Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - Múzeum és a reflektált múlt (A historizmus vége)

hagyományokkal rendelkező országok szakmai eredményeit az egyes témák vonatkozásában.

1476 A tárlatsorozat első ízben állította egymás mellé az említett nemzetek e korszakra vonatkozó régészeti anyagát és emléktárgyait. Annak ellenére, hogy a kiállítás apropójául egy ezer év előtti esemény szolgált, a rendezők megpróbálták elkerülni az egyes országok nemzeti történetírásában esetlegesen felbukkanó nemzeti elfogultságokat: a feldolgozás során reflektáltak a nemzeti historizmusok e témával kapcsolatos hagyományaira is. Ez a feladat érzékeny pontokat érintett, hiszen az 1000 körüli történeti események a közép-európai nemzeti történetírásokban szinte kivétel nélkül és évszázadok óta a nemzeti-állami alapítási mítoszok fontos elemeinek számítottak. Ezért került sor arra, hogy a kiállítás legelső blokkját kitevő 19. századi históriaképek a modern nemzetek múlt- és önszemléletét demonstrálták, ahogyan ez a múlt a képzőművészetek körében megjelent, megmutatva egyben azt a különbözőséget is, amely e nemzetek historizáló hagyományai, valamint a 2000. év tudományos eredményei között feszül.

1477 Az eredmények ellenére a kiállítást számos kritika érte, egyrészt azért, mert annak időpontja és témája a jelennel kapcsolatos politikai asszociációkat hordozott. Továbbá azért, mert az az Európa-kép, amely itt megjelent, túlságosan is a német történeti hagyományoknak megfelelő, a „Gallia" nélküli, „nagy" KözépEurópa szuggeszciójának hatása alatt állt. Voltaképpen ez volt leolvasható a tárlatsorozat hivatalos plakátjáról is, amelyről mintegy „lefelejtették" - kiretusálták - Galliát, „aki" pedig III. Ottó mintául szolgáló evangeliáriumának lapján még ott hódol a császár előtt Sclavinia, Germania és Roma szimbolikus nőalakjaival együtt.

1478 Az évezred fordulóján számos kiállítást szenteltek az Idő fogalmának, használatának és jelentésének is. Egyes rendezvények retrospektív módon foglalkoztak e témával, másutt a modern művészet keretei között. Már 1999-ben egy sor olyan művészeti eseményre került sor, amelyek az Időnek szentelt új alkotásokat mutattak be.

1479 Nálunk 1999-ben a Műcsarnok nyitotta meg Dátum című, modern művészeti tárlatát.

1480 Az ezredforduló alkalmat kínált az idő kulturális használatával és jelentésváltozásaival kapcsolatos konferenciák és kiállítások megrendezésére is. E vonatkozásban talán a londoni tengerészeti múzeum és a greenwich-i királyi obszervatórium időtörténeti kiállítását számíthatjuk központi rendezvénynek, amelynek katalógusa szerzőként megnyerte többek között Umberto Ecót és E. H. Gombrichot is.

1481 Az Idő volt a témája a Londonban sorra kerülő 30. nemzetközi művészettörténeti kongresszusnak (CIHA) is, amely 23 szekcióban foglalkozott annak különböző megjelenési formáival a művészet történetében. Egyes szekciók a hely és az idő összefüggéseivel, a periodizációval, a kronológiával, az újjászületéssel, vagy az idő szimbólumaival foglalkoztak, de szóba került az építészet és időfogalom kapcsolata, a sebesség és ütem szerepe stb.

1482 A Nemzeti Galéria 2000-ben megvalósult, a történelem képeit sorra vevő kiállításával leginkább a konferencia „Visual Narrative Time" szekciójának témái hozhatók kapcsolatba. Itt Götz Pochât, az Institut für Kunstgeschichte Graz professzora a történeti narratívakkal és időszemlélettel összefüggő számos kötet és katalógus szerzője - elnökölt. Budapesten két országos múzeum is az Idő problémáját választotta ezredfordulós kiállításának témájául. A budapesti Néprajzi Múzeum egy időszemléletnek szentelt izgalmas tárlatot rendezett, mely az ünnepi idő és a személyes idő, valamint a múzeumi idő tartalmának tudatosítására törekedett és az időhasználat sajátosságait vette sorra a kulturális antropológia nézőpontjából.

1483 A 2000. év fordulóján megnyílt és 2001 szilveszter éjjelén zárult Időképek című kiállítás nem csak anyagával és terjedelmével, hanem főképpen átfogó szemléletével emelkedett ki a millenniumi kiállítások sorából. A rendezőknek sikerült elkerülniük az átfogó témák feldolgozásakor gyakran felmerülő legnagyobb veszélyt, azt, hogy parttalanul és körvonalazatlanul szóljanak a tárgyról. Nem foglalkoztak a történeti képekkel, bevallottan azért, mert ezeket a Magyar Nemzeti Galéria millenniumi kiállítása dolgozta fel; mondhatni, a két intézmény tárlatai tudatosan kiegészítették egymást.

1484 Viszont a múzeumi vonatkozások miatt a rendezők saját intézményükre mint a „múzeumi idő" helyszínére, az idő sűrítésének és szemléltetésének helyére tekintettek. A kiállítás magában foglalta a múzeum állandó tárlatait is. Ez a blokk a „múzeum, mint időgép" problémáját dolgozta fel. A múzeum valóban „időgép", hiszen a tárgyakon keresztül képes a különféle történéseket érzékeltetni; a föld történetét az üledékes kőzetekben fennmaradt őslényekkel, a természet időit egy öreg fa törzsének és évgyűrűinek metszetével, egy asszonyi sors változásait az évtizedről évtizedre halványuló színű főkötők sorával.

1485 Az Időképek 1476 A kiállítás koncepciójának szerzői: Alfred Wieczorek, a mannheimi Reiss-Museum főigazgatója, és Hans-Martin Hinz, a Deutsches Historisches Museum munkatársa. A nemzeti bizottságok munkáját Aleksander Gleysztor és Zofia Kurnatowska lengyel, Alexander Ruttkay szlovák, Petr Sommer cseh, Marosi Ernő magyar, Siegmar von Schnurbein német professzorok irányították. A kiállítás magyar változatának megvalósításához a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ugyan hozzájárult, a katalógus és az egész rendezvény terheinek jó részét azonban a német Külügyminisztérium, továbbá német tudományos intézmények és alapítványok viselték. 1477 A cseh, lengyel és magyar históriai kompozíciókat és a 19. századi történeti örökséget Jifi Rak, Zofia Ostrowska-Keblovska, Frank Hadler és Sinkó Katalin dolgozták fel. 1478 Georg Michels: Europa im Kopf-Von Bildern, Klischees und Konflikten című tanulmányában hívta fel a figyelmet az Európa-fogalom változásaira, példaként hozva fel az imént tárgyalt Europas Mitte um 1000 kiállítás koncepcióját. Megjelent: Zentrum für Europäische Integrationsforschung / Center for European Integration Studies Rheinische Friedrich Wilhelms-Universität Bonn C 93, 2001, 3-22; Itthoni kritikája: Lővei Pál: Kiállítások 2000-ben Magyarországon. Első rész. BUKSZ 12. 2001, 2. szám, 148-154; továbbá Lővei 2001. 1479 Beke László felsorolja ezeket: Beke 2000, 156, 1. jegyzet. A legfontosabb talán a Kunsthalle Fridericianum Chronos & Kairos. Die Zeit in der zeitgenössischen Kunst (1999), illetve a Daniel Soutif filozófus, müvészetkritikus és jazztörténész által Párizsban rendezett tárlat volt: Le Temps, vite! (Paris, Centre Pompidou); amely később több helyen is vendégeskedett (Róma: Tempo! Palazzo délie Esposizioni; Art i Temps, Barcelona Centre de Cultura Contemporània 2000-2001). 1480 Az Internet Galaxis keretében megrendezett Dátum kiállításról, Műcsarnok 1999. február 25 - március 16. 1481 The Story of Time. Kurátora a Royal Observatory direktora, Dr Kristen Lippincott. Némileg hasonló volt ehhez a Museum Fridericianum Kassel 1999-2000 között álló Geburt der Zeit. Eine Geschichte ihrer Bilder und Begriffe című tárlata. 1482 30th International Congress of the History of Art, London 3-8 Sept. 2000. (CIHA London 2000): Art History for the Millenium: Time. 1483 Időképek / Images of Time. Kat. Budapest Néprajzi Múzeum 2001. 1484 Fejős Zoltán: Utak az időhöz. In: Kat. Budapest 2001, 7-8. A kiállítás és az azt kísérő katalógus természetesen nem kerülte ki a történeti idő fogalmával kapcsolatos kutatásokat sem: A nép, nemzet ideje. In: Kat. Budapest Néprajzi Múzeum 2001, 120-133. Szekeres András: Az idő urai? In: Megfoghatatlan idő. 2000, 136-149. 1485 Fejős Zoltán: Múzeumi idők. In: Kat. Budapest Néprajzi Múzeum 2001, 276-277; Balázs György: Tárgyak különös rendben. In: Megfoghatatlan idő 2000, 449-459.