Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

Függelék

A káderpolitikában - ahova beleszólást nem engedtek - teljesen önkényes intézkedések történnek nemcsak a társfelügyelet, hanem az egyes intézmények demokratikus vezetésének megsértésével. Szaktekintélyre hivatkozva, a demokráciával legjobb esetben közömbösen szembenálló elemeket engednek nagy számmal érvényesülni. (Oltványi, Dobrovits, br. Jankovitsné, Gerendássy stb.) Ezek a káderek teszik azt, hogy a munkatervben helyesen lefektetett célkitűzések a gyakorlatban nem valósulnak meg, vagy csak eltorzulva valósulnak meg. (Vándorkiállítások rendezésénél nem a kulturális igényeket veszik tekintetbe, hanem azt, hogy bizonyos helyiségeket ne hagyjanak kihasználatlanul, hogy más közületek ki ne igényelhessék. A fővárosi múzeumok tömegszervezésének megbeszélésénél a tömegkultúra szempontjai helyett az a kérdés került előtérbe, hogy a kinyomandó brossura anyagi fedezetét ki vállalja?) A MMOK munkájában mindeddig nem sikerült áthidalni az élő és a múlt művészetek közötti régi szakadékot, (az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon a MMOK mindezideig nem vásárolt. Amikor Pogánnyal erről beszéltem, felvetette azt az ötletet, hogy a MMOK a muzeális értékű képeket a vásárló szervektől néhány hónap múlva be fogja rendelni.) Feladatok Minimális program: Rendszeres szervezeti kapcsolat kiépítése a MMOK legfelsőbb vezetésével. A már rendszeresített havi jelentéseken felül hetenként értekezlet a MMOK és a VKM illetékeseivel. A befolyás érvényesítése abban az irányban, hogy a múzeumok valóban a népnevelő munka szolgálatában álljanak - az eddig egyoldalúan előtérbe helyezett és ezért a valóságos szükségletektől elszakadt tudományos munka mellett; hogy a múlt és a jelen élő művészete összekapcsolódjék a múzeumi munkában - közös vásárlóbizottság felállítása. Az együttműködés kifejlesztésére a Népi Művészetek Házával, a vándorkiállítások és a képzőművészeti tömegmozgalom területén; a Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével az élő művészekkel való együttműködés területén, Központi diapozitívtár felállítása a MMOK technikai vagy nyilvántartási osztályán belül a szakmai oktatás és a népszerűsítő előadások számára szükséges diapozitívanyagból. Fokozottabb befolyás a MMOK káderpolitikájába. Maximális program: A képzőművészeti és iparművészeti múzeumok kivonása a MMOK hatásköréből és a Népművelési Minisztérium hatáskörébe helyezése. Tekintettel arra, hogy a múzeumi központ mint önálló intézmény működne, ez nem járna a minisztériumon belül nagyobb átszervezéssel, csupán a képzőművészeti osztályon belül kellene 2 referensnek (egy képzőművészeti és egy iparművészeti) a múzeumok ügyével foglalkoznia. IIB Magyar Országos Levéltár, XIX-J-3-a-l713- 2-51-1951 (5101) 1950. október 27 1. oldal Redő Ferenc: Feljegyzés Losonczy elvtárs részére

1 Néhány héttel ezelőtt telefonon jelentettem Losonczy elvtársnak, hogy a Főváros Tanácsa Végrehajtóbizottsága a Fővárosi Képtárat meg akarja tartani. Ezt velem Goda Gábor közölte. Én, Losonczy elvtárssal való megbeszélés alapján a tervet helyeseltem azzal, hogy a kiállítás muzeális értékű anyagát adják át a MMOKnak. Ennek a kérdésnek részletes megtárgyalására több összejövetelen vettem részt, ahol a VKM, a MMOK, a Fővárosi Képtár és mi tárgyaltunk. Ezeken a megbeszéléseken kiderült, hogy a fővárosnak a Képtárral semmiféle konkrét programja nincs, nem tudják, mit kezdjenek vele. A Képtár igazgatója, valamint a MMOK azon azt állásponton van, hogy a Képtárat és annak anyagát át kellene adni a MMOKnak, amelyik ott egy nemzeti galériát állítana fel. Ezt a gondolatát magam is feltétlenül helyesnek tartom, úgy, hogy múltkori álláspontommal ellentétben javaslom azt, hogy a Fővárosi Képtárat államosítsák, és ebben legyen a nemzeti galéria és mint ilyent a MMOK vegye kezelésbe. A Fővárosi Képtár igazgatójának vonatkozó javaslatát mellékelem. 1 IC Magyar Országos Levéltár, XIX-J-3-a-1713-2-51-1951 (5101) Átvételi pecsét: Népművelési Minisztérium III. ügyosztály Érkezett: 1951. dec. 30. 1713-2-51 Javaslatok a múzeumi területre vonatkozólag, az átfogó javaslatnál feldolgozásra kerülnek. A javaslat elkészült a/a Budapest 1952. VI. 18. Aláírás: Havas Lujza. Melléklet: Végvári Lajos: Feljegyzés

4 A Szépművészeti Múzeum Magyar Képtára mellett a Fővárosi Képtár a magyar képzőművészeti emlékek legjelentősebb gyűjteménye. Egyes vonatkozásaiban, pl. a 19. század első fele, szolnoki iskola, Gyárfás és a 20. század képzőművészete stb. a Képtár a Szépművészeti Múzeum hasonló anyagát messze felülmúlja. Az anyagnak ilyen vertikális széttagoltsága indokolttá teszi, hogy a két gyűjteményt egyesítsük, a magyar képzőművészet Nemzeti Galériáját hozzuk létre. Számosan ellenzik a Nemzeti Galériát azért, mert úgy vélekednek, hogy jelen helyzetben nincs elegendő pénz megfelelő épület létrehozására. Véleményem szerint a Nemzeti Galéria, ha nem is végső formájában, de létrehozható a Károlyi palotában. Néhány terem átalakításával, a volt Fővárosi Régészeti Intézet és az épületben lévő lakók kitelepítésével mintegy 50, kiállításra alkalmas termet lehetne létrehozni. A magyar művészettörténeti kutatás mostani állapotában 50 teremnél nagyobb kiállítást nem is lehetne berendezni. Való igaz, hogy mivel a Képtár felső világítással nem rendelkezik, a képek nem mutatnának olyan jól, mint a Szépművészeti Múzeumban. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Szépművészeti Múzeum régimódi felsővilágítási berendezése következtében délután 4 órától kezdve a képek alig láthatók. Követnünk kell tehát a moszkvai Tretyakov Galéria, vagy a leningrádi Ermitázs megoldását, amely múzeumok mesterséges világítás segítségével az esti órákban teszik hozzáférhetővé a tömegek számára a képzőművészeti alkotásokat. Tapasztalatunk szerint a múzeumok legnagyobb látogatottsága délután 5 órakor kezdődik, ekkor pedig mesterséges világításra van szükség. 3 Losonczy Géza (Ersekcsanád, 1917. május 5 - Budapest. 1957. december 21.): újságíró, politikus, államminiszter, Nagy Imre munkatársa 1956-ban. 4 A lapon jobbra fenn tollal: Losonczyé.