit azonban csak Petrovics vonta le a maga következetes módján. Célja nemcsak egy modern magyar képtár létesítése, hanem a régi magyar művészet emlékeinek felkutatása is. Petrovics ugyanis számításba vette a korábbi művészet bemutatását: „A magyar múlt nem szegény művészeti emlékekben. Sok és becses szárnyasoltár rejtőzik kivált felsömagyarországi és erdélyi templomainkban. Az persze nem lehet célunk, hogy az életet kifosszuk azért, hogy megtöltsük múzeumainkat. (...) Ezeknek az emlékeknek egy részét az a veszély fenyegeti, hogy elpusztulnak. (...) Ezeket tehát minden áron fel kell kutatnunk és meg kell mentenünk.(...) Meg kell mentenünk a barokk kor szobrászatának elkallódó emlékeit is és általában mindazt, mi a magyarországi művészet múltjából megmenthető".

284 E sorok a Szépművészeti Múzeum programjának kibővüléséről és lényeges változásáról tanúskodnak. Elek Artúr szép szavakkal foglalta össze Petrovics szándékait és tevékenységét: „A magyar művészet gyűjteményének minél teljesebb kiépítése, a külföld régi művészetéből csak az elsőrendű daraboknak gyűjtése, a külföld modern művészetéből pedig csak az iránymutató mesterek megfelelő képviselésére való törekvés. Ezek voltak a főpontjai programjának. És mit valósított meg belőlük? Megteremtette a múzeum magyar osztályát, mert előtte csak nagy képraktár volt az, egyenetlen értékű és az egyes művészeket csak hiányosan képviselő, más fontos művészekről pedig semmit el nem áruló képhalmaz. (...) Nem túlzás az a megállapítás, hogy a magyar képírás történetét írta meg megíratlanul is ezzel a munkájával." Talán legjellemzőbb Elek megállapítása Petrovicsról, a művészeti íróról: „Konzervatív formaérzékű író, de babonát nem ismerő liberális szellem."

285 Petrovics igazgatóságának időszakában a Szépművészeti Múzeum jelentős gazdagodást könyvelhetett el. A gyarapodásokról évente beszámolt a Petrovics által életre hívott és szerkesztett évkönyv, valamint a Régi és Modern Képtár, a Szoborgyüjtemény, az Antik gyűjtemény sorra megjelenő katalógusai.

286 Petrovics bevezette az új szerzeményekből rendezett kiállítások gyakorlatát is.

287 Az első ilyen tárlatra 1917 májusában került sor. Ennek katalógusában, két művel kapcsolatban jelenik meg először külön kategóriaként a „magyar barokk".

288 1920-ra a magyar anyag ismételt átrendezésével új hangsúlyok kerültek az immár folyamatként bemutatott magyar művészeti fejlődésre. A kiemelkedő mestereknek, Székely Bertalannak, Szinyei Merse Pálnak, Paál Lászlónak és Munkácsy Mihálynak külön termet szenteltek.

289 A gyarapodás mellett a legfontosabb tényező volt, hogy Petrovics igazgatása idején jelentősen növekedett a múzeum társadalmi közönsége. A Szépművészeti Múzeum rátalált támogató bázisára, gyűjtőkre és a kulturális élet vezető hivatalnokaira egyaránt. Még működése idején emlékkönyvvel tisztelegtek munkássága előtt, s a legmagasabb körökben is fontosnak találták, hogy húsz éves igazgatói jubileumán megjelenjenek (1934).

290 UJ MAGYAR KEPTAR: „NEM A TÖRTÉNETNEK, HANEM AZ ÉLETNEK" A magyar művészet különálló reprezentációjának újabb állomása volt a Petrovics által életre hívott Új Magyar Képtár.

291 1924-ben Petrovics a Gyüjteményegyetem Tanácsán keresztül, melynek elnökhelyettese volt, elérte, hogy a miniszter a régi Műcsarnok épületét „fiók-képtárként" átengedte a Szépművészeti Múzeumnak.

292 A 19. századi művészet zöme és a szobrok is az anyaintézetben maradtak, míg az új helyen Petrovics „külön hajlékot" rendezett be az utolsó évtizedek magyar festészete számára. Az új kiállítóhely 1928-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Ennek anyagát Petrovics a Modern Képtár állományából alakította ki, miközben elérte, hogy az Új Magyar Képtár számára soron kívüli vásárlásokat bonyolíthasson le. Petrovics az első, aki pontosan megérezte a régi és modern gyűjteményezés közötti különbségeket, s az utóbbi körüli buktatókat. A Képtár anyagának elkülönítését a Modern Képtár egyéb müveitől Petrovics 283 Kat. Budapest SzM 1913, bevezető. A magyar képtár az első emeleten volt felállítva, a külföldiek pedig a másodikon. 284 Az Újság 1914. április 12. számában megjelent igazgatói programnyilatkozat, ismét közölve: Petrovics 1937, 151. Az Elet és művészet című kötetében maga Petrovics gyűjtötte össze a különböző időpontokban tett állásfoglalásait a Szépművészeti Múzeum feladatairól. Ld: A múzeumi gyűjtésről, valamint A Szépművészeti Múzeum képtárainak megújhodása. In: Petrovics 1937, 149-159; 164-172. 285 Elek 1924. 286 Az első időszaki grafikai kiállítás 1907-ben nyílt meg magyar művészek grafikáiból. A XIX. századbeli magyar művészet kézirajzainak retrospectiv tárlata. Megnyílt: 1907. február. A Grafikai Osztály I. kiállítása. Rendezte: Térey Gábor. Ezt októberben követte a nemzetközi grafikai tárlat, amelynek azonban magyar résztvevői is voltak. Nemzetközi Modern Metszetkiállítás. Megnyílt: 1907. október, rendezte Térey Gábor. 287 Az új szerzemények kiállítása, 1914-1917. Helyszíne a múzeum első emeletén volt. A szerzeményezés szempontjait Petrovics a múzeum évkönyvében is kifejtette: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei. OSzM Evkönyvei I. 1918, 178-209. 288 Az új szerzemények kiállítása, 1914-1917, V. Terem, 118. és 146. szám alatt, két, fára festett, „magyar barokk szentkép". 289 A Petrovics által berendezett Székely-teremről lásd: Szőke 1999-2000, 144. jegyzet. A művészeknek szentelt termekről: A Szépművészeti Múzeum 1920-1923-ban. Az OSzM Évkönyvei 111. 1924, 118-120. 290 Petrovics Elek emlékkönyv. Hommage à Alexius Petrovics. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum 1934. További méltatásokat lásd: Molnos 2006, 241-242. 291 Kat. Budapest SzM 1928. Cím nélküli bevezető szöveg: Petrovics Elek 1928. október 14. 292 Az Andrássy úti régi Műcsarnok épületét 1898-ban az O. M. Képzőművészeti Társulat eladta az Állat- és Takarmányforgalmi Részvénytársaságnak. A szerződésben szerepelt, hogy a részvénytársaság feloszlása esetén a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak joga van az épületet ugyanazon áron megszerezni. A háború után a minisztérium élt ezzel a joggal. Ebben az időben a Tanszermúzeum volt benne elhelyezve. Ezt az intézményt aztán kiköltöztették, az épületet kissé kitatarozták, s gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter újra a művészet szolgálatába állította azt. Kat. Budapest SzM 1928, cím nélküli bevezető szöveg: Petrovics Elek 1928. október 14.