Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ZWICKL András: A kép határain kívül. Kép és keret a nagybányai mestereknél

ség, és ez egyes esetekben - nagyobb, nem szabványos méreteknél - a 20, sőt a 44 százalékot is elérheti. Ez utóbbinál a különbség 24 korona. 15 koronáért pedig már kisméretű, bekeretezett heliogravure-reprodukciókat kínál a katalógus. A katalógus ugyanakkor legvégül hét olyan keret teljes képét is bemutatja, amelyek konkrét müvek reprodukciójához készültek, ezeket a „stilizált" kereteket magyar művészek - Spiegel Frigyes, Maróti Rintel Géza, Vágó Dezső-tervezték. A 18 keretmintát a nagy katalógusban grafikák mutatják, és sorszámozásuk elárulja, hogy a teljes választék valószínűleg jóval nagyobb (a legmagasabb sorszám a 37-es). A másik katalógus {Kiváló miilapok jegyzéke. Történelmi és arcképek. Bp., Könyves Kálmán Mükiadó Rt., 1906.) fotórészletei ugyanezen sorszámok alatt rendkívül hasonló, de azokkal nem teljesen megegyező típusokat kínál (31-32.), az előszóban pedig Marótin és Spiegelen kívül Horthy, Márkus és Wiegand nevét említik kereteik tervezői között (V. old.). 29 Hollósy Simon: Rákóczi-induló (Vázlat), 1899, olaj, vászon; 92,5 x 135 cm, j. b. 1.: Hollósy S. 1899. MNG, ltsz.: FK 8032. 30 A Fővárosi Képtár leltárkönyvében („Budapest székesfőváros képzőművészeti tárgyainak törzskönyve 9.") a „megszerzésére vonatkozó adatok" rubrikában a következő bejegyzés található: „Mft. [A 224.566/1946. - XI. sz. polg. m. határozattal csere útján.] 1946. szeptember 3." A mű adatainál ugyanezzel a kézírással, tintával a „Keret nélkül." megjegyzés, alatta pedig más kézírással és ceruzával a következő szöveg olvasható: „Keretet kapott 1947. VII. 30". A kép méretadatai egyébként eltérnek a jelenlegiektől: „M: 127 * 92 cm" (vö. előző jegyzet). A bejegyzés nem tér ki arra, hogy milyen keretet kapott a kép, noha a Fővárosi Képtár leltárkönyvei a gyűjteménybe kerülő képeknél pár szóban a festmények keretét minden esetben leírják (ld. 16. jegyzet). 31 A nagybányai Hollósy-féle iskola gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Szalon Téli tárlatán belül került megrendezésre, anyaga a két terem közül a másodikat foglalta el. A 113 mü közül Hollósy csak két festménnyel képviseltette magát; a Rákóczi-induló vázlata mellett („kat. sz. 88. Hollósy Simon, München: Vázlat a »Rakoczy indulo« cz. festményhez. Olajfestmény. Ára 600 frt."), az Ősz (kat. 43.) című képpel, amelyet még ebben az évben - valószínűleg a kiállításról megvásárolt a Szépművészeti Múzeum. A katalógus bevezetőjében Hock János csak pár sort szentel a Hollósy-iskolának, de külön megemlíti a Rákóczi-indulót, amelynek reprodukcióját is közli. A Hollósyiskolának a Könyves Kálmán Mükiadó Rt. szalonjában 1904 novemberében megrendezett kiállításán bemutatott Rákóczi-vázlat valószínűleg egy későbbi vázlat lehetett. A Rákóczi-induló különböző lappangó változatainak fotóit (Németh Lajos: Hollósy Simon és kora művészete. Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956. 27, 28, 36, 37. kép), illetve az 1904-es Könyves Kálmán Szalon-beli kiállításról a Művészeti Krónikában megjelent kritika szövegét összevetve nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik vázlat szerepelt a kiállításon. N. N.: Tárlatok. I. 8. 1904. nov. 15. 4. Németh Lajos monográfiájában szerepel egy 1904-re datált változat (36. kép), de az ceuvre-katalógus szerint ez készülésének évében csak a Hollósy-iskola técsői kiállításán volt látható. Németh Lajos: Hollósy Simon műveinek jegyzéke. Művészettörténeti tanulmányok. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Evkönyve 19561958, Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1960. 159. 32 Németh Lajos: i. m. (31. j.) 1960. 155-165. 33 A nagybányai jubiláris kiállítás illusztrált katalógusa. Összeállította Börtsök Samu és Réti István. Nagybánya, Nánásy István könyvnyomdája, 1912. 105. IV. terem, kat. sz. 118. „Tanulmány a Rákóczyhoz. 1898. Olajf. Moldován László úr tul." A kép azonos a Parasztfiük (Töredék a Rákóczi-induló vázlatból) című festménnyel (o. v.; 121 x 75 cm, j. b. I.: Hollósy 1898 Nagybánya), amelynél Németh Lajos a Hollósy-müvek jegyzékében feltünteti, hogy ki volt állítva az 1912-es Nagybánya-kiállításon (Németh Lajos: i. m. [31. j.] 1960. 155.). Az 1899-es vázlatnál ez a kiállítástétel viszont nem szerepel (uo. 156.), noha a Szépművészeti Múzeum 1957-es Hollósy-kiállításának katalógusában (kat. sz. 30.) megtalálható. 34 A nagybányai jubiláris kiállítás illusztrált katalógusa. 1912. 101. 35 Horváth János: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény, in: Rippl-Rónai Ödön (1865-1921). Szerk. Uő. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002. 9-47. 36 Rónai Ödön levele Józsefnek, 1912. nov. 15. MNG Adattár (1977/4777), idézi Horváth: i. m. (35. j.) 2002. 22. A kép 1912 folyamán Kaposváron is ki volt állítva, ugyanis ebben az évben egy röplap hirdeti „Rónai [Rippl] Ödön magán múzeumát", amelyről beszámoltak a helyi lapok. Pogány Béla cikkében megemlíti a falon látható művek között a Rákóczi-indulót is (Somogy Megyei Hírlap 1912. ápr. 7, idézi: Horváth: i. m. [37. j.] 396.). Az örökösödési szerződéshez készített műtárgyjegyzékben 148. szám alatt található festmény méretei: 110 x 97 cm. Ez közel áll a mü jelenlegi méretéhez (92,5 * 135 cm), illetve a Fővárosi Képtár leltárkönyvében szereplő adatokhoz („127 x 92 cm"). ráadásul ez utóbbinál ugyanúgy fel vannak cserélve a függőleges, illetve vízszintes méretek. A kép eladásának ügyében felkeresett Kammerer Ernő múzeumigazgató egyébként Nagybányán is láthatta a müvet, mivel ellátogatott az augusztusban nyitva tartó kiállításra. Ld. Nagybánya X. 34. 1912. aug. 22. 3, 37 A Rippl-Rónai Ödön örökösödési szerződéséhez készített mütárgyjegyzékben (Somogy Megyei Levéltár, Somogy vármegye alispánjának iratai 614/1943) a 148. sorszám alatt szereplő Hollósy-kép - számos más műhöz hasonlóan - ki van húzva. A kihúzott művekről „feltehető, hogy a vármegye leltározói nem találták őket 1923-ban". Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye. Somogyi Múzeumok Évkönyve 13. 1998. 401. Nem tudjuk, Ödön mikor és kitől vehette a Rákóczi-indulót, mivel azonban már a 1899 előtt foglalkozott gyűjtéssel, és 1903-ban nagyobb anyag volt a birtokában, lehet, hogy jóval a nagybányai kiállítás előtt az övé volt a mü. 38 Bródy Sándor: Új Szalon. Magyar Hírlap IX. 337. 1899. dec. 6. 1-2. 39-i-r [Nyári Sándor]: A Nemzeti Szalon kiállítása. Magyar Kritika III. 6. 1899. dec. 15. 84. 40 B. B. [dr. Balkay Béla]: A Nemzeti Szalon kiállítása. Fővárosi Lapok XXXVI. 50. 1899. dec. 10. 10. 41 V. B. [Wallesz Jenő]: Nemzeti Szalon. Magyar Géniusz VIII. 51. 1899. dec. 17. 952. 42 A névtelen cikkíró helyi forrásra hivatkozik („mint nagybányai levelezőnk írja"). N. N.: Művészélet Nagybányán. Budapesti Napló IV. 200. 1899. júl. 22. 7. 43 Lebensztejn: i. in. (1. j.) 186. 44 Philipp Otto Runge levele bátyjának, Daniel Rungénak (1802. július 27.), idézi: Lebensztejn: i. m. (1. j.) 186. 45 Mindkét mű ki volt állítva az In Perfect Harmony című, képkerettel foglalkozó kiállításon. Ld. In Perfect Harmony. Bild + Rahmen 1850 -1920. Hrsg. Mendgen, Eva. Van Gogh Museum/Kunstforum Wien, Waanders Uitgevers, Zwolle, 1995. 112 113, 222-223. 46 Körösföi-Kriesch Ego sum via, Veritas et vita című képét 1903-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum. 47 Pusztai László: Huber József szobrász élete és müvei, in: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Zádor Anna-Szabolcsi Hedvig. Bp„ Akadémiai Kiadó, 1978. 535. 48Helsted, Dyveke-Henschen, Eva-Jornœs, Bjarne: Thorvaldsen. The Thorvaldsen Museum, Copenhagen, 1990. 27. Egyébként a keretről szóló tanulmányában Jean-Claude Lebensztejn az emlékmüvet „a természetes keretbe illesztett faragott vagy architekturális együttesek" példájaként említi (Lebensztejn i. m. [1. j.] 185.). 49 Huber József: Flechner Fülöp síremléke. 1828 ( Egykor a Vízivárosi temetőben; ld. Pusztai: i. m. [47. j.] 535, repr.: 14. kép.) Ferenczy István: Oroszlánszobor (1841 körül), amely eredetileg Nadóczy István vészneki sírjára készült, és 1951 óta Gyöngyösön látható. Soós Gyula: Ferenczy István oroszlánszobra Gyöngyösön. Művészettörténeti Értesítő IV. 1955. 1. 65-67. A szabadságharc hősi halottainak síremlékei között egyébként akad olyan is, amely másik oldalon harcoló katonának állít emléket: az 1848 decemberi móri csatában elesett gróf Schaffgotsch Rudolf császári tiszt sírját szintén alvó oroszlán díszíti. Hadik András: Mór. Műemlékek. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 353, TKM Egyesület, 1989. o. n. Köszönöm Hadik Andrásnak, hogy felhívta a figyelmemet a síremlékre. 50 N. N.: A Batthyány-emlék. Vasárnapi Újság XVIII. 17. 1871. ápr. 23., 205206. 51 E. Csorba Csilla: A Kossuth-mauzóleum épitéstörténete. Ars Hungarica XI. 1983. 1. 127-158. A szerző röviden áttekinti az oroszlán síremlékeken történő alkalmazásának legfontosabb példáit, és megemlíti, hogy Hikisch Rezső és Mátrai Lajos, illetve - a Batthyány-mauzóleum tervén oroszlánokat alkalmazó (Id. előző jegyzet) - Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervén is szerepelt az allegorikus jelentésű oroszlán. 52 Fülep Lajos: Látogatás a műteremben. Stróbl Alajosnál. Modern művészet I. 1905. 3. dec. 135. 53 Az oroszlánról mint a „nemzeti erő" megtestesítőjéről Róna, a láncait széttépő „eszmei alak"-ról, Hungáriáról pedig Kossuth beszél. Róna József: Egy magyar művész élete. II. Bp., 1929. 545-546. Hasonló jelképeket alkalmazott Zala György és Schickedanz Albert a budapesti Szabadság-emlékmű 1891ben meghirdetett pályázatára benyújtott tervén: „a felvilágosodás szárnyas géniusza támaszkodik az erő oroszlán-alakjára. (Ez utóbbi eltapossa az önkény és ármány kígyóit.)" Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai. Művészettörténeti Értesítő XXXII. 1983. 4. 196. A korszak emlékmű-szobrászatában nem csak 1848-cal összefüggésben bukkannak fel oroszlánok, a régmúlt idők magyar hőseinek is gyakran törött zászlóval ábrázolt oroszlánnal állítottak emléket. Ezek korai példája az ágyúcsőre és fél-