Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - Múzeum és a reflektált múlt (A historizmus vége)

léletes példája volt a tárgyak múzeumokon belüli sorsának, s az idők során bekövetkező „transzformációjuknak". Ezek utóélete ugyanis mindenkor a későbbi interpretációk változásától függött és függ. A kiállítás szemléletesen bemutatta, hogy a Nemzeti Múzeum története során a Jankovich-féle tárgyakat újabb és újabb nemzeti víziók struktúráiba rendezve mutatták be. A múzeum anyagának ismételt átszervezése ugyanakkor az 1870-es évektől kezdve szinte minden esetben a Jankovichra utaló proveniencia eltűnésének következményeivel járt. Általában véve is elmondható, hogy a múzeumok modernizálását legtöbbször az újabb és újabb generációk múlttal kapcsolatos elképzelései, a hatalmi viszonyok átalakulása, vagy a múzeumok feladataival kapcsolatos képzetek változása követelte ki. Tegyük hozzá: az újabb történelemképeket Európának ezen a fertályán általában a múzeumi tárgyak átrendezésével is megjelenítették. Jankovich Miklós, Horvát István és a többiek naiv történelemszemléleti historizmusát így váltották fel újabb és még újabb historizmusok, magukkal sodorva a régi gyűjteményeket, elmosva historiográfiájuk korábbi rétegeit. A múzeum(ok) ezáltal váltak nem csak az emlékezet, hanem a „felejtés" helyeivé is. A Jankovich-kiállítás plasztikusan jelenítette meg azt a folyamatot, amelynek során a múzeumértelmezések két nagy csoportja elkülönült egymástól aszerint, hogy az emlékezetre méltó dolgok helyének, vagy inkább az emlékezés helyének tekintették azt. A Jankovich-gyüjtemény apropójából a Nemzeti Galéria 2002-es kiállítása e kétféle emlékezet különbözőségére mutatott rá. Tegyük hozzá, nem csupán a Nemzeti Múzeum játszott szerepet a történeti múlt hagyatékának intézményesülésében, hanem a Magyar Tudományos Akadémia is. Az Akadémia képzőművészeti gyűjteményét 1945 után múzeumi kezelésbe adták, rekonstrukciójára és ismételt felállítására 1994-ben került sor. Ezt megelőzte a gyűjtemény Nemzeti Galériában megrendezett bemutatója. A későbbi években több, az Akadémia műpártolásának és gyűjteményeinek szentelt kiállítás is szemléltette annak szerepét a képzőművészeti gyűjtés, valamint a műemlékvédelem és a múzeumalapítások terén a 19. században.

1432 Akadémizmus A művészet intézményesülésének jórészt feltáratlan folyamatai további feldolgozásokat tettek szükségessé. A korábbi szakirodalom által szinte szlogenszerüen megbélyegzett 19. századi akadémizmus - amelynek negatív értékelését vagy egy évszázad óta a modernizmus retorikája határozta meg - új összefüggések fényébe került. Azok a munkálatok, amelyek például a Képzőművészeti Főiskola évszázados történetének feltárását célozták, a magyar művészet intézményesülésének talán legfontosabb fejezeteire világítottak rá. Az egykori Képzőművészeti Főiskola - ma Egyetem - újonnan megismert intézménytörténetének fényében nemcsak a művészeti oktatás változó témái és súlypontjai körvonalazódtak, hanem a modern művészet és a Főiskola sorsának összefüggései, az államigazgatás és az oktatás szféráinak kapcsolatai is. Az intézmény működésének 2002-ben szentelt kiállítás az események bemutatásán túl eszmetörténeti összefüggésekre is kitért. Szó esett a tanítást elősegítő gyűjteményekről, a historizmus és az oktatás kapcsolatáról, az egyes műfajokhoz kötődő hagyományokról, valamint a főiskola megjelenéseiről a kiállítási nyilvánosságban.

1433 A művészet hagyományozódásának összefüggéseit vette górcső alá a Képzőművészeti Egyetem művészeti másolatokkal foglalkozó tárlata 2004-ben.

1434 A másolatok első pillantásra mellékesnek látszó kérdése ugyanis a legszorosabban összefüggött a művészeti hagyományokkal, végső soron a művészet és emlékezet kapcsolatával, sőt az „eredeti", illetve a „hamis" változó fogalmával is. A Képzőművészeti Egyetem ezzel a tárlatával a muzeológia külföldön és belföldön is aktuális témáihoz csatlakozott.

1435 Aktualitását jelzi, hogy vele szinte egy időben a Néprajzi Múzeum is rendezett egy eredetiséggel, másolással és hamisítással foglalkozó tárlatot, górcső alá véve e fogalmak értelmezési lehetőségeit a néprajz és az antropológia különböző területein.

1436 Ez utóbbi kiállítás külön is kitért a néprajzi „eredetiség" fogalmára, valamint a múzeumok és az eredetiség viszonyára. A Szépművészeti Múzeum is tárlatot szentelt a művészet és a hagyomány kapcsolatának. Grafikai müvek gazdag sorozatán mutatta be 2006-ban ötszáz év művészetének „kép a képben" típusú ábrázolásait. A müvek zöme az alkotók viszonyát jelenítette meg a tisztelt elődökhöz, vagy - allegorikus formában magához a művészethez. A kiállítás címe a történeti reflexiókra utalt: Kép a képben, avagy a képzőművészet öndefiníciója}^

1 A művészeti hagyomány és a művészeti autonómia kapcsolatának kérdését világította meg a Magyar Nemzeti Galéria 1999-ben rendezett bemutatója, amely az akadémiai oktatás kiemelkedő személyiségével, Székely Bertalannal foglalkozott.

1438 Azon túl, hogy feltárta a művész munkásságának egyes állomásait és kiemelkedő műveit, az életmű-kiállítás mondhatni korszakos eredményeket hozott a festő alkotómódszerénck mélyebb megismerésében.

1439 Szőke Annamária kutatásai nyomán kiderült, hogy Székely kompozíciós vázlatai és elméletei nem hogy akadályai, hanem mintegy előkészítői voltak a modernizmus fordulatának. Elete utolsó évtizedeiben Székely, anélkül, hogy csatlakozott volna saját kora modernista művészeti csoportosulásaihoz, voltaképpen eljutott képtárgyainak absztrakt szemléletéhez. Az életallegóriákkal kapcsolatos felfogása a századvégen azokkal a törekvésekkel állítható párhuzamba, melyek célja az egyetemes emberivel kapcsolatos képzetek kifejezése 1432 Kat. Budapest MNG 1992. Rendezte: Szabó Júlia és Majoros Valéria. 1433 A kiállítást rendezte Blaskóne Majkó Katalin és Szőke Annamária. Kat. Budapest Képzőművészeti Egyetem 2002. A kiállítás annak a nagyszabású feltáró munkának eredményeit foglalta össze, amelyet Blaskóne Majkó Katalin könyvtárvezető kezdeményezett, s amelynek nyomán az egyik legrégebbi hazai művészettörténeti könyvtár került használható állapotba. 1434 Kat. Budapest Képzőművészeti Egyetem 2004. 1435 A Louvre 1993-ban szentelt kiállítást a másolatok kérdésének, A linzi városi múzeum 2003-ban rendezett kiállítása a másolatokon kívül hamisítványokkal is foglalkozott. Lásd Révész 2004, 3-4. jegyzetek. 1436 Eredeti - másolat hamisítvány. Néprajzi Múzeum, 2003. november 18. - 2004. október 3. Rendezte Fözy Vilma, Lackner Mónika, Wilhelm Gábor. 1437 Kat. Budapest SZM 2006b, a kiállítást rendezte Gonda Zsuzsa. 1438 Kat. Budapest 1999-2000. A kiállítás rendezője: Bakó Zsuzsanna. 1439 A monografikus eredményeken túl Szőke Annamária tanulmánya az akadémizmus és modernizmus kapcsolatát tekintve is számos tudománytörténeti összefüggést világított meg. Szőke 1999-2000, 311-348.