Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - MIKÓ Árpád: Johann Dominicus Fiorillo (1748-1821) Mátyás király olasz művészeiről

Már a kortársak is pontosan tudták, hogy Fiorillo müvei kompilációk.

51 Ilyen hatalmas tárgykört felölelő, átfogó szintézis, mint az európai festészet (vagy művészet) története a 18. század végéig, más nem is lehetett volna; egyáltalán, bármiféle kézikönyv, összefoglalás óhatatlanul kompilatív. Aligha lehetett más módon, mint könyvek, kisebb közlemények segítségével megírni például az angol vagy a spanyol festészet történetét sok száz lapon - Göttingenben, a 19. század elején. Az eredmény így is bámulatos. Gazdag adattárak ezek a müvek, a 17-18. századi művészeti vonatkozású irodalom bibliográfiai kincsesbányái. Akkor is hangsúlyoznunk kell ezt, ha a kompilációs módszer a 19. század elején már nem számított korszerűnek. A különös az, hogy Fiorillo tevékenysége nyomán a különböző eredetű szövegrészletekből egységes, új szöveg lett, nemcsak anélkül, hogy a szerző kezébe vette volna valamennyi általa hivatkozott írást, hanem anélkül is, hogy az általa elemzett eredeti műalkotásokat valaha is látta volna.

52 Lehetséges egyébként, hogy azért nem emlegette az ekkor már szintén régóta ismert wolfenbütteli corvinákat, mert az őket ismertető száraz felsorolás - amelyet egyébként idézett - nem volt alkalmas az átvételre. Nincs közöttük szignált Attavante-mű. 3. Fessier Ignác Aurél (1756-1839), a főleg Magyarországon kívül működő történész és orientalista (megírta több kötetben Magyarország történetét is) 1799-ben Wolfenbüttelben járva megtekintette a hercegi könyvtárat. A könyvtáros megmutatta Fesslernek az ott őrzött corvinákat. „Soha nem fogom elfelejteni azt a szent borzongást és mély patrióta bánatot, mely elfogott, amikor e humánus férfiú a Corvin Mátyásnak, hazám és kora legnagyobb királyának könyvtárából származó pompás kódexeket elém tette, megértő türelemmel engedte, hogy ameddig nekem tetszik, nézzem őket, lapozzak bennük, és gyermekien örült az én gyermeki örömömön és tiszteletemen, amellyel nagy királyom keze nyomát időnként megcsókoltam. Szememben könnyekkel váltam el a magyar birodalom hajdanvolt dicsőségének e szomorú relikviáitól."

53 Fessier egyáltalán nem viselkedett különösen, mondhatni, ez volt egy magyar tudós természetes viselkedése, ha eleven „corviná"-val találkozott. Ez azonban ritkán fordult elő. A 19. század elejétől ugyan intézményes érdeklődés mutatkozott Magyarországon Mátyás király hajdani könyvtára iránt - maga az országgyűlés foglalkozott azzal, hogy visszaszerezze az elvesztett nemzeti nagyság relikviáit -, de a köteteket csak a 19. század közepétől kezdték szisztematikusan felkutatni.

54 Művészettörténeti értékelésükre pedig szinte a 20. századig kellett várni. Mátyás királynak, mint Fiorillo írásából is kitetszik, a 15. századi firenzei kora reneszánsz művészet legfontosabb alakjai dolgoztak, akik azután az európai művészettörténetnek is főszereplőivé lettek. Mivel a szerző ennek egyik első összefoglalóját is megírta, tágabb összefüggéseket keresve arra gondolhatnánk, hogy ezek az adatok megjelennek az olasz festészetről írott monográfiájában is. Csakhogy ott ezeket nem találjuk. Filippino Lippi természetesen szerepel, Mátyás számára készült műve azonban nem.

55 Fiorillo ebben is hasonlított mintáihoz; a magyar király bibliofiliája - ne legyenek illúzióink - Tiraboschi olasz irodalomtörténetében is csupán periferikus jelenség volt, a sorban az utolsó helyen. Fiorillo ráadásul mozdulatlan képet mutat be: Mátyás udvarának olasz kapcsolatait. Ez adódhat a retorikai műfajból: a szöveg szándéka szerint előadás, pontosabban enkómion, a nagy magyar király dicsérete volt. A nyomtatott mű élén egy rövid előszó, egy epistola dedicatoria is áll. A címzett, akinek ez az ajánlás szól, a bécsi császári és királyi akadémia elnöke, maga Metternich herceg volt.

56 Miért eshetett Fiorillo választása Mátyás királyra? Hazánkban - írta - virágoznak a képzőművészetek. „E néhány lap a nemes Mátyás királynak a képzőművészetek iránti vonzalmáról szól, amely átszállt azokra az uralkodókra, akik őt Magyarország trónján követték." 1812ben, a napóleoni háborúk idején, amikor Metternich éppen azon fáradozott, hogy a Habsburg Birodalmon belül a magyar alkotmányosságot teljesen fölszámolja, a magyarok nemzeti identitásának egyik őrzője, Mátyás király Bécsben mint a Habsburg-uralkodók - itt I. Ferenc - dicső elődje jelent meg. Nem volt azonban ez politikai demonstráció. Fiorillo választása saját tudományos munkásságából is logikusan következett. Ez alkalommal ő maga is olasz tudós volt az uralkodó - Mátyás utódjának - udvarában. Fiorillo elbűvölő, kedves ember hírében állt; utolsó mondatát, miszerint a magyar tudósoknak kellene folytatniuk a források feltárását, aligha szánta ironikusnak. Nem találtam nyomát annak, hogy Fiorillo dolgozatát annak idején Magyarországon bárki olvasta volna. Kazinczy levelezésében például egyszer sem fordul elő a neve, s Horvát István, aki idehaza az első „corvina"-jegyzéket összeállította (1822), nem ismerte ezt az írást.

57 Teleki Sámuel viszont idézte a német és németalföldi festészetről írott monográfiáját, mint példát arra, hogy az országban ,,a' Művek' előmozdítását czélozó számtalan Intézeti mellett" várható a művészetek felvirágoztatása.

58 Könyvei közül néhány elérhető lehetett Magyarországon, de ma még nem tudjuk felbecsülni, hol és mennyit forgatták írásait. Azt pedig végképp nem, hogy kit szólított volna meg idehaza, az ajánlást leszámítva, ha kezébe kerül ez a szikár szöveg. Érdemes-e ma foglalkoznunk Fiorillóval? Be kell vallanom, hogy patchwork-szerű kompilációs technikája erősen érint - érdekel, hogy a kissé sebtében összefércelt vendégszövegek, Vasariéitól Morelliéiig, hogy illeszkednek össze egy teljesen új írásműve, olyanná, amelynek sok vonásában magunkra ismerhetünk. Fiorillo müvecskéjében úgyszólván hiánytalanul jelen van mindaz a tudás (a humanista indíttatású Mátyás-kultusz hozadéka), amit a 18. század végéig Mátyás királyról az európai - főleg olasz - tudomány fölhalmozott, és amelyre még nem rakódott rá a magyar tudományt jellemző „mély patrióta bánat". Tiraboschi, Lanzi, Moreili - és talán Fiorillo is, ezt azért ne zárjuk ki - egészen más céllal vették kezükbe Mátyás király könyveit, mint a különben kitűnő Fessier Ignác Aurél. 1812-ben az európai tudományosság, egy születőben lévő új tudományág találkozhatott volna a hasonló érdeklődésű magyar tudósokkal - ha lett volna kivel. JEGYZETEK 1 Prém József: Olasz művészek Mátyás király udvarában. Figyelő 1874. 14. 159-161. 2 Szinnyei József: Magyar írók élete és müvei. XI. Bp., 1906, 131-135; Elek Artúr: Éber László, in: Uő.: Művészek, mübarátok. Válogatott képzőművészeti írások. Szerk. Tímár Árpád. Bp., 1996. 197; Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára 1873-1950. Bp., 2000. passim. 3 Prém: i. m. (l.j.) 159.