Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Miklós MOJZER: Der historische Meister MS sive Marten Swarcz seu Martinus Niger alias Marcin Czarny, der Maler des Krakauer Hochaltars von Veit Stoß II. Teil. Krakau und Nürnberg im Jahr 1477 und davor

A történeti MS mester sive Marten Swarcz seu Martinus Niger alias Marcin Czarny, Veit Stoss krakkói főoltárának festője II. RÉSZ. KRAKKÓ ÉS NÜRNBERG 1477-BEN ÉS ELŐTTE Az Alpokon inneni, északi késő gótika legszebb, titokzatos, ornamentális, rézmetszetű lapja Israhel van Meckenem Harántalakú díszítmény a metsző nevével (L. 620.) címen ismert müve. 147576 körül, készítése után igen gyorsan megérkezhetett a nürnbergi Michael Wolgemut műhelyébe, ahol akkor éppen a Zwickauból megrendelt főoltár faragásán és festésén dolgoztak (az oltármü 1479 tavaszán történt átadásáig). A tehetséges munkatársak/segédek közül az egyik számára - aki ekkor még családi név híjával a maga neve megörökítésére vágyott - revelációt jelentett ez a talán művi, egyfajta történeti judaicának számítható alkotás, amelynek mestere a saját maga számára évezredes távlatokból a 19. századig egyedül tüntette fel névjelzésében - az „Örökkévalóval küzdő", vagy a „Vele szövetséges" - a megkülönböztető, itt talán inkább művészi értelmű sorsvállalást. Wolgemut ezen segédje nem sokkal lehetett fiatalabb van Meckenemnél. De bizonyára elsőnek (tán egyetlenként) próbálta előbb fölfejteni, aztán a nyomában a maga monogramját csakis ágakkal írott betűkkel jelezni az oltár hátoldalán, ahogyan a van Meckenem-i lapon az A(lfa) és O(mega) íratott. Ez a segéd esetében M és S, utóbbi valószínűleg műhelybeli, felvett „családi" nevének kezdőbetűje. Az M a 23 betűből álló ábécé 12-edik, azaz a középső jele, az S a 18-adik, ha ez itt érdekes lenne még egyáltalán. Aztán tisztán lombokkal a teljes nevét is feltüntette, ahogyan a rézmetszetben tette a magáéval a példa: „Israhel van Meckenem", előtte az eddig észre nem vett f {fecit vagy faciebaüaX) a bal felső sarokba rejtve, és a v a nagy M előtt a jobb alsó keretrészen tovább csapódik az M felé a metszeten. A zwickaui oltár ornamentális hátoldalain az M és S körüli és mögötti levélegyüttesben a teljes név: M-arten és Swarcz eddig föl nem ismerten látható. Itt is, Nürnbergben is, sőt a „bocholti ötvös", azaz Israhel van Meckenem szűkebb hazája esetében („Meckenheim") német környezetben ez a fölvett név német nyelvű persze. Valószínűleg megkülönböztetésül egy másik Martintól, aki Nürnbergben ugyancsak festősegéd lehetett akkor. Még van is egy ilyenről jó okkal föltételezhető adatunk. A másfél évtizeddel később az ugyanebből a Wolgemut-mühelyből kikerült Albrecht Dürer nevü segéd aztán a maga későbbi műhelyében a Hansokat kellett megkülönböztesse: Hans Schäufeleint Hans von Kulmbachtól (ennek fölvett neve történetesen Süess volt), valamint Hans Baldungtól, aki ugyanott a Grien melléknevet viselte (és használta is haláláig, sőt a neve mellett sokszor egészítette ki szignatúráját még egy-egy zöld szőlőlevéllel is). Heinz Stafski (1911-1993) jó érzéssel és okkal föltételezte ( 1968-tól), hogy a zwickaui oltár - amelyet festője, a fővállalkozó Wolgemut ünnepi táblái, és segédei közül a Katzenheimerek, Wilhelm és talán Lorenz táblaképei tettek teljessé, de náluk szerényebb szobrászok fejeztek be 1477 tavaszától még két év alatt a szobrász Veit Stoss fiatalkori alkotása. Stafski a képeket és a szobrok utólagos teljes átfestését - érthetően - nem vette tekintetbe véleményében. A monogramot, illetve a teljes névkiírást sem ismerte. Régtől fogva azt gondoljuk, hogy Stoss és a festő Swarcz 1477 tavaszán együtt érkeztek Krakkóba, ahol március 5-én kapott a festő - mint ottani születésű - polgárjogot: „Martinus Stanislai maler" bejegyzéssel. Ám csak húsz évvel később, 1497-ben írták itt őt először Martinus Nigernek és 1499-től Martinus Swarcznak, sőt ugyanettől az időtől „dictus Czarny"-nak, akiről végre elismerték, hogy őt lengyelül is „a Feketének" nevezik; 1508-ban pedig egyenesen famatusnak, azaz „híresnek" is címezték. És ő az, aki az 1485-ös aranyperben az oltár festéséért is felelős, Mathias Stoss ötvössel 10-10 forintért, míg Stoss és Friedrich Schilling 15-15 forint kezességgel (a per első fordulójában). Az adatokból világos, hogy a krakkói oltár befejezésétől a haláláig (1509) Marcin Czarny volt a lengyel főváros legelismertebb festőegyénisége; 1506-tól az akkor Nürnbergből Krakkóba települt Stanislaus Stoss apósa. Családja tagjai, az eddigi adatok szerint, nem használták Márton festő felvett, más-más nyelvű - Swarcz, Niger, Czarny -, de azonos nevét. Talán azért sem, mert a lengyel fővárosban igen tekintélyes polgári Swarcz-Schwarz családdal nem voltak vérrokonok, vagy nem is akartak rokonnak látszani: többek között a Mária-templom plébánosával, Georg Szwarcz-cal, vagy néhai apjával, a nagytekintélyű és -hírű „leghíresebb konzuljá"-val sem. De a „Fekete" névről meg kell jegyeznünk, hogy egyetlen színnek sem volt a középkori (főleg a latin) szóhasználatban annyi finom változata, mint éppen a feketének. Ezek között a legválasztékosabb, a szellemi-tudományos-müvészi vagy vallásos elhivatottságot jelentő, sőt egyes korokban az udvari öltözetben is megmutatandó (és a viseletben általában megnyilvánuló) kiemelés kétségtelenül a niger fogalmához társult: ez volt „a fényes fekete". Ez lehet a Marcin által választott, ideális, magára értett „színeszmény" is. Bár nem címer (akár csak polgári is) a két zwickaui háttábla, de betűinek vannak címertani vonatkozásai. Az M betűs tábla en coeur (azaz középen) elhelyezett ágkeretbe foglalt E betűje heraldikai elhelyezésű, aztán a négyszögletes mezők negyedelése és mintegy pajzsfelületet osztó szerepe scutumon is lehetne, végül a fóliratnak is jelvényszerű közlése a különös sablonokat öltött növényi formákkal, amelyek címertakarókkal rokoníthatóak. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az utóbbiak egyike sem természethü,