Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

A középkor-kutatás nagy múzeumi teljesítményei közé sorolhatjuk a Nemzeti Galériában 1994-ben megrendezett, és eredményeit tekintve is fontos Pannónia Regia című kiállítást.

1113 Alcíme szerint tárgya: Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Egy régió történetéről volt tehát szó, amelynek földrajzi keretei modern értelemben nem pontosan körbehatárolhatóak, s amely inkább a kultúra hordozóinak centrumait, a városokat, egyházakat, szerzetesi közösségeket, várakat összekötő kapcsolatként, azaz hálózatként értelmezendő.

1114 A tájnak sokféle kötöttségeként, amelyet a különböző intézmények és centrumok eltérő viszonyrendszere alkotott, s amely szemléletesen mutatkozott meg mind a kiállítás anyagában, mind pedig az interpretáció szintjén. A „Pannónia Regia" kereteit egyrészt a királyi intézmények, azaz a „Regnum" képviselői, másrészt az egyházi intézmények, a maguk számos európai centrumhoz fűződő kapcsolatával, továbbá az egyházi gyakorlat által éltetett nagyrégiók - Bálint Sándor kifejezését alapul véve -, a „szent-táj", a Sakrallandschaft egymást földrajzi értelemben korántsem fedő, egymással kölcsönhatásban álló viszonyai határozták meg. A régió kapcsolódási irányai időről időre megváltoztak, vallanak erről még a román kori kőfaragványok is, melyek rendszere más volt az ország alapítását követő időkben, mint később.

1115 A gótikus faragványoknak már az elnevezése is - opus francigenum - a táj, illetve régió távoli kapcsolataira utal.

1116 A Pannónia-fogalom azonban csak később, a humanisták tollán vált a terület régi-új nevévé, feltételezhetően Janus Pannonius ötletéből. A régió történeti egyházi kapcsolatain túl a humanisták annak másféle - históriai - hagyományait, egy másféle integráció tovább élésének, egyben éltetésének gondolatát hintették szét müveikben, nevezetesen azt, hogy „az antik hagyomány valamennyiünket összeköt". 1117 Az antik hagyományok szerepét, illetve az ún. protoreneszánsz jelenségeit a Zsigmond-korra] foglalkozó kutatások tárták fel, a reneszánsz kiteljesítésének mátyási programját, mint utaltunk rá, a schallaburgi kiállítás foglalta össze 1982-ben. Az ún. virágos reneszánsz kérdésével kapcsolatban - amely fogalom főként Balogh Jolán munkái nyomán honosodott meg a művészettörténetben, s amely mintegy szimbólumává vált a reneszánsz Mátyás utáni tovább élésének és népiessé változásának - egyre több kétely vetődött fel a kilencvenes évek kutatásaiban. A kérdés röviden az volt, hogy vajon a 17. századi építészet a virágos motívumok puszta megléte alapján késő reneszánsznak nevezhető-e, s mikortól kezdve számíthatóak ezek a jelenségek a barokk stílus körébe? Jelenti-e önmagában az antikizálás, az antik motívumok felhasználása a mátyási örökség tovább élését? A téma szakirodalmi feldolgozásai e kérdések divergáló megítéléséről tanúskodnak.

1118 Mátyás halálának 500. évfordulóján, 1990-ben a magyarországi reneszánsz új megközelítéséről tanúskodó kötetek, tanulmányok sora jelent meg. A jubileumot ugyanakkor szerény megemlékezések jellemezték, kiemelt ünnepségekre, a hivatalos körökből kiinduló, populáris programokban bővelkedő „évfordulósdira" - mint majd 2008-ban - ekkor nem került sor."

19 Sajnos nagyobb lélegzetű kiállításokra sem. Áprilisban a Tudományos Akadémia, majd az Irodalomtudományi Intézet rendezett Mátyás-konferenciát. Velencében olasz-magyar tudományos ülésre került sor. Sok kiadvány is napvilágra jött ebben az évben, történeti monográfiák, Mátyás-emlékkönyv, folyóirat-tanulmányok."

20 Klaniczay Tibor utolsó nagy szervezése is az 1990-es Mátyás-évfordulóval volt kapcsolatos."

21 Kiállításra azonban csupán a Széchényi Könyvtárban került sor, a Corvinák voltak ekkor láthatóak. Továbbá a BTM is rendezett egy szerényebb tárlatot."

22 Bak János beszámolója szerint ez az évforduló „alkalmas lett volna a sokat emlegetett középeurópaiság múltbeli valóságát elemezni, ám ez csak részben valósult meg"."

23 A Mátyás-kori történelem eseményei mellett a művészet történetéről ezeken a rendezvényeken nem sok szó esett, s mint Mikó Árpád megjegyzi, „a társtudományok nem tartották tárgyalásra méltónak Mátyás király műpártolását azt, amely az Alpokon túl elsőként használta fel image-ának alakításához a Közép-Európában hagyományos gótikus koiné mellett az itáliai all'antica művészetet és a hozzátartozó humanista kultúrát".

1124 Mikó visszatekintése szerint a történettudomány és az irodalomtudomány Mátyás-képébe ekkor még nem mindenütt integrálódtak a művészettörténet-írás újabb szemléletű eredményei, azok, amelyek épp a Mátyás-kori reprezentáció és mecenatúra szerves kapcsolódását mutatták fel az elődök és a korszak udvari művészetében."

25 Ugyanakkor, ami a művészettörténet eredményeit illeti, 1990-re mondhatni elvi szinten, a művészettörténet-írás hagyományos fejlődésteóriáinak kritikáira is alapozva, már megszületett egy újabb, átfogó kép Mátyás korának művészetéről, illetve Mátyás művészeti reprezentációjáról. A közép-európai késő gótika 1113 Kat. Budapest MNG 1994-1995. A kiállítást rendezte Takács Imre. A katalógust szerkesztette Mikó Árpád és Takács Imre. 1114 Engel Pál: A középkori Dunántúl mint történelmi táj. In: Kat. Budapest MNG 1994-1995. 13-21. 1115 Tóth Sándor, némileg módosítva azt a képet, amely az Árpád-kori kőfaragványok első, tartalmilag imponáló összefoglalása: Székesfehérvár, István Király Múzeum 1978. május-augusztus (katalógus: Marosi Ernő, Tóth Melinda, Nagy Emese, Wehli Tünde) nyújtott, az 1994-es katalógusban közölte ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit. Tóth Sándor: Románkori kőfaragványok. In: Kat. Budapest MNG 1994-1995, 54-62; 82-86. 1116 Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században. In: Kat. Budapest MNG 1994-1995, 22-33. 1117 Mikó Árpád: Pannónia újjászületése. In: Kat. Budapest MNG 1994-1995, 41. A terület ókori hagyatékával kapcsolatos érdeklődés megélénküléséről Ritóókné Szalay Ágnes tett közzé érdekes adalékokat a katalógusban. 1118 Bak János: Mértéktartó Mátyás-megemlékezések. BUKSZ 3. 1992. 1. szám, 42-47. 1119 Az „évfordulósdi" kifejezést Bak János nyomán használom. BUKSZ 3. 1992. 1. szám, 43. 1120 Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, Molnár László. Budapest: Zrínyi Kiadó 1990; Mátyás király 1458-1490. Szerk.: Barta Gábor. Budapest: Akadémiai Kiadó 1990. 1121 Matthias Corvinus and the Humanism in Central Europe. Edited by Tibor Klaniczay, József Jankovics (Studia Humanitatis 10). Budapest: Balassi Kiadó 1994. 1122 A Corvinák iránt folyamatos volt az érdeklődés, az OSZK több kiállítást is rendezett: Bibliotheca corviniana 1490-1990. Nemzetközi Corvina kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban Mátyás király halálának 500. évfordulójára (1990. április 6 - október 6. Csapodi Csaba - Csapodiné Gárdonyi Klára); 1994, Bécs: Kiállítás: Matthias Corvinus und die Bildung der Renaissance. Österreichische Nationalbibliothek. Kiadvány: Matthias Corvinus und die Bildung der Renaissance. Wien 1994; Budapest 2002: Uralkodók és Corvinák. Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulójára (Szerk. Karsay Orsolya). 1123 Bak 2002, 43. Marosi Ernő: Die „Corvinische Renaissance" in Mitteleuropa: Wendepunkt oder Ausnahme című dolgozatára utal. 1124 Mikó 1991, 237. 1125 Mikó 1991,239-240.