Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

nyéknek állagjegyzékekben, szakkatalógusokban, tudományos igényű katalógusokban való publikálása. Ezek mellett nem szorulnak háttérbe a monografikus kutatások sem. (...) Az elmélyültebb munkára való koncentrálás az elmúlt tervidőszak extenzívebb jellegét kívánja szükségszerűen felváltani"."

25 A körülmények a tervidőszak végével sem változtak. A megújulás igénye, vagy mint az 1988-as terv írója fogalmaz, a „továbblépés a múzeummá válás útján,"

926 még az évtized végén is változatlan cél marad. A Nemzeti Galéria a „múzeummá válás" útján Hogy ez a szándék konkrétan mit is jelentett, arról nem készültek - a hatvanas évekhez hasonló - elaborátumok, előterjesztések. A megfogalmazás azonban arra utal, hogy a múzeum munkatársai, kimondva-kimondatlanul, tisztában voltak az elmúlt évtizedek következményeivel, s nem azonosultak a hatvanas-hetvenes évek múzeumi világával sem. A VI. ötéves terv megfogalmazója levonta a gyűjteményi struktúra változásából adódó következtetéseket, s revízió alá került a múzeum hosszú távú programja is: „A Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkáját meghatározó szempontokat a 60-as évek végén alakították ki, az akkori feltételeknek megfelelően. Az azóta eltelt időszakban a régi magyar, valamint a mai magyar gyűjteménynyel gyarapodott az intézmény (...). Ezért szükségesnek látszik a korábban megfogalmazott témák revideálása."

927 Az érzület megváltozásához hozzájárult az is, hogy a nyolcvanas évek elején a szakalkalmazottak körében nagyarányú fiatalítás ment végbe, a „hőskor" tanúi közül már kevesen maradtak. Az őrségváltás az igazgatói poszton is lezajlott, 1982 márciusában Bereczky Lórándot nevezték ki főigazgatónak.

928 Az új generáció előtt másféle múzeumkép lebegett, s a többség igyekezett a múzeumi munkák során a korábbi évtizedek ideologikus terheitől is megszabadulni. Hasonlóan a többi intézményhez, a Galériának is elsősorban a körülmények változásaihoz kellett évről évre alkalmazkodnia. Az alkalmazkodás itt innovációt is jelentett. A tényekből kiviláglik, hogy miközben egyre kevesebb kiállítás megrendezésére került sor, azokat alaposabb előkészítés, és nagyobb igényesség jellemezte a tudományos feldolgozó munka terén.

929 A múzeum, más múzeumoknál tán intenzívebb módon, egyfajta „lopakodó modernizációra" kényszerült a nyolcvanas évek elején. A fő cél az egyensúly megőrzése lett. Egyensúly az intézmény gazdasági hátterét tekintve, és egyensúly a személyi politika terén is. Mivel a költségvetési keret az áremelések miatt egyre szűkösebbnek bizonyult, egyes tevékenységek anyagi fedezetét egyéb forrásokból kellett előteremteni. Kihasználva a szabályzórendszer változásait, 1983 őszén a főigazgató jogi személyiség nélküli társaság alapításának engedélyezéséért fordult a miniszterhez.

930 A bürokratikus akadályok csak a múzeum önálló költségvetési szervvé való átminősítésével voltak elháríthatóak.

931 A rendeletek szerint jogi személyiség nélküli társaság mint gazdasági forma, lehetőséget adott kisvállalkozások alapítására és szponzorok felkutatására. Az átminősítés ügye ugyan elhúzódott, végül 1984-re sikerült leányvállalatot is alapítani.

932 Néhány év múlva azonban feszültségek keletkeztek a költségvetési szerv gazdálkodása és a vállalkozói mentalitás különbözőségei mentén, melyek azután a vállalkozás megszüntetéséhez vezettek. Több intézménnyel ellentétben a Nemzeti Galériának sikerült megőriznie gazdasági egyensúlyát, sőt némi fejlesztésre is lehetősége adódott, mivelhogy a minisztériumi irányítás számára egyfajta kísérleti terepnek bizonyult.

933 A lehetőségek azonban a sikeres gazdálkodás ellenére tovább szűkültek. A múzeumi terület finanszírozása mögül a gazdaságirányítás olyan arányban vonult ki, ahogyan az intézmények bevételei növekedtek. A múzeum vezetése mindezeken túl szervezeti változásokkal is reagált az új körülményekre. Az irányítás korábbi formái mellett döntéselőkészítő bizottságot, az üzemeltetésre külön szervezetet, a kiadványok gondozására belső szerkesztőséget állítottak fel. A kiállítások sikeresebb menedzselésénél különösen ez utóbbinak volt kiemelt szerepe. Az új típusú, publikációszámba menő katalógusokhoz ugyanis bővíteni kellett a műtárgyakkal kapcsolatos ismereteket, fejleszteni az addig elhanyagolt segédgyüjteményeket. A nagyobb terjedelmű, korszakokra vagy életművekre koncentráló tudományos kiállítások felértékelték az évtizedek során felhalmozódott, a hatvanas-hetvenes években elhanyagolt és különböző helyeken őrzött dokumentumok jelentőségét, a fotográfiák pedig a műtárgyak védelmének, megkímélésének is fontos eszközei. Ez utóbbiakat az 1980-as évek elejéig szétszórtan őrizték az egyes gyűjteményi osztályokon. Az adattári állomány feldolgozottsága is szintén elmaradt az igényektől, e téren is fordulatra volt szükség.

934 A múzeum vezetése a minisztériummal történt egyeztetés után 1981-ben 925 A MNG VI. ötéves tervének (1981-1985) indoklása. (2 lapos töredék.) Éri Gyöngyi megfogalmazása. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 113. dosszié, 2/a. 926 Idézet: A Magyar Nemzeti Galéria 1988. évi munkaterve. MNG Adattár, „Házunk"-gyüjtemény, tervek, 1988. 927 A Magyar Nemzeti Galéria VI. ötéves terve. Éri Gyöngyi fogalmazványa. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 113. dosszié, 2/a. A korábbi témák a 19-20. századi művészetre, illetve a szocialista művészet kialakulására vonatkoztak, megfogalmazójuk Pogány O. Gábor volt. 928 Bereczky Lóránd egyetemi tanulmányai után a Kulturális Kapcsolatok Intézetében kezdte pályáját, majd a Művelődésügyi Minisztérium, illetve az MSZMP KB munkatársa volt. 929 Ez nem csak a romló körülmények hatása volt, hanem a program része: „a korábbiakhoz képest csökkenteni kellett a kiállítások számát, ugyanakkor törekedni kell mind az elméleti előkészítés, mind a technikai és esztétikai megvalósítás, valamint a propaganda színvonalának emelésére." A Magyar Nemzeti Galéria VI. ötéves terve. (1981. június 15. 1-18 oldal.) Éri Gyöngyi fogalmazványa. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 113. dosszié, 2/a. 930 Bereczky Lóránd Köpeczi Béla miniszternek 1983. szeptember 8.: „A Magyar Nemzeti Galéria a kínálkozó lehetőségeket kihasználva arra törekszik, hogy a közművelődési munkához, illetve az állománygyarapításhoz szükséges anyagi fedezetet a maga eszközeivel is bővítse." Kéri a miniszter elvi támogatását a PTK 568. paragrafusában szereplő „jogi személyiség nélküli gazdasági társaság létrehozásához". MNG Irattár, 863-949/1983 931 A múzeumok gazdasági ügyeit a Művelődési Minisztérium szerve, a Központi Múzeumi Igazgatóság (KMI) intézte. Az új konstrukcióban ez a függelmi helyzet változott meg. Ld. Bereczky Lóránd levele Drecin József államtitkárnak Művelődési Minisztérium 1984. febr. 20. MNG Irattár, 863-949/1983/41/1984. Bereczky megfogalmazása utal a helyzet nehézségeire: „a bürokrácia kegyetlen passzivitásával szemben én már tehetetlen vagyok." A kultúra és gazdaság összefüggéseiről lásd a Bercczkyvel készített interjút: Fodor L. 1986. 932 Határozat leányvállalat létrehozására. A vállalat neve: Széchenyi Művészeti Központ. Kulturális vegyes szolgáltatás kategória. Az MNG-t kiadói, értékesítési és gesztori tevékenységért 15% részesedés illeti. 1984. április, Bereczky Lóránd főigazgató, MNG Irattár 863-949/985/1984. 933 A vállalkozások kezdeményezésének időpontjában, 1982 őszén jelentős mértékű központi áremelés volt. 1982. november 10-én meghalt Leonyid Brezsnyev. 934 A Várba történő felköltözés óta az adattári állomány jó része becsomagolva várta a jobb jövőt. Revíziójára és leltározására is csak 1980 után jutott alkalom, főképpen Bökönyi Sándorné és munkatársai fáradhatatlan és gondos munkája nyomán.