Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
Visszatérve 1981-re: az Ausztriában látható Mátyás királykiállítással egy időben volt látható a székesfehérvári István Király Múzeumban az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja által szervezett történeti-művészettörténeti kiállítás Nagy Lajos koráról. 1 ' 03 A tárlat csupán magyarországi forrásokra támaszkodó tárgyanyaga, s a hozzá készült, igen tartalmas, ám kivitelét tekintve szerény katalógus itthon elsőként valósította meg a kultúrhistóriai kiállítások műfaját. Ez a kiállítás nemcsak azért tekinthető fontos állomásnak, mert az interpretációkban megjelentek a történeti kutatások aktuális eredményei, hanem mert a rendezők a korszakot illető tudománytörténeti hagyománynyal való szembenézést is feladatuknak tekintették. Dercsényi Dezső, aki a 20. század harmincas éveiben a Nagy Lajos-kor művészetét tárgyaló kutatások egyik úttörője volt, 1104 mutatta be a katalógusban ezt a fejlődést." 05 Összefoglalása azért is tanulságos, mert a jelen eredményeinek ismeretében saját kutatására, fiatalkorának eszményeire is bizonyos távolságból tekintett vissza. Dercsényi rámutatott azokra a két világháború közötti elképzelésekre, melyek - mintegy a Mátyás-kori reneszánsz analógiájára elképzelt - „magyar trecento" létét, azaz a közvetlen itáliai hatásokat feltételeztek. 110 '' Nagy Lajos uralmának változó territóriumai, amellyel kapcsolatban a magyar nemzettudat a tengertől tengerig érő „magyar" birodalom képét őrzi, a székesfehérvári kiállítás interpretációja szerint egyike volt azoknak a dinasztikus nagyrégióknak, amely történetileg a közép-európai dinasztikus integrációk kiemelt terepének tekinthető. Mindennek művészeti-reprezentációs vonásait a kötet A 14. századi Magyarország udvari művészete és Közép-Európa című blokkja és tanulmánya jelenítette meg, rámutatva egyrészt az udvari művészet internacionális jellegére, másrészt annak speciális magyarországi formáira." 07 Nálunk tehát 1981 — 1982-töl kezdve, a schallaburgi Corvin Mátyás- és a székesfehérvári Nagy Lajos-kiállítás időpontjától kezdve honosodott meg a nagy összefoglaló korszak-kiállítások műfaja, s ezzel párhuzamosan a tudománytörténeti összefoglalások igénye is, annak prezentálása, hogy az új szintézisek mennyiben hoznak újat a kutatásban. Az udvari művészet internacionális elemeinek ennél részletesebb bemutatására 1987-ben került sor a Budapest Történeti Múzeumban a Művészet Zsigmond király korában című kiállításon és kétkötetes katalógusában. 1108 A múzeum lehetőséget kapott arra, hogy a Zsigmond koronázásának 600., halálának 550. évfordulóján rendezett tárlatának hazai emlékanyagát külföldi intézmények, könyvtárak, múzeumok kölcsönzéseivel egészítse ki. Berlinből, Párizsból is sikerült tárgyakat szerezni, de a magyar rendezőkkel az osztrák múzeumok mellett a prágai, pozsonyi, és zágrábi intézmények is együttműködtek. Tekintettel arra, hogy a kölcsönzések tekintetében korábban a magyar múzeumoknak a környező országokban nehézségeik voltak, már ez is a helyzet lassú változására utalt. A Zsigmond-kiállítás és a hozzá készült kétkötetes katalógus megmutatta a magyar múzeumok újfajta lehetőségeit, s feladatait is a Közép-Európa régió történeti kutatásai terén. A katalógus számos új eredményt hozott, itt talán csak a Zsigmond király és császár utazásainak itineráriumát összeállító tanulmányt említsük, amelyet a katalógus számára a Zsigmond-szakirodalomban elsőként dolgozott fel Engel Pál." 09 A Luxemburgi Zsigmondra vonatkozó művészettörténeti irodalom tudománytörténeti folyamatait Marosi Ernő foglalta össze." 10 Zsigmond magyar és lengyel király és német-római császár hosszú uralkodása a kilencvenes évekre nem csak a hazai, hanem a német történeti kutatásoknak is homlokterébe került. Ehhez fontos impulzust adott az a BTM kiállításához kapcsolódó nemzetközi konferencia, amely Zsigmondnak a teljes közép-európai terület integrálására törekvő politikáját és harcait vizsgálta, s amelyen német, osztrák, cseh és szlovák, valamint svéd kutatók is részt vettek."" A konferencia-előadásokban megjelentek a különböző nemzeti történetírások Zsigmond-képének változó hangsúlyai. A korábbi német kutatást általában valamiféle távolságtartás, vagy mint Jörg K. Hoensch nevezi: „későközépkor-absztinencia" jellemezte, a cseh kutatás pedig - Frantisek Palacky müvei, valamint a cseh huszitizmus nemzeti ideológiává történő transzponálása óta - addig nem is talált „alkalmat arra, hogy a király csch-földi kormányzati intézkedéseiben valami pozitívumot kimutasson". 1 " 2 A konferencia tényleges impulzust jelentett tehát a korábbi nézetek revideálására és mintegy előkészítője volt a következő évtized „Zsigmond-reneszánszának". Jörg K. Hoensch tübingeni történészprofesszor 1998-ban megjelent tudománytörténeti cikkében, visszatekintve a Zsigmond-kor kutatásának fejleményeire, az 1987-es magyarországi Zsigmond-kiállítás és konferencia jelentős szerepét hangsúlyozta. Mint ismeretes, a katalógus írói Mályusz Elemérnek dedikálták müvüket. Mályusz pár évvel korábban jelentette meg Zsigmondról írt monográfiáját, amely a kor megismerésének jelentős állomása volt. Hozzá kell tenni, hogy a Zsigmond-kutatás hátszelét a nyolcvanas években minden bizonnyal azok a meggondolások is táplálták, amelyek Zsigmondban - aki évtizedeken át a „kisebb" Közép-Európa, valamint a Német-római Birodalom területeinek egyesítéséért folytatta küzdelmeit - az európai egyesülés aktuális folyamatainak történeti analógiáját látták. 1103 Kat. Székesfehérvár 1982. 1104 Dercsényi 1941-ben tette közzé Nagy Lajos és kora című összefoglaló müvét. 1105 Dercsényi Dezső: /. Lajos kora a magyar művészettörténet-írásban. In: Kat. Székesfehérvár 1982, 37-50. 1106 saját monográfiám szemléletére az itáliai hatások kiemelése is jellemző. Leghatározottabban Gerevich Tibor fogalmazta meg a magyar trecento koncepcióját, ugyanazt a szerepet tulajdonítva a Nagy Lajos-kori művészetnek a magyar reneszánsz korai kibontakoztatásában, mint olasz mintaképének." Kat. Székesfehérvár 1982,39. 1107 Marosi Ernő. Kat. Székesfehérvár 1982, 51-77. 1108 Kat. Budapest BTM 1987. 1109 Engel Pál: Az utazó király. Zsigmonditineráriuma. In: Kat. Budapest BTM 1987, I. 70-92. 1110 Marosi Ernő: A Zsigmond-kor a magyar művészettörténetben. In: Kat. Budapest BTM 1987,1. 380-404. 1111 A konferenciát még Szűcs Jenő kezdte el szervezni. Az érdeklődés megélénkülésének állomásait röviden összefoglalja: Wehli Tünde: Előszó. In: Memoria rerum Sigismundi regis. 1-2. A konferencia anyagát, legalább is részletekben, közölte: Macek, Josef - Ernő, Marosi - Seibt, Ferdinand ( Hg.): Sigismund von Luxemburg. Kaiser und König in Mitteleuropa 1387-1437. Beiträge zur Herrschaft Kaiser Sigismunds und der euporäische Geschichte um 1400. Warendorf 1994. 1112 Hoensch 1998, 141.
