Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
tésének" elmaradását a korábbi évtizedekben. Ami azonban az „elfogadtatást" illeti, meg kell különböztetnünk azokat a kiállításokat és rendezvényeket, melyek nem nyújtottak egyebet puszta bemutatkozásnál vagy ismertetésnél, mondhatni inkább az állami, kultúrpolitikai vagy nemzeti reprezentáció alkalmai voltak, mint a magyar kultúra tényleges közvetítői. Ez jellemezte a külföldön rendezett magyar kiállítások nagyobbik hányadát 1979 előtt. A hosszabb időszakaszokat átfogó, a magyar nemzeti művészetet mint olyat bemutató tárlatok elnyerhetik ugyan a fogadó ország közönségének tetszését, ez a tetszés azonban épp az idegenszerűségnek, a másságnak szól, s már eleve kizárja a kulturális transzfer alapjául szolgáló azonosságok felismerését; mondhatni távolítanak, ahelyett, hogy közelítenének. A nyolcvanas, kilencvenes évek külföldi kiállításai között az avantgárddal foglalkozók épp azért számíthattak a sikereken túl megértésre is, mert a tárgyak puszta kiállítása mellett a kurátorok figyelemmel voltak a befogadó és az „exportáló" között már valamikor létezett közös történeti emlékezetre, vagy annak nyomaira, hiszen a fogadó igényei, korábbi vagy később megszerzett ismeretei a transzfer során meghatározóak. A kulturális transzferek során keletkező átértékelések, értéktranszformációk is a történészek fentebb kifejtett állításait igazolják. Meggondolandó például, hogy az a Hubertus Gaßner, aki több magyar- és németországi kiállítás katalógusában teljes mélységében, mondhatni partnerként elemzi a magyar avantgárd művészek működését és hatását a német művészeti centrumokban, 1994-ben, amikor Csontváry Kosztka Tivadar müveinek kiállítását rendezi meg a müncheni Haus der Kunstban, lényegében félretolja a magyar szakirodalom több évtizede elfogadott szempontjait. A magyar értékelés szerint, patologikus vonásai ellenére, a művész korszakos és egyetemes jelentőségű műveket alkotott, Gaßner viszont „zseniális dilettánsnak" nevezi őt: „Wem die Fähigkeit gegeben ist, in die Sonne zu sehen. Csontváry - ein genialer Dilettant." 1255 A dolog természetéből folyóan a müncheni sajtókritikák nem a magyarok, hanem szinte kizárólag Gaßner értékelését ismételgették Csontváryról, s csupán utaltak arra, hogy a művész Magyarországon régóta „nemzeti festőnek" számít. 1256 Gaßner Csontváry műveinek két mozzanatát ragadta meg, luminizmusukat és orientalizmusukat. Ezek a művészeti irányzatok már a kilencvenes évekre alaposan kidolgozott fogalmi háttérrel rendelkeztek a német művészettörténeti tudományban. Csontváry luminizmusát Gaßner a művész sajátos energiatanával hozta kapcsolatba, miszerint Csontváry művészetének kulcsát az energiával kapcsolatos fejtegetései adják. 1257 A művész óriási vásznainak vonalkázott duktusát is ezzel magyarázza. Gaßner ezek alapján hozza kapcsolatba Csontváry festményeit Van Gogh napsütéses színeket alkalmazó képeivel, valamint Giovanni Segantini alkotásaival, távolabbról pedig az itáliai szimbolisták és divizionisták művészetével. 1258 Az imént röviden kifejtett felfogásának felelt meg a müncheni kiállítás rendezésének módja is: Csontváry nagyméretű tájképeit egyetlen nézőpontból tette panorámaszerüen áttekinthetővé. 1259 A magyarországi Csontváry-értékelés fundamentumát jelentő nemzeti-mitologikus szempontok tehát ez alkalommal sem bizonyultak exportálhatónak: s valószínű így is marad a helyzet mindaddig, amíg az értelmezés közös kontextusát a kutatás magyar oldalról meg nem találja. 1260 Csontváry restaurált műveit európai kőrútjuk előtt a Nemzeti Galéria mutatta be, majd Pécsett újra megynyílt a Csontváry Múzeum: a siker itt is, ott is nagyszabású és meggyőző volt. 1261 Az értelmezések döntő szerepét más példával is bizonyítani lehet. A MissionArt Galéria által a Magyar Nemzeti Galériában és a müncheni Haus der Kunstban 2001-ben megrendezett, különben igen jelentős tudományos eredményeket hozó Maitis Teutsch és a Der Blaue Reiter című tárlat katalógusának egyik tanulmánya felveti azokat a különbözőségeket, melyek a német filológia módszereit elválasztják a régebbi romániai, s alkalmanként a magyarországi művészettörténet-írás érvelési metódusaitól. 1262 Hubertus Gaßner markánsan fogalmaz azokkal a korábbi szakirodalmi állításokkal kapcsolatban, amelyek Franz Marc állítólagos befolyását állapították meg Maitis Teutsch művészetére: „vajon ezek a beszámolók és értelmezések nem a müvész-legendák körébe tartoznak-e, amelyek arra szolgálnak, hogy a viszonylag ismeretlen alkotót jól csengő nevekkel ékesítve felértékeljék, vagyis az a kérdés, hogy alá lehet-e támasztani ezeket a hipotéziseket tényekkel." 1263 Érezhető tehát, hogy a „tények" és „hipotézisek" határvonalai mintha másutt húzódnának a német, a román vagy a magyar tudományosságban. A kiállítás 1255 Gaßner 1994-1995 1256 Kat. München Haus der Kunst 1994-1995; Perneczky Géza és Hubertus Gaßner adományaként a kiállítás kritikáinak meglehetősen gazdag gyűjteménye található a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A kiállításról megjelent cikkek címei rövid válogatásban: Gemalte Visionen eines Besessenen; Auf lichtvollem ,, Sonnenweg". Malerei als Lebens-Energie. Ein Apotheker hat eine Vision von Kunst: Csontváry (1853 - 1919) in München; „Du wirst größte Maler der Welt... größer als Raffael"; Genialer Dilettant. Csontváry-Ausstellung im Haus der Kunst; Unbekanntes Genie und meisterhafter Dilettant; Kosmologische Weltsicht; Monatelang in der Wüste Afrikas; Visionen aus der Sonnen-Apotheke; Weltbesserer und genialer Dilettant. Lásd: MNG Adattár, Kritikák a müncheni Csontváry-kiállításról; Csontváry Kosztka Tivadar nyugat-európai vándorkiállításának sajtóvisszhangja. Ford. O. Szabó Rita, Bakos Katalin. Új művészet VII. 1996. 1-2. szám, 68-72. 1257 Gaßner Csontváry iránti komoly érdeklődésének - c tanulmányán kívül - az is jele, hogy az általa 1994-ben Bonnban megrendezett Europa, Europa. Das Jahrhundert der Avantgarden in Mittel- und Osteuropa című kiállítás katalógusában német fordításban közölte Csontváry előadásának brosúráját: Energie und Kunst. Das Irren des Kulturmenschen. Bd. 3, 24. 1258 Gaßner 1994-1995, 204-205. 1259 Kark Harb: Auf lichtvollem „Sonnenweg". Malerei als Lebens-Energie. Salzburger Nachrichten 31. Dezember 1994, 7. MNG Adattár, Kritikák a müncheni Csontváry-kiállításról. 1260Romváry felemlíti, hogy a Csontváry-kiállítás megrendezését sorra visszautasították Amszterdam, Hága, Berlin, Frankfurt, Róma, Firenze, Milánó, Párizs, London, Tokió, Montreal, Tel Aviv és Madrid művészeti intézményei. Romváry 1996; 1989-ben szó volt a párizsi Pompidou-Centerben és a londoni Barbican Gallery-ban rendezendő Csontváry-tárlatról, melyeket a hosszan elhúzódó minisztériumi döntések elodáztak. Az 1994-es Csontváry-tárlat három helyszínen, előbb Stockholmban, majd Rotterdamban volt látható, ez után került sor a müncheni kiállításra. Az utóbbi körüli bonyodalmakat, az elfogadtatás nehézségeit ismerteti Romváry 1996; Romváry 1999. 1261 A külföldi út előtt a Münchenben kiállítandó képeket a Nemzeti Galéria, visszatértük után a pécsi Janus Pannonius Múzeum is bemutatta. Csontváry Kosztka Tivadar gyűjteményes kiállítása. MNG 1994. Rendezte Romváry Ferenc és Bellák Gábor. 1262 A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria, a Haus der Kunst és a MissionArt Galéria együttműködésével jött létre. A kiállítást előkészítették a Mattis Teutsch János Emlékbizottság tagjai: Bajkay Éva, Hubertus Gaßner, Jurecskó László, Kishonthy Zsolt, Majoros Valéria, Mattis Teutsch Waldemar, Szabó Júlia, Vida György. Rendezte: Bajkay Éva, Jurecskó László, Kishonthy Zsolt. Kat. Budapest MNG 2001b. 1263 Gaßner 2001, idézet: a cikk bevezetése.
