Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

A modernizmus-konzervativizmus kérdésével került szembe a Mednyánszky-kutatás is, hiszen ezt a mestert, kvalitásai ellenére, mintha meg sem érintették volna saját kora modern irányzatai. Mint életmüvének kutatója, Markója Csilla fogalmaz: „Mednyánszky nyilvánvalóan a hangulatfestők közé tartozik, ámde nem kérdés, hogy különutas festészete messze túlmutat Barbizonon, a hágai iskolán vagy a bécsi poétikus realistákon. Viszont nem tartozik sem a nemzetközi posztimpresszionista, sem a hazai impresszionista, vagy pláne modernista fejleményekhez sem. Minekutána még mindig nehezünkre esik másban gondolkodni, mint egy, a nyugati művészet evolúciójának mintájára elképzelt fejlődés szisztémájában, Mednyánszky a maga »konzervativ reformtörekvéseivek, éppolyan zárványnak minősül, mint az a szellemi környezet, amelyből származott. (...) Mednyánszky szellemi háttere: periféria a négyzeten".

1315 Ezekkel a sorokkal több megállapítás mellett leginkább a kutatási horizont egysíkúságát érintő, kritikai attitűd miatt érthetünk egyet. Az utóbbi évtizedek jelentős fordulata ugyanis az a lassan formálódó meggyőződés, hogy a közép-európai kulturális terek világát legalább annyira determinálták a tovább élő tradíciók, mint a modernizmusok. Egyes életmüvek kapcsán joggal vethető fel, hogy a századforduló-századelő kultúrájának interpretációiban használatos dualista szemlélet, mely müvészetföldrajzi tekintetben a centrum-periféria szimbolikus földrajzának keretei között mozog, mára jórészt értelmét veszítette. Mednyánszky esetében figyelembe kell venni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciájának tradíciói már a megelőző századokban is sajátos élethorizontot kínáltak. Mednyánszky egészen ez utóbbi tradíció gyermeke: Budapest, Párizs, Bécs vagy Nagyőr- egyre megy, mindenütt otthonos és otthontalan. Nyelvi akadályai sem voltak annak, hogy életét más európai városokban élje, ugyanakkor életmüvének korábbi feldolgozásai munkásságát általában egy, az övénél sokkal szűkösebb nemzeti szempont Prokrusztész-ágyába kényszerítve értelmezték. Vonatkozik ez egyaránt a magyar, illetve a szlovák művészettörténet-írás korábbi fázisaira. Valójában úgy tűnik, Mednyánszky szemérmes és kitárulkozásra korántsem hajlamos alakja a róla megjelenő müvek lapjain már életében áldozatául esett a zsurnalisztikus értékeléseknek és regényes ábrázolásoknak. Főképpen Malonyay Dezső monográfiája volt az, amely - megfelelve saját kora zsenikultusszal, és pszichologizálással kapcsolatos igényeinek később is útját állta az életmű mélyebb történeti elemzésének.

1316 Annál több olvasható ki belőle arról az írói, művészeti körről, mely Mednyánszkyt is magáénak tartotta. A Nemzeti Galéria Mednyánszky-kiállítása 2003-2004-ben ténylegesen alkalmat kínált arra, hogy a kutatás végre átlépjen a nemzet- vagy országhatárok fogalmain, s hogy keresse a fentebb tárgyalt „kulturális transzfer": a Mednyánszky-életmű közös megítélésének lehetőségeit.

1317 Erre a „transzferre" azért is szükség volt, mert a Mednyánszky-életmű jelentős hányadát szlovákiai múzeumok őrzik, ezek anyaga pedig Magyarországon alig volt ismert korábban. Kutatása csak egy olyan megközelítéssel válhatott eredményessé, amely egyrészt képes volt reflektív módon viszonyulni a korábbi szemléletekhez, másrészt magukhoz a müvekhez, illetve a forrásokhoz fordult. Igen méltánylandó, hogy a Szlovák Nemzeti Galéria kutatógárdája az előbbi lépéseket megtette, s Mednyánszky kapcsán elsőként nézett szembe a szlovák művészettörténet-írás hagyományaival, nem kerülve meg a két ország kutatói gyakorlatának különbözőségeiből adódó kérdéseket sem. Kiss-Szemán Zsófia vagy Ludmila Petcrajová tudománytörténeti írásai fontos szempontokat hoztak fel azoknak a különbözőségeknek a megértéséhez, melyek a két ország művészettörténeti, történeti felfogását egymástól elválasztják.

1318 Az újabb kutatások nyomán szinte anakronisztikussá vált a kérdés: „Melyik kultúra gyermeke volt tehát Mednyánszky?" Ján Ábelovsky szerint a szlovákok korábbi ódzkodása a magyar kutatási eredményektől „védelmi jellegű" volt, s az ö javaslata e kérdés feloldására, illetve Mednyánszky művészetének művészet-geográfiai elhelyezésére, nemzetek-feletti „közép-európai" jellegének deklarálása lehet. Ennek jellegzetessége pedig szerinte a „modernizmussal kötött kompromisszum".

1319 Cikkének kritikusa, Perneczky Géza szerint azonban Mednyánszky művészetét nem földrajzi vagy nemzeti fogalmakkal kell asszociálunk.

1320 Az új értelmezés lehetőségét elsőként nem is a kiállítás, hanem Mednyánszky naplóinak kiadása nyitotta meg.

1321 A forrásokból egy, a transzcendens felé forduló, a kontempláció eszközeivel élő diogenészi-szókratészi filozófusalkat tűnik elő, aki önmagát szándékosan tartja távol a múló idő omladékaitól, anélkül azonban, hogy a mulandóság hangulati sodrása alól kivonná magát. Ebben a tekintetben akár modernnek is nevezhető, vagy ahogyan Forgács Éva fogalmaz: „Mednyánszky is a modern festő harcát folytatja az idő ellen. A hangulat, mint kategória az idő modem felfogásának, a szekularizált kultúrák elmúlás felett érzett melankóliájának talán első megjelenése volt a festészetben".

1322 Művészeti felfogásának forrásait épp úgy meg lehet találni az ún. Stimmungsimpressionismus képviselőnek művészetében, mint a századok óta porladó alkotók múzeumi alkotásaiban, hogy itt csak a Mednyánszky monográfusa által idézett Ribera- vagy 1315 Markója 2003-2004, 28. 1316 Gosztonyi Ferenc: Kész regény. Malonyay Dezső 1905-ös Mednyánszky-monográfiája. In: Kat. Budapest MNG 2003-2004, 71-88. 1317 Mednyánszky életmü-kiállítása előbb a Magyar Nemzeti Galériában nyílt meg, majd megrendezték a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában és a bécsi Österreichische Galerie-ben is. 1318 Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében; Ludmila Peterajová: Egy festő felfedezése. In: Kat. Budapest MNG 2003-2004, 114-127; 128-134. 1319 Ján Ábelovsky: Mednyánszky László a szlovák művészettörténetben. In: Kat. Budapest MNG 2003-2004, 37-55. 1320 Ábelovsky szerint ez leginkább a szlovák művészetet jellemezte. Megállapítását Pernezky Géza erőteljesen vitatta, hiszen ugyanezek a vonások megtalálhatók a bajor, osztrák, a cseh, vagy a lengyel, valamint a magyar művészetben is. Perneczky Géza: Töredékes morzsák a Mednyánszky recepcióhoz.(Műnyomat a XIX. századi eklektika modorában. In: innr.

balkon.hu/balkon03_ll/0lperneczky.html - 94k - 2009-03-10. 1321 A görög betűkkel, több nyelven írt naplókat jórészt Bardoly István olvasta ki. s részben az Enigma közölte, majd a kiállítás kapcsán a Nemzeti Galéria adta közre: Mednyánszky László feljegyzései 2003; A korábbi válogatások: Markója 2000; Uő: Báró Mednyánszky László különös élete és még különösebb művészete. Mednvánszky-olvasókönyv. Dokumentumok, naplók, levelek. Enigma 2000/24-25, 15-54; ,,Az önmegsemmisítés vízszintes irányban." Válogatás Mednvánszkv László kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Közzéteszi Markója Csilla és Bardoly István. Enigma 2000/24-25 szám 1322 Forgács 2004, 1169. 1323 Markója 2003-2004, 24.