Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

mét. Inkább tekinthetjük ezeket a ma idő- s múltszcmléletének lenyomataiként, vagy az önreflexió hiányának tüneteiként. A személyes élet színterein mindig is keveredtek a mának és a múltnak emlékei, s a múltbéli dolgok is a jelenből nyerik újabb értelmüket. Ez azonban, mindenki érti, nem a történelem terrénuma. Utóbbiba ugyanis csak a Styx, a „személyes" elfeledésének vízében megfürödve jutnak el dolgok, beleértve a művészet tárgyait is. Egyetlen oka lehet annak, ha a kortárs és régi művészeti emlékek különbözőségét a történet szférájából elimináljuk: a történelem létezésének tagadása, azaz a jelen hypertrophiája. Ezek a kérdések azonban átvezetnek bennünket a művészetfilozófia világába, melyet ez a dolgozat nem kíván érinteni. A KIÁLLÍTÁS MINT „KULTURÁLIS TRANSZFER" A Nemzeti Galéria az ezredforduló után néhány nagyobb, a modernizmus egyes képviselőivel vagy csoportjaival foglalkozó tárlatot is rendezett Budapesten, többnyire törekedve arra, hogy ezeket külföldre is eljutassa. Hogy sikeresek voltak-e, nagymértékben attól függött, hogy a fogadó ország mennyire volt kész és képes az idegen kultúrák, s speciálisan a közép-európai kultúra befogadására. A más kultúra befogadásának és exportálásának processzusát a történettudomány egyik aktuális iránya a „kulturális transzfer" fogalmával írja le. A kulturális transzfer kifejezést, mely a nemzeti kultúrák keretei között létrejött történeti kapcsolatok megértésének módszere, Michael Werner a párizsi Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales, valamint Michel Espagne, az Ecole Nationale Supérieure professzorai dolgozták ki a nyolcvanas évek második felében.

1246 Mint francia germanisták először a francia-német fordításirodalom hatását vizsgálták a két nemzet történetírására. Elméletük fontossága abban rejlik, hogy bemutatták a saját kultúrák exportjának, illetve a más kultúrák befogadásának feltételeit és mechanizmusait. A transzferek kutatásában kiemelt helyet foglalnak el az intézmények, kezdve a magánalapítású társulatoktól az állami institúciókig, mint például az egyetemek, kutatóintézetek, minisztériumok. Ide sorolhatók a múzeumok is.'

247 A kulturális transzfer-kutatások távolabbi célja a nemzeti történetek „újra írása", immár az egyes kultúráknak a más kultúrákkal való kapcsolatai szempontjából.

1248 A transzfer fogalma több annál, amit a „hatás" fogalma kifejez, hiszen a „transzfer" során maguk a szereplők is a kultúra közvetítőinek, „tolmácsainak" perspektívájába helyezkednek. A transzfer processzusának sikere nagyrészt összefügg a szaktudományok által használt nyelvezet kompatibilitásával.

I24l) A transzfer annyiban hasonlít a fordításhoz, hogy a folyamat során a tárgy szemantikája is átalakul, mely átalakulást hermeneutikai vizsgálatok tárhatják fel. Mint ahogy Espagne kifejti, két nemzeti kultúra között akkor működhet kulturális transzfer, ha „mindkét kultúra organikus egységnek, de legalább is erős identitásúnak vallja magát".

1250 Az identitás - azaz a saját és a más nemzetek közötti különbségek tudatosítása - maga is történeti termék. A különböző nemzetfogalmak magukba foglalják a különbözőségeket, összehasonlításokat téve a saját és az idegen nemzeti kultúra között. A nemzeti nézőpontokból tett összehasonlítások célja tehát mindig a különbözőségek tudatosítása az autochton nemzeti fejlődés horizontjáról szemlélve. A kulturális transzfer lényegében különbözik az összehasonlítástól, mivel arra az előfeltevésre épít, hogy nincsenek autochton fejlődésű nemzeti kultúrák. Ez utóbbiak ugyanis sokféle hatás, együttélés, motívumátvétel nyomán formálódtak ki. A kulturális transzferek vizsgálata a különbözőségek helyett tehát a társadalmi emlékezetben meglévő hasonlóságokra helyezi a hangsúlyt, mivel a „közös kulturális elemek megkönnyítik az egyik kontextusból a másikba való elmozdulást", azaz a megértést.

1251 A sikeres transzferek esetén általában nem az „exportáló" igényei a döntőek. Ellenkezőleg, „nagyrészt a befogadó kontextusra jellemző konjunktúra dönti el, mit kell importálni, illetve mi az a látens, a nemzeti emlékezetben már meglévő elem, amit az aktuális vitákban reaktiválni kell".

1252 Vagy másképpen fogalmazva: „az összehasonlítás csakis egy - elfelejtett, vagy nem tudatosított - közös alap esetén lehetséges, melynek aprólékos rekonstrukciója a kulturális transzferekre vonatkozó kutatások központi témája lehet."

1253 A kulturális transzferek elméletei nem maradtak meg a fordításirodalom elemzésénél, ennek kérdésköreibe besorolják a múzeum- és gyűjteménytörténeteket is. Mivel kiállítások is épültek e szemlélet alapján, a kulturális tranfszer szempontjait bátran alkalmazhatjuk a magyar múzeumok külföldi kiállításainak és fogadtatástörténctének elemzésére.

1254 A kulturális transzferrel kapcsolatos elméleti megállapításokat ugyanis nagymértékben igazolják a magyar múzeumok külföldre vitt nagy kiállításai. A fogadó országban megjelenő kritikák szinte minden esetben arról tanúskodtak, hogy megértésre, vagy elfogadásra csak ott lehet számítani, ahol a közös ismeret, vagy az elsüllyedt emlékezet valamilyen motívuma előhívható. A sikertelenség ugyanakkor nem a magyar kultúra értékeinek általában vett elutasítását jelentette, hanem inkább a hazai „fordítók" nem kellő orientáltságát a fogadó kultúra vonatkozásában. A külföldi produkciók esetleges sikertelenségét itthon nemegyszer valamiféle indokolatlan, önsajnáló attitűd kíséri. Fájdalmasan felemlegetik a nyugati „kultursovinizmust", az „elismerés hiányát", az „elfogadtatás nehézségeit", hogy „nemigen kapkodnak értünk", a „magyar kultúra népszerüsí1246 Michael Werner és Michel Espagne müveinek válogatott bibliográfiáját lásd: Actas 2004. 3-4. szám, 283-284. 1247 Werner 2004, 248. 1248 Werner 2004, 246. 1249 Werner elemzése külön kitér arra, hogy a korábbi évszázad összehasonlító kutatásaitól, a komparatisztikától, a transzferek vizsgálati módszerei annyiban térnek el, hogy figyelembe veszik a kulturális szférák változékonyságát és strukturáltságát. 1250 Espagne 2004, 263. 1251 Espagne 2004, 266. 1252 Espagne 2004, 267. 1253 Espagne 2004, 256. 1254 Werner 2004, 252.