Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

múzeumi rendszer egészét alárendelték a köznevelésnek. „Elefántcsonttoronyról" tehát egyáltalán nem beszélhetünk.

1385 Az újonnan megfogalmazott múzeum-igényeket azonban mégsem tekinthetjük a kulturális élet múló betegségének. A helyzet ilyetén alakulása ugyanis szorosan összefügg a hagyományokhoz fűződő viszony átalakulásával, a történelem és emlékezet kapcsolatának változásával. Az a kritika, amelyet a múzeumokkal szemben az 1968-as európai diákmozgalmak hatása nyomán Európa szerte megfogalmaztak, nem a múzeumi oktatás hiányairól szólt, hanem főként a múzeumokhoz való demokratikus hozzáférést sürgette. Az új múzeumigény később is gyakran citált fordulata szerint: „A múzeum: a tanulás helye - nem a múzsák temploma."

1386 Ám, mint látni fogjuk, mára már a tanulás helye sem, inkább a szórakozásé. Ekkehard Mai, a monstre kiállítások és múzeumi élményparkok kölni kritikusa, 1986-ban külön kötetet is szentelt az új típusú múzeumkoncepciók elhibázott alternatíváinak.

1387 2007-ben, visszaemlékezve a hetvenes évek fordulatára, ismét megfogalmazza a történteket. Mint írja, annak ellenére, hogy az emberek a nagy alkalmi kiállítások idején özönlöttek és özönlenek a múzeumokba, s a kultúrpolitika is biztosította az intézmények számára a támogatást, egy először lassú, majd felgyorsuló irányváltás kezdődött: a múzeumnak a piactól, a finanszírozóktól függő értékelése. Mint Mai fogalmaz: „A múzeum, a többi kulturális ágazattal együtt alárendelődött az extrém gazdaságosságnak, a fokozódó látványra törekvésnek és hatékonyságnak. A következmények ismertek: szenzáció számba menő események, marketing, a mindenáron való nyilvánosság ott, ahol addig más szempontokon: az értelem és józan ész hosszú távú stratégiáin, a felvilágosításon, képzésen, a múzeumban megszerezhető tudáson, a »kollektiv emlekezeten« volt a hangsúly". Majd így folytatja: „a múzeum e szerint az új kánon szerint már csak a szórakozás/mulatság helye, nem értékmegőrző intézmény: a múzeum mint az érzékek áruháza, az élmény- és szórakoztatóipar McMúzeuma, egy esztétikai váltógazdaság kirakata?" Mindennek szomorú konklúziója: „a múzeum változik, polarizálódik, ökonomizálódik és egyre jobban alárendelődik a szándékos feltűnőségnek".

1388 Ekkehard Mai, a kölni Wallraf-Richartz-Museum helyettes igazgatója írja ezeket a sorokat 2007-ben, nem pedig egy magyarországi muzeológus, hasonló tapasztalatok fényében. Tehát önmagában nem a rendezvények sikeres volta problematikus, hanem a kiállítási koncepciók alárendelése „a szándékos feltűnőségnek". A Nemzeti Galéria időszaki bemutatói között is megjelent az amerikai stílusú mütárgymenedzselés példája, mégpedig Munkácsy Mihály külföldön őrzött, múzeumi, valamint magántulajdonban lévő képeinek kiállítása alkalmából.

1389 A kiállítás nagy közönségsikert hozott, a kritika azonban felvetette, hogy háttérbe szorultak a művészettörténet értékszempontjai. Mindez arra utal, hogy sem a műértő közönség, sem a kritikusok nem voltak, és nincsenek felkészülve az amerikai stílusú kiállítások hazai megjelenésére, s korábban a múzeumok sem szembesültek az ebből adódó problémákkal. Maga a Nemzeti Galéria különben ez idáig igyekezett megmaradni a hagyományos múzeumi feladatoknál, azaz nagy kiállításainak zöme a gyűjtemény kutatásának újabb eredményeiből indul ki - nem egyedüliként a terület intézményei közül. Miközben a múzeumok szakértői a kutatáshoz szükséges idő és a finanszírozás szűkös voltával küzdve, modem szemléletű, és történetileg is értékes tárlatokat hoznak létre, ezek menedzselése gyakran épp mondandójuk, és a bennük megnyilvánuló szemlélet ellen hat. A jelen múzeumi problémáinak gyökere ugyanis nem a kiállítási viszonyok és a menedzselés egymáshoz viszonyított súlyának változásában ragadható meg, hanem az élménytárlatokat kísérő programok múltszemléletében, történelemfelfogásában. A művészet nem menedzselhető giccsek, közhelyek és téves közvélekedések alapján. Tegyük fel a kérdést: vajon miféle közművelődési szerepe lehetett a Reneszánsz Év (2008) image-fotóinak, annak, hogy Papp Rita „Milánóban is megforduló" modellt mint Botticelli Vénuszai, rituálisan lefényképezzék az Operaház színpadán? Vajon e közönséges színvonalú fotográfiák megismerése nyomán tudunk-e valamivel is többet magáról Botticelliről vagy a reneszánszról?

1390 Terjeszthető-e képzőművészeti ismeret, ha a művészet „kikiáltói", a múzeummenedzserek, Bronzino Vénusz és Amor című képét azzal ajánlják a művészetet szomjazóknak, hogy Ámor lába modellként szolgált a Monty Python animációi (Terry Gilliam müvei) számára?

1391 A történelmi emlékanyag felkínálása az élménypiac számára voltaképpen egyenlő a történelem egzotizálásával. A kosztümös játékok, az elmúlt korok állítólagos „újraélése" - vagyis az egyes dolgok visszahozatala a történelem síkjáról az egyéni emlékezet, a „reality show" síkjára - nem a történelem megismerését, hanem inkább annak elidegenítését jelentik.

1392 Hiszen nyilvánvaló, hogy már nem viselünk reneszánsz pártát, nem borítja vállunkat csinos palást. A történelem így éppen nem a „miénk", hanem idegen, egzotikus, akárcsak a karibi táncosok az európai turisták számára, vagy E. T., a bolygók bájos küldötte Steven Spielberg tudományos-fantasztikus filmjében a mozivászon előtt ülőknek.

1393 Mindez magyarázható lenne a posztmodern kor igényeivel, ha az akciók mögül minduntalan nem éppen a régi historizmusok maszkjai tűnnének elő. A millennium idején, amikor törvény született a Nemzeti Képtár - a Szépművészeti Múzeum - megalapításáról, számos historizáló épület majd kiállítás valósult meg állami pénzekből. A parlamenti szónokok és a történetírók minduntalan citálták a régmúlt korok példáit, a Magyar Ezer Év eredményeit a jelen számára. Történeti meneteket, tűzijátékos ünnepségeket azonban állami keretekből nem támogattak, az efféle tervek megvalósítását a művészeti egyesületekre, a műbarátokra hagyták.

1394 A história és jelen összekapcsolásának akkor is, most is aktuális politikai céljai voltak és vannak. Bár a Nemzeti Képtárak a historizmus korának köszönhették eredetüket, fejlődésük során számos változáson, modernizáláson mentek keresztül, és mindig is többek voltak históriai játékok színtereinél. 1385 Előfordul, hogy a kiállítások kurátorai és a közönségkapcsolatokért felelős munkatársak között nem megfelelő az együttműködés: a múzeumpedagógusnak a kiállítási program kialakulásától kezdve részt kellene vennie a munkálatokban. 1386 Das Museum - Lernort contra Musentempel. Ld.: Spickernagel-Walbe 1976. 1387 Mai 1986. 1388 Mai 2007, 214. A cikkre Anka Mária hívta fel figyelmemet. 1389 Kat. Budapest MNG 2005. 1390 A kulturport.hu weboldalon az eseményt beharangozó cikk címe: Akárcsak 550 évvel ezelőtt. A bevezető sorok szerint a Reneszánsz Év - 2008 kulturális évad szándéka (...) hogy „az emlékezésen túl megmutassa a modern reneszánszot, tehát nem csak egy történelmi kor visszaidézésére törekszik, hanem úgy szeretné láttatni a kultúrát, ahogyan ma legszívesebben gondolunk rá: egy pezsgő, életteli, kreatív és innovatív közegként, amely a múltból táplálkozik, de megteremti a modern hagyományokat, kisugárzással van a társadalomra és gazdaságra". A fotográfiákat az Artifical Group jegyezte. 1391 Dömötör Ági: Botticelli-festmény, kódexek, karnevál, majolika - kiállításdömping a reneszánsz jegyében, www.origo.hu/.../20080109-reneszansz-ev-kiallitasokprogramok-2008-ban-matyas-kiraly-tronra-kerulesenek... - 45k - 2009-05-22. A hír különben igaz, Terry Gilliam felhasználta Bronzino képét animációjában, ám nem a Szépművészeti Múzeum, hanem a londoni National Gallery képe után. 1392 Ezt a problémát a 19-20. századi históriai ünnepi menetek kapcsán már vizsgálta a historizmus-kutatás. Ld. Wolfgang Hartmann: Der historische Festzug. Seine Entstehung und Entwicklung im 19. und 20. Jahrhundert. München: Prestel 1976. A magyar vonatkozásokat lásd: Sinkó 1993; Gyáni 2000. 1393 Az egzotizmust, mint a mássággal kapcsolatos elidegenítő jelenség átfogó fogalmát és jelenségét tárgyalja Hermann Pollig kötete: Exotische Welten - Europäische Phantasien. Ld. Pollig 1987. 1394 Sinkó 1993.