Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ENDRŐDI Gábor: Kommentárok Pál mesterhez

szoros tartalmi kapcsolatban áll: 1517-bcn Melchior Palirert a társulat azon két elöljárójának asszisztensévé tették, akiknek 1516-os megválasztásáról a megelőző bekezdésben olvashatunk. A 80. fólió verso oldalán egyébként újból feltűnik az 1517-es évszám, ugyanazzal a sötét színű tintával írva, mint foi. 80r második bekezdésében. Ez a bekezdés tehát feltehetően később került a papírra, mint az alatta lévők, a harmadik bekezdést nyitó „Eodem anno" szavak így nem 1517-re, hanem a lap legtetején álló 1516-ra vonatkoznak. Alighanem maga Iványi is így gondolta, kivonatos szövegközlésének bevezetésében a pénz átutalását feltehetően ugyanebből a megfontolásból datálta 1516-ra (i. m. 138.). Talán világosabb e kommentárnál a szóban forgó oldal szövege, melyből csák az utolsó három, 1520-ból származó sort hagyom el: „Anno dom(/)n(/) millesi(m)o qui(«)gent(es'/m)o deci(»;)o sexto dom(/M/)ca post octa(ra)s Corp(or)is (Christi) zey(n) dy ersame(w) herrfejn vnd bruder pey einander gewes(e)n pey Gregor Brester czu der molczeit vnd hab(e)n czu elder leut(e")n den andern czwey(e)n erweit, dy ersame(n) Lorencz Kürschner vnd Hans Moler, vnd yr iczlicher hat entpfa(«)ge(«) ffl xxiiiij an mwncz. | \Auch hab(f)n im 1517 jor pey der molczeit erweit her Maicher Palirer den ander(e)n czwen czu hilff vnd hab(e)n ym geb(e)n fflor xxxj, dy zal er vber e(/')n jor niderleg(ew)./1 Eodem anno hab(e)n dy ersame(n) herr(e)n vnd bruder mit ey(«)trechtige(;») will(e)n vnd stym czw hilff vnd stewer der thoffl des heilig(e)n herr(e)n S(aw)cti Jacobi geb(e)n czu lob vnd er dein almechtig(e)n got vnd zeyner vjerd(en) mutter Maria vnd dem heilig(e)n Jacobo ffl xl, dy sal her Maicher Palirer dysze czeyt kirch(e)n vatter neme(») auff dem rothaus an der scholt, das dy stat der pruderschafft schuldig ist. | Auch hat man her Malicher Palirer czu getrewer hant (ge)geb(e)n czu behalten [ffl xxxiiij[] dy her Jorg Messingsloher hat niderleget ffl xxxiiij." E datálási kérdésnek önmagában ugyan nem nagyobb a jelentősége, mint annak a banális és sajnos nem meglepő észrevételnek, hogy a rengetegszer idézett forrást 1911 óta senki nem vette kézbe. Csakhogy éppen az 1517-es év a kutatástörténet egy későbbi fázisában - mint a 13., illetve a 14. jegyzetben látni fogjuk - kulcsszerepet vett át. 5 Magyar Országos Levéltár, Filmtár, C 57. tekercs, 1-6. cim, felvételszámozás nélkül; első felhasználása a művészettörténet-írásban: Henszlmann Imre: Lőcsének régiségei. (Monumenta Hungáriáé Archaeologica, I1I/2.) Bp., 1878. XIII. 6 Henszlmann: i. m. (5. j.) 60; Péter András: A magyar művészet története. I. Bp., 1930. 148; Kampis Antal: A középkori magyar faszobrászat történetének vázlata 1450-ig. (A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Művészettörténeti Intézetének dolgozatai, 13.) Bp., 1932. 31-34; Uo. i.m. (2. j.) 74 76. 7 A hatalmas irodalomnak csák néhány reprezentatív darabját lehet felsorolni olyan helyen, mint ez: Taubert, Johannes: '/.ur Oberflächengestalt der sog. ungefaßten spätgotischen Holzplastik. Städel-Jahrbuch N. F. I (1967) 119-139; Krohm, Hartmut-Oellermann, Eike: Der ehemalige Miinnerstädter Magdalenenaltar von Tilman Riemenschneider und seine Geschichte - Forschungsergebnisse zur monochromen Oberflächengestalt

. Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft XXXIV. 1980. 16-99, különösen 68-78; Rosenfeld, Jörg: Die nichtpolychromierte Retabelskulptur als bildreformerisches Phänomen im ausgehenden Mittelalter und in der beginnenden Neuzeit, in: Flügelaltäre des späten Mittelalters. Szerk. Krohm, Hartmut-Oellermann, Eike. Berlin, 1992. 65-83; Meurer, Heribert: Zum Verständnis der holzsichtigen Skulptur, in: Meisterwerke massenhaft. Die Bildhauerwerkstatt des Nikiaus Weckmann und die Malerei in Ulm um 1500. (Kiáll, kat., Württembergisches Landesmuseum, Stuttgart.) Szerk. Weilandt, Gerhard. Stuttgart, 1993. 147-151; Boockmann, Hartmut: Bemerkungen zu den nicht polychromierten Holzbildwerken des ausgehenden Mittelalters. Zeitschrift für Kunstgeschichte LVII. 1994. 330-335; Weilandt, Gerhard: Der wiedergefundene Vertrag Jörg Syrlins des Alteren über das Hochaltarretabel des Ulmer Münsters. Zum Erscheinungsbild des frühesten holzsichtigen Retabels. Zeitschrift für Kunstgeschichte LIX. 1996. 437-460; Habenicht, Georg: Anmerkungen zum ungefaßten Zustand des sogenannten Bamberger Altars. Zeitschrift für Kunstgeschichte LX. 1997. 482-513. 8 Egy-egy színezetlen retabuliim mozgó szárnyainak külső oldalán, illetve merev szárnyain tehát nem volt ábrázolás - csukott állapotban a predella és az oromzat ábrázolásain kívül más nem látszott -, ezeket az üres képmezőket mégis gazdagon profilált keretek szegélyezték hasonlóan díszesek, mint amilyenek a lőcsei főoltár festett passiójeleneteit veszik körbe. E jelenségről 1. Rosenfeld: i. m. (7. j.) 74-75. (a túlinterpretáltság markáns jeleivel); igen tanulságos továbbá: Lins, Ursula- Lemaitre, Uta: Die Außenflügel des Bordesholmer Retabels, in: Der Bordesholmer Altar des Hans Brüggemann. Werk und Wirkung. Szerk. Albrecht, Uwe et al. Berlin, 1996. 65-69. 9 Vo. elsősorban Habenicht: i. m. (7. j.), 498-502. Már csák ezért is osztozom Végh János rezignációjában: Végh János: Szepességi szárnyasoltár-müvészet a középkor végén. Kandidátusi értekezés, kézirat. Bp., 1988. 116-119. 10 Luther, Martin: Der hundert und zwelffte Psalm Davids, von reichtumb, ehr und lust, wie die gerechten der wol gebrauchen und die gotlosen misbrauchen. (1526) In: D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe, XIX. Weimar, 1897. 324:30-31. 11 Deutsches Sprichwörter-Lexikon. Ein Hausschatz für das deutsche Volk. I. Szerk. Wander, Karl Friedrich Wilhelm. Leipzig, 1867. 53. (kiemelés tőlem). 12 Kampis Antal: Középkori faszobrászat Magyarországon. (A magyarságtudomány könyvei, 3.) Bp., 1940. 105; Gombosi következtetéseihez egyedül Gerevich László tért vissza, azonban érdekes módon nem Gombosi, hanem Divald rehabilitálásának igényével lépve föl. Fogalmazásmódja meghökkentő: „A Stoss-kérdésnek, Díváidtól kifejtett összefoglalása eddig a legegységesebb és a legalaposabb. Az újabb kutatások erősen hozzájárultak az eddigi eredmények összezavarásához." L. Gerevich László: A felvidéki szobrászat stílusfejlődése. (Bővített különnyomat a Szépművészet 1941. évi 12. és az 1942. évi 8. számából.) Bp.. 1943. 18. 13 Tilkovsky, Vojtech: O majstrovi Pavlovi, in: Homolka, Jaromír-Horváth, Pavol-Kotrba, Frantisck-Kotrba, Viktor-Pasteka, Július-Tilkovsky, Vojtech: Majster Pavol z Levoce. Tvorca vrcholného diela slovenskej neskorej gotiky. Bratislava, 1961. 21-33. 134-136; a cikk némileg eltérő változata magyarul is megjelent: Tilkovsky, Vojtech: Pál mesterről és a lőcsei főoltár keletkezéséről. Művészettörténeti Értesítő X. 1961. 175-186. A Hain-krónika „Taffel" szavát Díváidhoz és Gombosihoz hasonlóan, illetve Henszlmanntól, Pétertől, Kampistól eltérően Tilkovsky is magára a rctabulumra vonatkoztatta, ebből számára az következett, hogy 1508-ban az üres szekrényt állították az oltárasztalra. Gombosi és Gerevich után harmadjára is, diadalmasan felfedezte Spervogel megjegyzését a sokáig tartó befestetlenségröl, és ennek pótlásával hozta kapcsolatba a Krisztus Teste-testvérület által kiutalt 40 forintot. Tilkovsky szerint 1515-ig befejeződött a szobrok és a domborművek kifaragása, ugyanis ebben az évben indul Spervogel diáriuma, márpedig ebben szerepelniük kellene az említett munkáknak, ha a napló által átfogott években zajlottak volna. Ezután következik az az időszak, amikor a retabulum szinte készen már csák befestésére és aranyozására várt, ami 1517-ben történt meg. Ezt az évszámot az 1961-es monográfia szerint a restaurálás egyik lelete, a jóbb oldali merev szárny hátsó oldalán talált, fehér krétával felírt 1517-es évszám is hitelesíti. 14 Vo. Huth, Hans: Künstler und Werkstatt der Spätgotik. Augsburg, 1923. 64-65; Oellermann, Eike: Dokumentation der Arbeitsweisen der Künstler und Handwerker, in: Der Hochaltar der Schwabacher Stadtkirche. Szerk. Bauer, Günter. Schwabach, 1983. 157-160. Arra kisebb retabulumok között ellenben volt példa, hogy az architektúra egyes részeit együtt, már összeépítésük után fessék, aranyozzák: Krebs, Elisabeth: Der Schrein - mehr als eine Kiste? Konstruktionsmerkmale von Ulmer Retabeln, in: Meisterwerke massenhaft... i.m.(7.j.)273. A Tilkovsky által kínált időrendnek vannak más gyenge pontjai is; talán ezeket is érdemes szóba hozni, hiszen gyakran idézett források értelmezésének kérdéseiről van szó. A restaurálás közben talált felirat valószínűleg nem évszám. Közvetlenül fölötte ugyanattól a kéztől, ugyanattól a krétától fennmaradt még négy számjegy: 1460 (olvasható 1400-nak is - mind a nyolc számjegy reprodukcióját 1. Kotrba, Viktor-Kotrba, Frantisek: Konzervácia a restaurácia oltára, in: Homolka et al.: i. m. [13. j.] 126); ha az alsó sor a feliratot datáló évszám, akkor a felső is az, márpedig a kettő egyszerre nem lehet. Hogy a társulati jegyzőkönyv bekezdése, mély az 1961-es értelmezést ösztönözte, valójában nem 1517-ben, hanem 1516-ban kelt, arról már volt szó (4. jegyzet). Ugyanebben az évben kezdte írni naplóját Konrad Spervogel is (jelzetét 1. az 5. jegyzetben): nyitó dátumként 1516 olvasható a kézirat autográf címlapján és a tulajdonképpeni, a mutatót követő első oldal fejlécén is. Ezen az oldalon valóban árválkodik egy dátum 1515-ből, csakhogy ez „feria sexta altera die post festu(m) Sancte Lucie v(/r)ginis et martiris", azaz december 14. Minden amellett szól, hogy ezt már a következő évben vetette papírra Spervogel. Jóllehet mindkét esetben csák egy-egy évről van szó, a két forrásértelmezési bizonytalanság együtt termékenynek mutatkozott. Tilkovsky ugyanis az 1515 és 1517 közötti két évre helyezte azt az időszakot, amikor az oltár „diu stcterat in ligno". Az egyébként, hogy Spervogelnél a retabulumnak csák festéséről és aranyozásáról van szó, önmagában még nem jelenti azt, hogy a napló írásának kezdetekor a többi munka már lezárult - végtére is Spervogel a polikrómiát sem elkészítésének idejében, hanem a vitricus halálakor, az elhunyt méltatása végett említette meg. Ennél éppenséggel több derül ki a szövegből: az, hogy a színezetlen oltár felállítására valamelyik korábbi vitricus idejében került sor, azaz mindenképpen 1513 előtt, Palirer ugyanis (nem biztos, hogy közvetlenül