Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Jenő MURÁDIN: Count Géza Teleki and the Transylvanian Connections of the Artists' House

felé fordulni, hogy birtokainak nagy része a román földreform áldozata lett, és egy szerencsétlen üzleti vállalkozás a vagyon maradékát is elemésztette. A festészet most már a megélhetés legszükségesebbjéhez biztosított némi jövedelmet. Tárlatokra küldött be képeiből, és 1930-ban Kolozsvárt mintegy hetven festményét bemutató önálló kiállítást rendezett. Festményei között tájképeket, portrékat, kompozíciós müveket láthatott a közönség, továbbá az Elet című nagyméretű szimbolikus műnek a vázlatát. Az utolsó években alig mozdult ki otthonából. 56 éves korában, 1937. október 29-én hunyt el Alsózsukon. A Teleki család kriptájában, a Maros-Torda megyei Gernyeszegen temették el. A két világháború között a magyar közéletben már alig esett szó Teleki Gézáról és egykori művészeti szerepvállalásáról. A visszavonultan élő volt nagybirtokosról csak egyetlen önálló kiállítása kapcsán történik érdembeli említés 1930-ban. Az alább idézett (k. betűjellel jegyzett) írás szerzője feltehetően Kós Károly. „Ha nem is tudnánk a művészetbarát arisztokrata életének szomorú romantikájáról, ha nem ismernénk a háború előtti időkben a budapesti Művészház megalapításával, s az akkori forradalmi festői irányok hozzáértő és önfeláldozó támogatásával szerzett érdemeit, s ha végül fogalmunk sem volna arról, hogy a kiállítás két termét megtöltő több, mint hetven mű olyan festőé, aki az agrárreform előtt mint több ezer holdas nagybirtokos, a leggazdagabb életlehetőségek között úri szenvedéllyel áldozott a piktúra támogatásának, hogy azután most a mindenkire ránehezedett nehéz körülmények között az elkeseredés legkisebb póza nélkül fényűző flört helyett kenyeret kérjen múzsájától, akkor is éreznénk témáiból, érdeklődésének irányából, képeinek stílusából, hogy olyan emberrel állunk szemben, akinek a művészet, műélvező vagy alkotó pillanataiban egyaránt legbelsőbb lelki ügye volt." A család történetének bemutatását a leszármazottak adatközlései és előzékenyen rendelkezésre bocsátott egykori fényképfelvételei segítették. Közülük említi a szerző gróf Teleki Géza unokáját, a Luxemburgban élő John Michael Dickinsont, továbbá Teleki Kálmánt (Brüsszel) és Teleki Júliát (Bajorország).