Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Zsuzsa FARKAS: Reproductions in a Sculptor's Estate from the 1870s: Anna Christ's Photographs of Ferenc Kugler's Statues

Egy szobrászhagyaték reprodukciói az 1870-es évekből Kugler Pál Ferenc szobrai Christ Anna fényképein A dagerrotípia felfedezése (1839) után fokozatosan kifejlődött egy új szakterület: a reprodukálás. Ennek köszönhetően átalakult a múzeumokban található állomány, a reprodukciók által megkettőződött minden gyűjtemény. A tárgyak új életre keltek a fényképeken, hiszen mobilizálható, egyforma, könnyen kezelhető objektumokká lettek. A korai magyar műtárgyfelvételek öszszegyűjtése és publikálása elkezdődött, de folyamatosan kerülnek elő újabb felvételek. Egy mára már kevéssé ismert szobrász hagyatékának reprodukciói az MNG gyűjteményeiben találhatók. A soproni születésű Kugler Pál Ferenc (1836-1875) szobrászról Soós Gyula írt tanulmányt 1965-ben, összegyűjtötte műveit, feldolgozta a kiállítások adatait és a korabeli újságok híradásait is. Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában fennmaradt Soós-hagyatékból tudjuk, hogy a tanulmányíró ismerte az MNG Adattárában és a Szoborosztályon található reprodukciógyűjteményt, de tanulmányához nem használta fel azokat. Összességében több mint harminc „új" reprodukcióról van szó, melyek legalább ötven müvet ábrázolnak. E hagyaték egyik kiemelkedő jelentőségű fényképfelvétele a pesti Beleznay-kert 19. századi világába vezet el: itt állt a szobrász Kugler Pál Ferenc és a fényképész Christ Anna műterme. A speciális műterem-építészet e felvétel kapcsán került előtérbe, hiszen Kugler Ferenc szobrászmütermének tervei is fennmaradtak a Fővárosi Levéltárban. A fényképen a kertet körülvevő kőkerítés fölött ott áll a lámpagyújtogató mester, aki az utcai világítást bekapcsolja. Részletesen tanulmányozható Christ Anna műtermének üvegszerkezete, az utcai fakapuzat, amelyen át beléptek a fényképezkedni vágyók a kertbe. A pesti városfalon kívüli „vidéki" élet központjában épült két szerény müvészmüterem, amelyeket az Ötpacsirta (ma Puskin) utca felől közvetlenül, illetve a Beleznay-ház első udvarán keresztül lehetett megközelíteni. Christ Jakab 1867-ben kért a pesti Építő Bizottmánytól engedélyt fényképész-műterem építésére. A józsefvárosi fényirda a Kerepesi és Ötpacsirta utca sarkán Gottgeb Antal építész tervei alapján épült fel. A fényképek hátoldalán használt feliratok alapján tudjuk, hogy 1868-70 között Christ Anna és Fájth János együtt üzemeltette a fényirdát, majd utóbb már csak Christ Anna vezette az üzletet 1882-ig. Kugler megmintázta a fényképésznő allegorikus alakját, kedvesen mosolygó mellképe a fényképész-műterem udvari bejárata fölé került, kissé oldalra fordítva, hogy az Ötpacsirta utcából föltekintve is jól látható legyen. A nőiségnek ez a fajta hangsúlyozása nem volt véletlen, hiszen ebben az időben még nagyon kevés nő vállalta a műhely vezetésének, a fényképész szakmának a teljes körű elsajátítását. Számos nő segítette azonban nagy tudással és szorgalommal férje vállalkozását, majd annak halála után ő vagy a család tovább vitte a műtermet. A legkorábban tevékenykedő fényképésznők életéről, munkáikról szinte semmit nem tudunk. Kugler Ferenc 1868. november 3-án adta be a pesti tanács Építő Bizottmányához kérelmét szobrászmüterem építésére. 1860-70 között Engel József és Izsó Miklós időszakos műtermein kívül nem tudunk speciális műtermekről Pesten. 1865-ben három, 1866- ban egy kőfaragóműhely épült, de ezek megrendelői nem szobrászok, hanem iparosmesterek voltak. A páratlan kutatások után - melyeket a fényképezés indukált - a tanulmányban Kugler Pál Ferenc életművének összegzése következik, mely Soós gyűjtése alapján körülbelül ötven alkotásból áll, ezek mellé tehetjük az újabb reprodukciókat. A teljes életmű bemutatására nincs lehetőség, csak néhány eddig nem publikált műre hívhatjuk fel a figyelmet. A tanulmány mellékletben közli az MNG állományában jelenleg található összes Kugler-szobrot. Christ Anna kerti felvételén az ösvény egyik oldalán Deák Ferenc mellszobrát helyezték el, e mü két gipszpéldánya ma az MNG tulajdona. A márvány változatok a soproni Városházára, majd az MTA dísztermeibe kerültek. Az ösvény másik oldalán Petőfi Sándor mellképe látható, mely Kiskunfélegyháza számára készült 1867- ben. Doctor és Kozmata, illetve Kozmata és Társa műtermében fényképezték le gróf Andrássy Gyula és felesége mellszobrait. Christ Annát Kugler műtermének 1873-as eladása vagy a művész Bécsbe költözése motiválta két kiváló, esetleg hagyatéki (?) felvételének elkészítésében. Két reprodukción a műterem belsejét örökítette meg, mindkettőn a művész főművei: Jézus Krisztus-szobrai vannak a középpontban, és körülöttük elrendezve különféle műtárgyak. Az egyik reprodukción a Jézus-szobor nagyságát a mögötte látható ún. Pulszky-reliefből tudjuk kiszámítani, mely ma az MNG tulajdona. A másik reprodukción láthatjuk az áldást osztó Jézus szobrát, mely Kugler műtermének sarkában állt. A művész e minta alapján faragta ki a Wenzel család síremlékét carrarai márványból a Kerepesi temetőben. A szobor körül 40 centiméter átmérőjű reliefeket helyeztek el a falra, melyek közül csak Pulszky Ferenc arcképe azonosítható, további öt arckép-relief pedig nem. Ott van a földön Liszt Ferenc arcképe (1865), mely ma az MNG állandó 19. századi kiállításának fontos, megbecsült darabja. A Jézus-szobor lábánál látható koronás női arckép Erzsébet királynét ábrázolja. Eddig is tudtuk a Műcsarnok tudósítása alapján, hogy 1869-ben Kugler tervezte: elkészíti a királyné szob-