Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

A kölni Wallraf-Richartz-Múzcum és a zürichi Kunsthaus közös kiállítása 1990-ben átfogóan mutatta be az európai impresszionisztikus szemlélet kialakulásának folyamatát. A Götz Cymmek által koncipiált, Landschaft im Licht címet viselő tárlat voltaképpen szakítást jelentett az impresszionizmus hagyományos, Párizs-centrikus felfogásával. Az új értelmezés szerint az impresszionizmus csupán utolsó állomása annak a folyamatnak, amely a tájfestészet terén a szabadban való festéssel, a „Hellmalerei" divatjával, a vázlatosnak tünő festésmód és a tájfestészeti luminizmus elterjedésével következett be. A voltaképpeni impresszionizmus, mint az „impresszionisztikus tendenciák" egyike, ebben a kontextusban nem csupán francia, hanem összeurópai jelenség. Helyet kaptak benne az osztrák Stimmungsimpressionizmus képviselői, vagy az olyan „preimpresszionista" tájfestők, mint a Franciaországban működő holland Jongkind, a belga luministák, a Hágai iskola és a szlovén, horvát, orosz impresszionisztikus irányzatok, s persze a magyarországi és osztrák „Freilichtmalerei" képviselői is.

1296 A kolorizmus és luminizmus volt a vezéreszméje a Nemzeti Galéria Hágában és Gentben 1995-ben megrendezett tárlatainak is. Arra a korábban alig figyelembe vett forrásanyagra építve, melyet az 1875 utáni műcsarnoki nemzetközi kiállítások jelentettek, a kutatás felismerte a Magyarországon megjelenő modern francia, holland vagy belga festők müveinek befolyását a magyar festészetre.

1297 A holland és a magyar plein air festészet párhuzamosságát a hágai múzeum Budapestre hozott anyaga is meggyőzően szemléltette, azokkal a levegős és fénnyel teli alkotásokkal, melyek analógiáit a magyar festészetben is meg lehetett találni.

1298 A szabadban készült alkotások bizonyos módon előzményeit képezték a nagybányai művészetnek. Noha ez utóbbit évtizedeken át „magyar impresszionizmus" címen emlegették,

1299 a kilencvenes évek kutatásai a Hollósy-kör és az alapítók művészetét inkább a szabadban való festéssel, a „Freilichtmalerei" előzményeivel hozták kapcsolatba.

1300 A Nagybánya-kutatás szemléleti alapjainak változásaihoz jelentős mértékben járult hozzá a nürnbergi Germanisches National museum 2001-ben rendezett tárlata, amely az európai művészkolóniákkal, müvésztelepekkel foglalkozott.

1301 A kiállítás az Európai Unió által 1996-tól kezdve támogatott kutatási projekt eredménye volt.

1302 Ez a tárlat egyben nyitást is jelentett a nürnbergi Nationalmuseum korábbi programjaihoz képest, hiszen itt idáig inkább csak a német történeti szempontokra figyelő rendezvényeket tartottak. Az előkészítő munkák során nyilvánvalóvá vált, hogy a müvésztelepek témája internacionális jelenség, hiszen a 19-20. században Bretagne-tól Oroszországig egyaránt működtek müvésztelepek.

1303 Ezeket nem valamiféle közös stílus kötötte össze, hanem inkább a művészek hasonló motivációi: az eredetiség kultusza, a magány keresése, a szabadság-gondolat vagy az otthonos, hazai táj keresése stb. Mint ahogyan Klaus Pese megfogalmazta: a művésztelepek társadalmát az utópiák és a nosztalgiák közössége hozta létre mindenütt.

1304 A 2001-ben Nürnbergben megrendezett kiállítás bemutatta a magyar müvésztelepeket is Nagybányától kezdve Kecskeméten át Szolnokig és Gödöllőig, melyek anyagából a kiállítás rendezői meglehetősen gazdag válogatást nyújtottak.

1305 A Claus Pese által vezetett kutatási programban részt vett a dániai Skagens és a hollandiai Singer Museum, mindkettő jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a dán és holland művészkolóniák anyagából. A 2001-es nürnbergi tárlat a művésztelepeken készült alkotásokat nem irányzatok szerint, hanem a helyek sajátosságai alapján mutatta be, miközben magát a jelenséget: a természetbe való kivonulást mint a városi kultúrától való eltávolodás akcióját, kultúrhistóriai aspektusba helyezte. A kiállítás alcíme is ez utóbbira utalt: „lm Zeichen der Ebene und des Himmels". Az utóbbi mondat Rainer Maria Rilke a worpswedei müvésztelepről szóló monográfiájának egyik sora, s arra utal, hogy a kies vidékeken történő művészi munkálkodás egyfajta müvészetszemlélettel függ össze. Rilke hosszabb időt töltött itt, s szerinte azok a festők, akik 1889-ben letelepedtek a szélesen elterülő Teufelsmoor vidékén s Worpswedeben. abban különböztek az előző művészgenerációtól, hogy a hegyek, szurdokok és várak festése helyett a messzi horizontot, a síkságot és az eget választották témául. Rilke szövege szinte sugallja, hogy a művészek kirajzása a városból a magányos vidékek és a széles horizontok kedvéért, azért, hogy „az égbolt és a síkság jegyében" éljenek és dolgozzanak, nem csupán egyfajta „civilizációs fáradtság" következménye, vagy a városi élettel szemben tett „antimodern" lépés, hanem életfelfogás, a világ panteisztikus szemléletének dolga volt.

1306 A müvésztelepek többnyire nyitottak voltak. Az akadémiákon tömegesen kikép1296 Utóbbiakat Martina Haja dolgozta fel, a magyar festészet ilyen tendenciáit Szinyei Merse Anna foglalta össze. In: Kat. Köln - Zürich 1990, 164-171. 1297 Szinyei Merse Anna: Hongaarse schilderkunst 1860 1910, Hága-Gent, 1995. 1298 Cserekiállításról volt szó: a hágai múzeum anyaga Budapesten szerepelt, ugyanakkor a hágai Het Museum a magyar tárlatot fogadta. Kat. Budapest MNG 1995-1996; Jan E. Schierbeek - John Sillevis - Anna Szinyei Merse: Hongaarse schilderkunst 1860 1910. SchiIderijen mit de Hongaarse Nationale Galerie in Budapest. Gent, Snoeck Ducaju en zoon 1995; Den Haag, Museum Het Paleis / Museum Palais Lange Voorhout. Gent: Museum voor Schone Künsten - Snoeck-Ducaju & Zoon, 1995. 1299 Az impresszionizmus magyarországi recepciójához: Felvinczi Takács Zoltán: Rózsa Miklós könyve a magyar impresszionista festőkről. (Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Lyka Károly előszavával. Budapest 1914. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.) Nyugat 1914. 6. szám; Zwickl András: Commercial Activities and Cultural Mission - The Budapest „Müvészház" (Artist's House) 1909-1914. In: Artwork Through the Market. The Past and the Present, Bratislava, 2004. international colloquium organised in Bratislava on 11 - 13 December 2003; Geskó-Molnos 2003-2004, 15-33; Földi Eszter: Monet és barátainak fogadtatása Magyarországon 1895 után. Szemelvények a francia impresszionizmus magyarországi recepciójából; Tímár 2003; A két utóbbit lásd: Kat. Budapest SZM 2003-2004, 42-59. 1300 Szinyei 1996, 80-84. 1301 Kat. Nürnberg Germanisches Nationalmuseum 2001. 1302 Ennek a támogatásnak köszönhetően már 1996-ban megjelent a müvészkolóniákkal lexikonszerűen foglalkozó munka első kötete: Christoph Wilhelmi: Künstlergruppen in Deutschland, Österreich und der Schweiz seit 1900: ein Handbuch. Stuttgart: Hauswedell 1996. Ez 242 művészcsoportot dolgozott fel; a második kötet ugyanitt 2001-ben jelent meg: Künstlergruppen im östlichen und südlichen Europa seit 1900. 1303 G. Ulrich Großmann: Vorwort. In: Kat. Nürnberg Germanisches Nationalmuseum 2001. 1304 Claus Pese: Enführung. In: Symposium „Im Zeichen der Ebene und des Himmels Künstlerkolonien in Europa". Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 6. bis 8. November 1997. A magyarországi művésztelepekröl két előadás hangzott el: György Szűcs: From Naturalism to Expessionism, Tradition and Renewal in the First Period of the Nagybánya Artist Colony (1996-1906); András Zwickl: Künstlerkolonien in Ungarn. Die ersten Zentren der modernen ungarischen Kunst. 1305 Lásd Zwickl tanulmányát: Kat. Nürnberg Germanisches Nationalmuseum 2001, 187-191. 1306 „Unsere Seele ist eine andere als die unserer Väter; wir können noch die Schlösser und Schluchten verstehen, bei deren Anblick sie wuchsen, aber wir kommen nicht weiter dabei. (...) denn wir leben im Zeichen der Ebene und des Himmels. Das sind zwei Worte, aber sie umfassen eigentlich ein einziges Erlebnis: die Ebene. Die Ebene ist das Gefühl, an welchem wir wachsen..." Rainer Maria Rilke: Worpswede. Frankfurt am Main 1987, 35.