Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Jenő MURÁDIN: Count Géza Teleki and the Transylvanian Connections of the Artists' House

Gróf Teleki Géza és a Művészház erdélyi kapcsolatai Aki a 20. század eleji magyar művészeti élet sokágú törekvéseivel és egyesület-alapító kezdeményezéseivel foglalkozik, annak kikerülhetetlenül a mögöttük álló menedzser típusú szervezők hozzájárulására is figyelnie kell. A szoros időrendi közelségben alakult MIENK és Müvészház egyesületek működése például feltételezi Bölöni György vagy Rózsa Miklós föllépésének közelebbi megismerését vagy kritikai vizsgálatát. Nagyobb lélegzetű visszatekintő kiállítások vagy rekonstrukciók esetében ez rendszerint nem is marad el. Ami a Müvészházat illeti, a közelgő centenárium (az egyesület 1909-ben alakult meg) egy olyan egyéniségre is ráirányítja a figyelmet, akivel eddig a művészettörténeti kutatás egyáltalán nem foglalkozott. Gróf Teleki Gézáról van szó, akinek anyagi és erkölcsi hozzájárulása a társadalmi élet szirtjei között nehezen hajózó egyesületnek rendkívüli támasza volt. A Rózsa Miklós által létrehozott szervezet voltaképp addig működött, amíg valamilyen formában magáénak tudhatta ennek az egykor dúsgazdag erdélyi mágnásnak a támogatását. Mindez akkor is így igaz, ha a szakítás nem volt olyan drámai, mint ahogyan az a korabeli közbeszédben jelentkezett. Gróf Teleki Géza (1881-1937) szimpatizánsként, de nem teljesen kívülállóként került közel az egyesülethez. Mint többeket a Teleki családból (történetileg is visszavezethetően), őt is vonzották a művészetek. A budapesti Mintarajziskolában 1899 és 1901 között végzett tanulmányokat, és közelebbi ismeretségeket kötött a századelő jelentős magyar művészeivel. Alsózsuki kastélyát a gödöllőiek köréből is ismert Medgyaszay Istvánnal alakíttatta át. Maga az alsózsuki (Kolozsvárhoz közeli) kastély és birtok, a nevezetes lóversenyek és vadászatok színhelye is vonzotta festőbarátait. Rippl-Rónai Józsefnek egy ott készült festményét {Gróf Teleki Géza kastélya Alsózsukon, MNG) a Müvészház 1913-as tárlatán mutatták be. A „festők grófjának" emlegetett, több ezer holdnyi birtokkal rendelkező erdélyi arisztokrata a kastélyban rendezte be saját műtermét, innen követte a modern művészetek fogadtatását a MIÉNK kiállításai kapcsán, s ilyenformán került kapcsolatba a Müvészház szervezőivel is. Már a kezdetektől segítette abban az egyesületet, hogy leválhasson egy színvonaltalan műkereskedő részvénytársaságtól, mellyel meggondolatlanul kötött együttműködési szerződést. Az óriási ráfizetést: 37 000 korona elszámolási összeget gróf Teleki Géza szavatossága mellett fizették ki. A tekintélyes birtokos arisztokratának meghatározó szerepe volt a Müvészház 1910-es kolozsvári és nagyváradi kiállításainak megszervezésében. Az ő rangja, feddhetetlen renoméja segítette hozzá a társaságot, hogy vidéki szakosztályokat és tagdíjat fizető nagyszámú pártoló tagságot toborozzon. Az viszont már távolról sem rajta múlott, hogy Rózsa Miklós és Kónyay Elemér, az egyesület igazgatója, illetve titkára nem tudta honorálni a tagsággal szemben vállalt kötelezettségeit. A Müvészháznak elvitathatatlan érdeme volt, hogy élvonalbeli művészek nagyszámú alkotását vitte a közönség elé, a modernizmus térhódítását segítve, másfelöl azonban az egyesület működését meggondolatlan lépések, etikai árnyak kísérték. A beváltatlan ígéretek perekhez és eltávolodásokhoz vezettek, az egyesületen belül kiválásokat eredményeztek. Teleki támogatása nélkül a müvészegyesület nem is gondolhatott volna arra, hogy önálló, reprezentatív székházhoz jusson. Az érdem - írta 1913-ban Cserna Andor a budapesti Egyetértésben - „egy fiatal magyar mágnásé [...]. Gróf Teleki Géza ritka bőkezűsége, nobilis mecénási hajlama tette lehetővé, hogy a Művészház megszerezhesse néhai gróf Zichy Jenő Szegfű utcai előkelő palotáját." Az épületet Vágó László építész alakította át, akinek a Nemzeti Szalon tervezésében és színházak belső téralakításában komoly gyakorlata volt. Mindez pazarló bőséggel, hatalmas kiadásokkal történt. Öt felsővilágítású nagy terem, iroda és raktárhelyiségek, külön művészklub és tetőkert kápráztatta el a látogatókat. A széles fóljáratú lépcsőházba falképek sorát tervezték, melyek közül a Körösfői-Kriesch Aladáré és Zichy István grófé el is készült. így került sor a Müvészház nevezetes palotafelavató kiállítására 1913 januárjában, melyen közel 300 festményt, grafikát, szobrot és iparművészeti munkát mutattak be. A kiállítás házigazdái Teleki Géza és felesége, gróf Béldi Margit voltak. Ez a nagy visszhangú kiállítás volt az egyesület életének látványos csúcspontja, ugyanakkor a szétesést épphogy elfedő tűzijátéka. A székházat hatalmas jelzáloggal terhelték meg. A Művészház vezetősége 200 000 koronával tartozott az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnak, és majdnem ugyanannyival Teleki grófnak, így azután a csődtől menekülve az épületet titokban eladták. Végül is Teleki Géza maga vette meg a palotát 460 000 koronáért, álló tőkébe, ingatlanba menekítve veszteségeit. A tanulmány végigköveti gróf Teleki Géza pályáját a Művészháztól való elválása után is: első világháborús harctéri szolgálata után visszavonultságának évei következtek. A könyvekkel, képekkel tele alsózsuki kastély ura azután kezdett ismét a festészet