Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

megszervezte a Segédgyüjteményi Főosztályt. Az új múzeumi egység célja az addig különböző helyeken, és különböző módszerekkel nyilvántartott írásos és képi információk egységbe rendezése, a kutatást szolgáló segédgyüjtemények folyamatos kezelése volt.

935 A „múzeummá válás" fontos lépése volt ez, hiszen a levéltári jellegű forrásállományokon kívül a kép- és fotóarchívumok is a kutatás hagyományos szükségleteit képezték. Már a 19. század közepétől kezdve szerte Európában törekedtek ilyen gyűjtemények felállítására. Nálunk például Pulszky Ferenc alapított egy műtárgyakra vonatkozó fotóarchívumot a Nemzeti Múzeumban.

936 Az 1872-ben megalakuló Iparművészeti Múzeumban is külön segédgyüjteménynek számítottak a másolatok és fotók.

937 Az igények kielégítésére már ekkor fotográfiai intézetek alakultak a nagyobb városokban, például Firenzében, Kölnben, Bécsben és Budapesten is.

931í A műtárgyfotókat a múzeumok nemcsak gyűjtötték, hanem egymás között cserélték is.

939 Ami a Nemzeti Galéria effajta segédgyűjteményeit illeti, alapításakor, 1957-ben megörökölte a Szépművészeti Múzeum magyar vonatkozású fényképgyűjteményét. Ez utóbbi részben 19. századi eredetű volt, amelyet annak idején külön gyűjteményként tetemesen gyarapított Térey Gábor.

940 Mindenesetre a Szépművészeti Múzeummal kapcsolatos, 1914-ben lefolytatott vizsgálat már 19 982 db műtárgyfotóról tett említést.

941 Ami e gyűjtemény magyar művészeti vonatkozásait illeti, a fotográfiák nem csupán a múzeum gyűjteményének magyar tárgyaira vonatkoztak, hanem múzeumon kívül található alkotásokra is, például a Műcsarnokban kiállított müvekre, valamint a jelentősebb magángyűjteményekben őrzött magyar művészeti alkotásokra.

942 A Szépművészeti Múzeumból átkerült műtárgy-fotográfiák számát 1957 és 1981 között jelentősen gyarapította az idők során keletkezett negatív-állomány is. Ez utóbbiak között a legértékesebbnek Petrás István fotóművész üvegnegatív hagyatéka számított, amely számos, a II. világháborút megelőzően készített felvételt is tartalmazott.

943 A Segédgyűjteményi Főosztály egyes részlegei már az 1990-es években százezres műtárgy-dokumentumot integráltak. Gyűjteményeinek fő értékét az archív jelleg biztosította. Tény, hogy a 19-20. századi magyarországi művészeti emlékanyag képi forrásai oly mértékben szaporodtak fel 1949 után, hogy már pusztán ez a tény is indokolta az újabb történeti összefoglalások megírását. Akkoriban úgy tűnt, hogy a Nemzeti Galéria ezekkel az adottságaival felállíthatja a nagy nyugati műtárgy dokumentum-gyűjtemények magyar változatát.

944 Mindenesetre különös, hogy a magyar képarchívumok olyasféle egyesülése vagy cserekapcsolata, amely például a németországi hasonló gyűjteményeket oly naggyá tette, Magyarországon nem jött létre. Egyrészt hiányoztak a feldolgozás egyöntetű módszerei, másrészt a gyűjtemények olyasféle kontinuitása, amelyre a nagy adatállományok összeállításához feltétlenül szükség van. Ezzel szemben 2000 után nálunk is egyre nagyobb teret kaptak a kereskedelmi hátterű képarchívumok. Ezek zöme azonban, épp a módszerek és célok különbözősége miatt, nem illeszthető be az európai tudományos archívumok sorába, így nem váltotta ki a tudományos célú archiválást, mint általános múzeumi feladatot.

945 2003-ban a Segédgyüjteményi Főosztály megszűnt, az állományok integrációja a Nemzeti Galériában sajnálatosan félbe szakadt. Szakhatóságból - múzeum: az 1997. évi CXL. számú törvény Amikor Fülep Ferenc az Országos Múzeumi Tanács 1967 októberében tartott vitáján, amelyet az 1963. évi 9. számú tvr. végrehajtási utasítása kapcsán rendeztek, amiatti aggályát fogalmazta meg, hogy a múzeumok olyan feladatokat is kapnak, melyek „hatósági jellegűek, mint például a védetté nyilvánítás", voltaképpen a népi demokráciák múzeumügyének alapvető sajátosságára és a korábbiaktól eltérő jogi státusára tapintott rá. Aggályának lényege szerint: az, hogy az országos múzeumok is 935 A Segédgyüjteményi Főosztály 1981. július 15-éveljött létre. Magába foglalta az Adattárat, az újonnan szervezett Fotó- és Negatívtárat, a Nyilvántartási Osztályt, a Kiviteli és Bírálati Csoportot abból a célból, hogy az ott őrzött dokumentumokat egy egységes műtárgy-archívumba rendezze. 936 Pulszky Ferenc: A múzeumokról (1875), újra közölve: Pulszky Ferenc [1879?] XII. 173. 937 A Magyar Országos Iparművészeti Múzeum ideiglenes alapszabályai. 7. §: B. „Segédeszközei: Oly végre, hogy a művészet és a müízlés igényeinek megfelelő tárgyak, tanulmányi célokra könnyebben hozzáférhetőkké váljanak, azoknak sokszorosítása s illetőleg másolása a kellő óvatok (sic!) megtartásával, öntvények vagy fényképezés útján megengedtetik." Iparművészeti Múzeum Könyvtára, ltsz.: 8807. 938 Az 1870-es és 80-as évek múzeumi fotográfia-cseréiről lásd: Papp Júlia: Az intézményi műtárgyfényképezés kezdetei (1859-1885). In: Farkas Papp 2007, 114-116. 939 A fotók mérete az akkori szokásoknak megfelelően általában 18 x 24 cm-es volt. A festmények fényképeit a Festészeti Osztály tárolja, a grafikai fotók átkerültek a Dokumentációs Főosztályra, ma a Fotótár részei. 940 Radványi 2006, 93-94. 941 SzM Irattár, 1330 szám/914. Kelte: 1914. X. 21. 942 A Nemzeti Galériába átkerülő fotóállományokat, valamint a szüntelen gyarapodó egyéb fotógyűjteményeket, köztük a magánosok által a Bírálatra behozott festmények és szobrok felvételeit, továbbá a védetté nyilvánított, kiállított, vagy csupán elárverezett műtárgyak fotográfiáit, alapításától kezdve a Nemzeti Galéria egyes gyűjteményi osztályain őrizték. Az archívumok szétosztása az egyes gyűjtemények között voltaképpen a Szépművészeti Múzeum ötvenes évekbeli gyakorlatára volt visszavezethető. A szétosztás miatt azonban a kutatás alapjául szolgáló archívumokhoz történő hozzáférés is puszta „hatalmi" kérdéssé vált, mivel az csupán az egyes osztályvezetők privilégiumaként szolgált. A Nemzeti Galéria vezetése a privilégiumoknak ezt a rendszerét kívánta megszüntetni, amikor egységes, a belső és külső kutatók számára is hozzáférhető Segédgyüjtemények felállítása mellett döntött. 943 Petrás István 1948-ig a Magyar Film Iroda munkatársa volt, s a Majovszky Pál által szerkesztett Magyar Művészet fotográfiáinak készítője, de szerepet játszott az Ingó Műemlékek Jegyzékének elkészítésénél is. Ld.: Nagy 1993, 52. 944 Egy olyasféle gyűjteményt, mint amilyen az 1913-ban alapított, és szintén többnyire fekete-fehér archív fotókat őrző Marburg Intézet Fotótára volt, azzal a különbséggel, hogy a „Bildarchiv Foto Marburg" műemléki fotókat is gyűjtött. A Foto Marburg intézményét a Szépművészeti Múzeum archívumával szinte egy időben, 1913-ban hozták létre a marburgi Philipp-Universität művészettörténeti intézetében Richard Hamann iniciatívája alapján. Kezdettől fogva kooperált más intézményekkel, a fotókat más intézményekkel cserélte. A Foto Marburg rendszeresen megvásárolta kiadók és műkereskedők fotó-hagyatékát, így kerültek ide például 1937-ben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéről Térey Gábor által 1916-ban készíttetett felvételek a Bard-Archív anyagával. Magángyűjteményben lévő művek fotói is ide kerültek, például a Gurlitt-Archiv (1880-1918) anyaga: www.fotomarburg.de. 945 Ami a nyugati nyilvános képarchívumokat megkülönböztette és megkülönbözteti a nagyszámban működő, kereskedelmi hátterű, internetes képgyűjteményektől, éppen az adatok szolid megbízhatóságára való törekvés, valamint az információk „kollektív szerzősége", az ismeretek időbeli kumulációja. A kereskedelmi és tudományos archívumok különbözőségét a közlési feltételek is mutatják: „Wesentliche Voraussetzung für die Aufnahme einer Quelle ist, dass sie kostenfrei, oder zumindest teilweise kostenfrei zugänglich ist. Websites mit kostenpflichtigen Angeboten werden nur dann aufgenommen, wenn diese von herausragender Qualität sind, das gilt auch Websites, die eine (kostenlose) Registrieung erfordern." www.ub.uni-heidelberg.de/helios/artguide/sammelprofil.html - Quellentypen.