Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - MIKÓ Árpád: Johann Dominicus Fiorillo (1748-1821) Mátyás király olasz művészeiről

ként, egy Nagy Sándort és Dariust ábrázoló dombormü-pár.

27 Filippo Lippi nem jött el személyesen Magyarországra, hiába hívta őt a király, de arcképet festett a magyar uralkodóról, amelyen úgy mutatta be őt, mint ahogyan az érmeken látható.

28 Ezt a képet sajnos nem ismerjük, bár a magyar szakirodalmat sokat foglalkoztatta ez az adat.

29 Ez a szakasz, úgy tűnik fel, Fiorillo saját kutatásain alapult; segédeszköze ehhez Gaetano Bottari Vasari-kiadása volt, amely Gaetano Milanesi 19. századi vállalkozásáig a legjobban kommentált Vasari-editiónak számított. Fiorillo két önálló írást is közzétett Vasariról: forrásairól - forráskezeléséről - és a mű kiadásairól.

30 Vasari müvészadatai után a mű hátralévő, harmadik részében főleg kódexekről esik szó. Először hosszú exkurzus következik a leghíresebb firenzei miniátorról, Attavante degli Attavantiról, aki valóban igen sok kéziratot illuminait Mátyás számára. Fiorillo azonban nem ezekkel kezdi, hanem ismét Vasari müvéből kiindulva ismertet egy Silius Italicus-kéziratot, amelyet annak idején (vagyis a 16. században) Velencében, a SS. Giovanni e Paolo könyvtárában őriztek. Ez a kódex ma a Marcianában van - állítja Fiorillo -, de Moreili úr, aki rábukkant és azonosította, úgy látja, hogy miniátora nem Attavante, hanem csak egy másik festő lehet.

31 A megcsonkított kódexet, Vasarira is hivatkozva, részletesen tárgyalja a firenzei miniatúrafcstészet új összefoglalása is, Annarosa Garzeiii munkája, s Francesco Pesellinónak tulajdonítja a Marsot ábrázoló nagy miniatúrát, a címlapot pedig Zanobi Strozzinak.

32 Teljes egészében Attavante munkája viszont az ugyanonnan származó és ugyanott őrzött Martianus Capellakézirat, amelyet Fiorillo részletesen ismertet, és amelyből a miniátor szignatúráját is közli.

33 A kitérő - az egész szöveghez képest - igen nagy; számunkra azért látszik kisebbnek, mert - bár Fiorillo ezt nem említi - jól tudjuk, hogy ez a Martianus Capellakódex is Mátyás király könyvtárához tartozott, csak éppen a címereket kivakarták, és eredeti possessorát Magyarországon a 19. század közepe után ismerték fel.

34 Annak ismeretében, hogy az irodalomtörténeti fejezetek kompilációnak bizonyultak, nem meglepő, hogy a szorosan vett művészettörténeti részek is hasonlóképp átvételek. Fiorillo forrása ezekhez a főszövegben is említett Jacopo Moreili (1745— 1819) által 1800-ban kiadott Notizie d'Opere di disegno, az ún. „Anonimo Morelliano", vagyis MarcAntonio Michiel műve volt.

35 E kiadás rendkívül alapos jegyzeteiből származik az első, a humanistákról szóló részben a Janus Pannoniusról és Galeotto Marzióról alkotott kettős képmásra, Mantegna müvére vonatkozó szakasz,

36 emitt pedig a Bonfini Filarete-fordítását taglaló rész egyik fele.

37 (A Filarete-traktátus felépítését ismertető szöveg viszont Vasari-citátum, ám idézőjelek nélkül.)

38 Ugyancsak Moreili munkájából került ide a velencei Marcianába jutott budai díszkézirat elemzése; s végül az ugyanitt őrzött Attavante-mű, a Martianus Capella-kézirat méltatása is.

39 Fiorillo aligha látta magát az eredeti kódexet. Ezt írja ugyanis az illusztrációkról: „...dessen ungeachtet verdienen sie die grösste Aufmerksamkeit, besonders derjenigen, welche sich mit dem Styl und Geschmack, in welchem die Gebäude des Mittelalters ausgeführt sind, bekannt machen wollen".

40 „Per conoscere edifizi de' bassi tempi inutile non è - szól Moreili eredetije -: di che passo altro adotto sul palazzo di Cosimo de'Medici ne serve d'esempio."

41 Moreili itt a milánói Banco Medicco eltűnt epületére célzott, amelynek homlokzatát a Filarete-traktátus rajza őrizte meg. Fiorillo a „tempi bassi"-t, a „régi idők"-et értelmezte „Mittelalter"-ként; jóllehet a kézirat illusztrációin végig az új, all'antica stílus dominál. A Banco Mediceo homlokzatán is láthatók antikizáló elemek. Két évvel később, de Fiorillo előadásánál tíz évvel korábban, 1802-ben Morelli kiadta a Marciana fontos görög és latin nyelvű kéziratainak részletes katalógusát is, amelyben hosszan leírta az Averulinus-kódexet - bőven közölve Bonfininek Mátyáshoz szóló epistola dedicatoriájából -, és ugyanitt aprólékosan ismertette a Martianus Capella-kötetet is, amelyről felismerte, hogy eredetileg Mátyás könyvtárához tartozott.

42 Fiorillo ezt a katalógust nem látta, különben adatait - közöttük ezt a nagyon fontosat - biztosan említette volna. Sőt, a helyzet még bonyolultabb: Morelli már korábban is tudta ennek a kódexnek eredeti possessorát, ilyenként mutatta meg ugyanis Luigi Lanzinak, aki ezt a Storia pittorica első kötetében meg is írta.

43 Fiorillo a velencei kódexek után szerencsés kézzel a brüszszeli Bibliothèque Royalban őrzött Missale Romanumoi mutatja be, amely Mátyás könyvtárának egyik legfényesebb darabja, s amelyet Attavante két feltűnő helyen is szignált. A díszkéziratot Mohács után Mária királyné vihette magával a Németalföldre.

44 Az Attavante-kódexek felvonultatását a modenai Biblioteca Estense kéziratai zárják.

45 Girolamo Tiraboschi - aki Muratori utódja volt a modenai könyvtár igazgatói székében - szerint többön is ott olvasható a miniátor szignatúrája, például a Szent Tamás-, a Gregorius-, az Ambrosius és az Augustinus-kódexeken. Más kódexekben ugyan nincsen ott a név, de „egy igazi műértő" látja, hogy azok is Attavante müvei. Egy Ammianus Marcellinus-, egy Dionysius Halicarnasseus-, egy Georgius Merula- és egy Origenes-kódexet sorol fel, valamennyiben ott látható Mátyás király címere. A kutatás ma is foglalkozik ezzel a problémával; Modenában van még egy Miscellanea is, amely szintén szignált; az Origenes-mü korábbi attribúciójával kapcsolatban viszont kétségek merültek fel.

46 A kódex-sorozat talán Ippolito d'Esté révén került Modenába, aki sok évet töltött Magyarországon, de az is lehetséges, hogy I. Ercole d'Esté vásárolta őket Mátyás halála után. A brüsszeli Missale aprólékos bemutatását Chevalier abbé dolgozata tette lehetővé Fiorillónak, ebből szemelgetett (hivatkozik is rá).

47 A modenai Attavante-kódexek ismertetését ismét Tiraboschi néhány passzusának szószerinti átvételével oldotta meg.

4S Ezek között is vannak szignált darabok (az első címlap színén: „Attauantes pinsit"), egy részük azonban nem az, de ezeken is látszik, hogy nem lehetnek más mester művei. Ez az olasz eredetiben így hangzik: „In altri benché non vegassi il nome, le miniature nondimeno son cosi somiglianti a quelle de'Codici già mentovati, che è evidente, ch'essi son opera del medesimo Artefice."

49 Fiorillo picit billent a fordításon: „Bei andern Miniaturen fehlt zwar der Nähme, allein sie sind den übrigen mit seinem Nahmen versehenen so ähnlich, dass jeder Kunstkenner sie für das Product eines und desselben Meisters halten muss."

50 Egy igazi Kunstkenner valóban meg tudta mondani, ki festette ezeket a miniatúrákat, de a szerep, amit itt Fiorillo magára vesz, nem a sajátja: ő maga ugyanis nem látta ezeket a kéziratokat. Retorikai eszközökkel a müértésnek csupán a látszatát keltette. Az átvétel eredetije Tiraboschinál éppen a „Belle arti" fejezetben van; ott azonban az attribuálás járulékos elem, a tudósnak, aki ezek között a kódexek között élt, tollára szaladt - Fiorillo írásában azonban a lényeghez tartozik, hogy ki festette a kódex miniatúráit.