Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

az az egyes kifejezési módok történelembe ágyazottsága, ez esetben a francia felvilágosodás és forradalom által teremtett kontextus, amelynek a kereteiben a francia néző, ha közvetve is, a fauve-ok képeit látta (...)•" Forgács a magyar kultúrával kapcsolatos kifejezések „másodlagos" használatának korábbi gyakorlatáról is levonja a szomorú konklúziót: „a megkésetten modern magyar festészet egészét soha sem írtuk le más terminológiával, mint amelyeket a nyugati és orosz narratívak megalkottak, ezzel mintegy esélyét sem adva meg annak, hogy valami saját minőség, hang vagy felhang, valami eredeti is lehet a magyar festészetben."

1360 A magyar festészet ezért jelenik meg eleve másodvonalbeliként. A fentiek nyomán nyilvánvaló, hogy az átfogalmazások és újszerű elnevezések hátterében a kulturális transzfer kevéssé tudatos folyamatai húzódnak meg. Ezek során a francia és a magyar kultúra egyaránt a befogadó szerepébe helyezkedik. Amíg a francia modernizmusok elbeszéléseiben talán rögzülnek is a magyar művészek francia hatás alatt létrejött munkái, s e művészek neve is, e transzfer folyamatain jószerivel kívül marad a magyar, illetve közép-európai történet másféle időhorizontja és speciális sajtosságai. Általánosítva példánkat, a helyzet valóságos megértéséhez kizárólag a fogalmak jelen esetben a „Fauves" kifejezés eltérő jelentésének megismerése segíthet. Espagne meghatározását idézve: „Egy fogalom különböző kultúrákban használatos eredeti jelentései éppúgy, mint a használat különböző helyszínei közötti szemantikai eltérések különlegesen jó nézőpontot nyújtanak a kulturális transzferek megértéséhez."

1361 Ennek kerete csupán a „keresztezett történetírás", vagy ahogyan Bénédicte Zimmermann nyomán használják: „Histoirc croisée" lehetne, amely a folyamatok kétoldalú vizsgálatával jöhetne létre.

1362 Az utóbbi jelentése leegyszerűsítve egy olyan történet-elbeszélés, amely kétoldalúan és egyenrangú módon vizsgálja ugyanazon jelenségeket. Egy ilyen történetírás megvalósulásához arra lenne szükség, hogy a konkrét helyzetekben a különböző nemzeti történetírások - esetünkben a francia és a magyar művészettörténet - kilépjenek az eddig követett nemzeti monokauzalitás keretei közül, és teóriáik kidolgozásánál többoldalúan figyelembe vegyék a másik nemzet történetírásának korábbi, vagy aktuális determináltságait. Például azt, hogy a történeti interpretációk éppen zajló folyamatai mennyiben tükrei a kulturális transzfereknek, vagy éppen hogy érzékeny mutatói az Európa-eszmény mára kiteljesedett válságának mind Közép-, mind pedig Nyugat-Európában, vagy netán az aktuális helyzetben Nyugaton is megerősödő újnacionalizmusok hírnökei lennének? A magyar, s tegyük hozzá, általában a közép-európai kulturális kapcsolatok terén a kulturális transzfer, mint kutatási módszer még kevéssé használatos. Pedig a kilencvenes évek végén ennek a szemléletnek már a projektek szintjén is fontos állomásai voltak. A kulturális transzfer módszerét programszerűen alkalmazta például az a két, 1996-tól 1998-ig folyó rendezvénysorozat, amely a francia, illetve német kulturális kölcsönhatásokat vizsgálta a képi kultúra, illetve a szorosabban vett művészettörténet területén. A 46. Berlini Ünnepi Hetek („Festwochen") programjának megfelelően, amely a francianémet történeti kapcsolatok széles körű bemutatását tűzte ki célul, e kapcsolatok művészettörténeti aspektusaként a francia impresszionizmus német recepcióját vették górcső alá. A berlini Nationalgalerie és a müncheni Neue Pinakothek nagy tárlatáról van szó, címe szerint Manet bis Van Gogh. Hugo von Tschudi und der Kampf um die Moderne}

362 Ez a kiállítás voltaképpen a francia impresszionizmus bevonulását mutatta be a német múzeumi gyűjteményekbe, tárgyalva az e körül akkoriban zajló vitákat is. A modernizmus francia anyagát kísérő németországi küzdelmek centrumában a stílusváltozás kérdése állt, amelyre azonban akkoriban sokan pusztán a „germán nemzeti művészeti karakter" szempontjából tekintettek. A Festwochen másik nagy rendezvénye a Martin-GropiusBauban működő Berliner Festspiele GmbH

1364 1996 szeptemberében megnyílt Marianne und Germania 1789-1889, (alcíme szerint: Frankreich und Deutschland, zwei Welten - eine Revue) című kiállítása volt, amelyet azután 1997/1998-ban France Allemagne, affinités électives (1789-1889) címmel a párizsi Musée du Petit Palais termeiben is megrendeztek.

1365 A MartinGropius-Bau történeti kiállítása nem nélkülözte a művészettörténeti meggondolásokat: a francia-német kulturális transzfer egész kérdését voltaképpen a két nemzetet szimbolizáló alak, Marianne és Germania ikonográfájának elemzéséből bontotta ki. A két nemzetet jelképező nőalak ugyanis, hasonlóságaik ellenére, eltérő tartalmak hordozói voltak. Marianne a barokkban már használatos, és territoriális tartalmú „La France" egyik változata, ám ellentétben az utóbbival, nem a királyi, hanem a republikánus francia nemzettudatot jelképezte, szoros összeköttetésben a Francia Köztársaság 1792. szeptember 25. kikiáltásával. A „Germania" kifejezés ellenben filológiai hátterű: szélesebb körű használata Tacitus müvének 18. század végi, ismételt felfedezéséhez köthető, melynek alakja később össznemzeti szimbólummá vált. A kiállítás, valamint az azt kísérő katalógus a két nemzet összefonódó, majd elidegenedő kapcsolatainak különböző szintjeit mutatta be. Nem csupán történeti ábrázolásokat vagy a kapcsolatok változását jól megvilágító karikatúrákat, hanem mélyebb vonatkozásokat is. Ismertette például a német idealizmus filozófiájának befolyását a francia egyetemeken; az „Ifjú Németország" íróinak párizsi emigrációját; Napóleon németországi kultuszát; a francia szalonélet jellegzetességeit és annak németországi megfelelőit; a világkiállítások szerepét a két nemzet kapcsolatában stb. A témák feldolgozásában tekintélyes részt vállaltak a kulturális transzfer-kutatás francia képviselői, a már említett Michel Espagne és Michael Werner, továbbá Maurice Agulhon, a párizsi College de France professzora. Német oldalról részt vett a kutatásban a 19. századi művészettörténet-írás megkerülhetetlen alakja, Werner Hofmann. A tárlat koncepcióját Marie-Louise von Plessen fogalmazta meg. 1360 Forgács 2007. 1361 Espagne 2004,257. 1362 angolul: entangled history. Ld.: Michael Werner - Bénédicte Zimmermann: Túl az összehasonlításon: histoire croisée és a reflexivitás kihívása. Korall 28-29. szám, 2007. 09. hó; Lajtai L. László: A komparatisztikától a történeti keresztezésig. A kortárs francia társadalomtörténet módszertani útkeresései Marc Bloch összehasonlító módszerétől napjaink histoire croisée-jéig. In: www.atelier-centre.hu - 2009-03-11 1363 Kat. Berlin-München 1996-1997. 1364 Amely szövetségi intézmény: Kulturveranstaltungen des Bundes in Berlin GmbH. 1365 Kat. Berlin-Paris 1996-1998.