Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

Rembrandt-müvekre hivatkozzunk.

1323 Az életműnek ehhez az újfajta értelmezéséhez járult hozzá Király Erzsébet írása, amelyben a naplók alapján felfejtette Mednyánszky műveltségének hagyományos elemeit és elmélyült kapcsolatát a görög-latin kultúra Magyarországon oly sokáig tovább élő ismeretanyagával. Mednyánszky úgy tűnik, erre a kultúrára támaszkodva fejlesztette ki saját, leginkább a filozófiai gnoszticizmushoz közeli életfilozófiáját. A mulandóságnak kitett érzéki világ, a kárhozatos test és a tiszta eszményiség nyelvileg kimutatható toposzai kapcsán a kutató felveti egy „platonikus-gnósztikus alapú dualizmus szerepét Mednyánszky világképében".

1324 Ezek a megállapításai nem csak a Mednyánszky-életmüre vetnek új fényt, hanem a századforduló irodalmában megragadható, jobb kifejezés híján „konzervatív reformizmusnak" nevezett más életmüvekre és irányzatokra is. Arról a romantikus urbanizáció- és tökeellenességröJ van itt szó, amelyet már korábban elemzett az irodalomtörténeti kutatás. Művészettörténeti felhasználására itt, épp Mednyánszky kapcsán került először sor, felrajzolva azt a budapesti-párizsi kört, amelyben ezek a gondolatok meghatározóak voltak.

1325 Mindez magyarázatot adhat arra, hogy bár Mednyánszky munkásságának jó része a magyarországi festészet modernista fordulata után született, műveit nem jellemzik modern formai újítások. A müvésztelepekkel, vagy a korábban tárgyalt avantgárddal kapcsolatos kiállítások túlnyomó többsége, mint már említettük, német-magyar, osztrák-magyar relációban készült az ezredforduló táján. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a franciaországi múzeumok, s különösen egyes párizsi intézmények ne lettek volna kívánatos kiállítási helyszínek a magyar múzeumok számára. A kilencvenes évektől kezdve a francia partnerek is megújuló érdeklődéssel fordultak a magyar művészet felé. A franciák érdeklődése azonban másféle tradíciókra támaszkodott, mint a németeké. A magyar kiállításokat fogadó német és francia intézmények munkatársai többnyire eltérő szemlélettel fordultak a közép-európai kultúra világához, érdeklődésüket egyes hazai kutatók egyenesen „a német és a francia kultúra expanziós törekvései közötti versengésnek" érzékelték.

1326 Véleményünk szerint itt is voltaképpen a fentebb tárgyalt kulturális transzfer különböző eseteiről volt és van szó. Az, ami a saját kultúra oldaláról, izoláltan tekintve, az autonóm fejlődés eredményének tűnik, a más kultúrákkal való kapcsolatok szempontjából nézve puszta adaptáció, cirkuláció vagy transzfer. Espagne aláhúzza az ilyen folyamatok szemlélete szempontjából lényeges mozzanatot: „identitás és különbözőség nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást kiegészítő jelenségekként foghatók fel."

1327 A transzferekkel kapcsolatos kutatások arra is felhívják a figyelmet, hogy más lehet a hivatkozási alap német kulturális közegben, mint franciában, egyszerűen azért, mert e két nemzet nemzettudata is sok vonásában eltérő. Mint Michel Espagne írja, a nemzet fogalma más és más paradigma alapján jött létre Németországban és Franciaországban.

1328 „Francia és Németország között létezett egyfajta versengés: melyikük képes jobban exportálni és elfogadtatni saját kultúráját Középés Kelet-Európában. Mintegy ezzel párhuzamosan a régió országai nagyon különböző módon - vagy a két nagy kultúrát egymás ellen kijátszva, vagy mindkettőt elutasítva - részben asszimilálják, részben pedig hárítják ezen kulturális hatásokat"- állapítja meg Michael Werner.

1329 A modernizmusok magyarországi kutatói általában ritkán tudatosítják a francia kulturális önkép kétarcúságát, azt, hogy annak „univerzalizmusa" mögött - amely a szabadság, egyenlőség, testvériség egyetemes keretei között jellemzi önmagát - általában a francia nemzettudat önclvüsége, egy határozott „centrum-periféria"-képzet is meghúzódik.

1330 A francia nemzettudat inkább összeurópai keretek között gondol a saját „centrum" szerepérc, melynek perifériája Moszkváig terjed. Mindezzel csak annyit mondtunk, hogy Közép-Európa mint kultúrgeográfiai fogalom, alig szerepel számottevő módon a francia nemzettudat képzetei között.

1331 Ha valahol, épp francia relációban fontos volt tehát a közvetítés során az elvárások, a korábbi kölcsönös ismeretanyag számba vétele, felhasználása. Ha azonban a kulturális transzferrel kapcsolatos megállapításokat is figyelembe vesszük, sem a francia, sem a német művelődés világára nem lehet azzal a feltételezéssel tekinteni, mintha azok egymástól izoláltan, függetlenül jöttek volna létre. Épp ellenkezőleg, annak igen sok eleme a két nemzet közötti versengés és együttműködés során került be a saját nemzettudatukba. Ami Magyarország külföldi relációkban történő aktivitását illeti, abban fontos részt vállalt a Nemzeti Galéria is. Valódi sikereket azonban főként Rippl-Rónai József életmüvének bemutatásával ért el. Életmű-kiállítására 1983-ban Le Havreban, a Musée des Beaux-Arts André Malraux-ban, ebben a jelentős impresszionista és posztimpresszionista gyűjteménynyel rendelkező, modern képtárban került sor.

1332 A következő alkalom 1998-ban kínálkozott a kaposvári festő művészetének franciaországi bemutatójára, mégpedig egy olyan gyűjtemény vendégeként, amely az ifjú éveit Franciaországban töltő magyar művész ottani müvésztársasága, a Nabik anyagából jelentős kollekcióval rendelkezik (Saint-Gcrmain-en-Laye, Musée départemental Maurice Denis Le Prieuré). A magyar közönség a Rippl-kiállítással párhuzamosan ennek a francia múzeumnak az anyagából láthatott egy nagy Nabi-válogatást a Nemzeti Galériában.

1333 Visszatérve a franciaországi eseményekre a francia múzeumi kiadvány - kapcsolódva Rippl-Rónai budapesti életmű-kiállításához - ez utóbbi katalógusának néhány tanulmányát 1324 Király 2003; Király 2004. 1325 A „konzervatív reformtörekvések" kifejezés Pór Péter kötetének címében fordul elő, a jelenségről Halász Gábor, Szabó Miklós is írt. Rövid összefoglalást ad e müvekről Mednyánszky kapcsán: Király 2004, vö.: 11-14. jegyzet. 1326 Szűcs 2008. 1327 Espagne 2004, 258. 1328 Espagne 2004, 254. 1329 Werner 2004, 246. 1330 Ahogy Werner fogalmaz: „a korábban univerzalisztikus igényű civilizációnak tartott francia kultúráról időközben kiderült, hogy valójában (...) a nemzeti kultúra elve alapján működött." Werner 2004, 245. 1331 Ormos 2007, 12, 220-221. 1332 Rendezők: Csorba Géza, Plesznivy Edit. 1333 A kiállítás Agnès Delannoy, a Maurice Denis-múzettm („Le Prieuré") igazgatója, valamint Szinyei Merse Anna, a MNG főmunkatársa kezdeményezése nyomán jött létre; rendezők: Agnès Delannoy és Gergely Mariann. Francia szimbolisták. Gauguin-Pont-Aven-Nabis. Kat. Budapest MNG 1998-1999.