Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ENDRŐDI Gábor: Kommentárok Pál mesterhez

46 Vö. a Protestáns Szemlében 1938-ban Istványi Géza és Joó Tibor között lezajlott vitát, valamint: Istványi Géza: A harmincas évek történetírása. Protestáns Szemle XLIX. 1940. 198-204; továbbá: Lackó Miklós: Harmadik nemzedék, in: Uö.: Korszellem és tudomány, 1910-1945. Bp., 1988. 345. Kampis helyzetére nézve a legszemléletesebb talán Bogyay Tamás lelkes recenziójának néhány részlete: „Amint azonban a voltaképpeni történetre kerül a sor, Kampis egészen új útra tér. Szakítva a művészi formanyelvben immanens fejlődést kereső, szubjektíven esztétizáló stíluselemzéssel, arra törekszik, hogy a stílusösszefüggések, hatások és a nemzeti jelleg kérdéseinek a pozitivista történeti ténykutatás módszerével gazdaság- és településtörténeti, néha szinte szociológiai megalapozást adjon. ... Szellemtörténeti, tisztán stíluskritikai vagy más szempontok ezt a Kampis által is alkalmazott történeti kutatást legfeljebb kiegészíthetik, de nem pótolhatják." (Bogyay Tamás: Kampis Antal: A középkori magyar faszobrászat történetének vázlata 1450-ig ... és Lőcsei Pál mester ... [recenzió] Magyar Művészet XI. 1935. 254-256. - kiemelések az eredetiben.) Közismert, hogy a húszas és harmincas években Magyarországon a szociológia széles körben szitokszónak számított - 1. pl. Saád József: Társadalomtan - szociológia helyett. A két világháború közötti katedra-szociológia és Dékány István társadalomelmélete. Világosság XXVI. 1985. 34-41. Vö. még Genthon István véleményét: ,,K[ampis] gondolata egyelőre csak hipotetikus értékű, de máris sok nyomós érv támogatja ... Ettől eltekintve K. elmélete sokkal történetibb szellemű és hihetőbb, mint Divaldé, ki utolsó müveiben a Felvidék valamennyi jelentős alkotásait Budáról származtatta." (Genthon István: Kampis Antal: A középkori magyar faszobrászat történetének vázlata 1450-ig ... [recenzió] Századok LXVII. 1933. 465. kiemelés tőlem.) 47 Horváth János levele Oláh Gáborhoz, 1925. december 21. - Tóth Endre: Horváth János levelei Oláh Gáborhoz. Irodalomtörténet LXX. 1989. 111. 48 Kampis: i. m. (6. j.) 5-6. Amikor Kampis „az emlékek sajátságait mellőző politizálást" rótta fel a korábbi irodalomnak, nyilván szintén Gerevichre gondolt. 49 Kampis: i. m. (6. j.) 7-20; vö. Domanovszky Sándor: Társadalom és művelődés Mátyás korában. [Vázlat egyetemi előadásokhoz] In: Uő.: Gazdaság és társadalom a középkorban. Tanulmányok. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 1979. 304. 50 Kampis: i. m. (6. j.) 35. 51 Hekler: i. m. (45. j.) 369. 52 Ipolyi Arnold: Magyarország középkori szobrászati emlékei. (1863) In: Uő.: Tanulmányok a középkori magyar művészetről. Szerk. Verő Mária. [Bp.] 1997. 114-116. 53 Genthon István: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 16-18. 54 Vö. Bickendorf, Gabriele: Luigi Lanzis »Storia pittorica della Italia« und das Entstehen der historisch-kritischen Kunstgeschichtsschreibung. Jahrbuch des Zentralinstituts für Kunstgeschichte II. 1986. 231-272. Az 1800 körüli olasz és az 1930 körüli magyar helyzet közötti párhuzam magánál Genthonnál is megfogalmazódott: i. m. (53. j.) 17-18. 55 Kampis: i. m, (6. j.) 35. 56 Kampis: i. m. (12. j.) 134. 57 Kampis: i. m. (2. j.) 68. 58 Kenczler Hugó: Szárnyasoltárok a Felvidéken. Archaeologiai Értesítő U. F. XXXII. 1912. 438. 59 Kampis: i. m. (12. j.) 97, 131 132. 60 Kampis közvetlenül az ellen szóló érveket, hogy a „Szent Anna-oltárok mestere" valamilyen közelebbi kapcsolatban állt volna Pál mesterrel, csak „belső érvei", „sajátos megérzései" között említett: „Pál az egyes elszigetelt alakok faragásában tűnt ki s minden egyes szobra utánérzés, majdnem másolat. Itt pedig egy olyan mesterrel állunk szemben, aki a csoportfüzésben lelte igazi örömét. Csupán a héthársi oltár szobrai különülnek el egymástól, csak ezek elszigetelt alakok, a többi mü mind többalakos jelenete (Kampis Antal: A Szent Anna-oltárok mestere, in: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadikfordulójának ünnepére. Bp., 1937. 315. - kiemelés az eredetiben.) Ennek az érvnek az elemzésére itt nincsen helyünk, de erre talán nincs is szükség. 61 Néhány kortársi kesergés a műhely, az egykori műhelytársak, illetve független utánzók munkái következetes különválasztásának lehetetlensége fölött - olyan szobrászok esetében, akiknek tevékenysége Pál mesterénél minden tekintetben jobban ismert: Lichte: i. m. (21. j.) 114, 116; Wagini: i. m. (21. j.) 68-69. 62 Kampis: i. m. (6. j.) 320-321; Kampis: i. m. (12. j.) 117, 123. 63 Sinkó Katalin: A megsértett Hungária, in: Magyarok Kelet és Nyugat között. A nemzettudat változó jelképei. Szerk. Hofer Tamás. Bp., 1996. 267-281. 64 [Simonyi Jenő:] Magvarország természeti viszonyai történeti hatásaikban., in: Ratzel Frigyes: A Föld és az ember. Anthropo-geographia vagy A földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai. Bp., 1887. 588-596. Vö. még Hajdú Zoltán: Friedrich Ratzel hatása a magvar földrajztudományban. Tér és Társadalom XII. 1998. 3. 93-104, különösen: 96. 65 Főműve: Blache, P[aul] Vidal de la: Tableau de la Géographie de la France. (Lavisse, Ernest: Histoire de France illustrée depuis les origines jusqu'à la révolution, 1/1.) [Paris] 1911. Az említett terminusok tulajdonképpen későbbi keletűek (Febvre, Lucien: La terre et l'évolution humaine. Introduction géographique à l'histoire. Paris, 1922. 25-27.), alapjaik azonban Teleki Ratzel-kritikájában is jelen vannak: Teleki Pál: A földrajzi gondolat története. Bp., 1917. 121-122. Az utóbbi néhány évtizedben a geográfusok Ratzelről alkotott képe sokat változott, szembetűnőbbé váltak a Vidallal közös vonások - vö. Mercier, Guy: La région et l'Etat selon Friedrich Ratzel et Paul Vidal de la Blache. Annales de géographie CIV. 1995. no 583, 211-235. Az ott kiemelt motívumok ugyanazok, amelyek jelenleg bennünket is foglalkoztatnak. 66 Teleki: i. m. (65. j.) 215. 67 Vö. Hajdú Zoltán: A magyar államtér változásainak történeti és politikai földrajzi szemlélete a magyar földrajztudományban 1948-ig. Tér és Társadalom IX. 1995.3-4. 128; Uő. i. m. (64. j.) 99. 68/1 Magyar Földrajzi Társaság szózata a világ Földrajzi Társaságaihoz. Földrajzi Közlemények XLV1. 1918. 289-320. Teleki szerepéről: Bevezetés, in: A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/S.-ben 1920 januárius-március havában. Bp., 1920. I. xi; Hajdú Zoltán: Geográfus politikus avagy politikus geográfus? (A tudomány és a politika kölcsönhatása Teleki Pál életművében.) Földrajzi Közlemények CXV 1991. 3; Körösi Mária: Teleki Pál és a politikai földrajz. Magyar Tudomány XC1X. 1992. 1399. 69 Magyarország földrajzi egysége. (XXII. jegyzék, 1. melléklet) In: A magyar béketárgyalások... i. m. (68. j.) II. 29-64. 70 Teleki: i. m. (65. j.) [91.: „Milyen fontos volna magyarban is a vármegyék monographiái helyett a Mczöségnek, a Nyírségnek és Barczaságnak, a Csallóköznek és a Hanságnak leírása!" 71 A Magyar Földrajzi Társaság... i. m. (68. j.) 307-309. Vö. még Cholnoky Jenő: Magyarország részei. (A Szabad Lyceum kiadványai, 1919-20, 23.) Bp. 1920; Teleki Pál: A nemzetiségi kérdés - a geográfus szemszögéből. (1921) In: Uő.: Európáról és Magyarországról. Bp., 1934. 30-50. 72,4 Magyar Földrajzi Társaság... i. m. (68. j.) 310. 73 Vö. Brunhes, Jean: La géographie humaine. Essai de classification positive. Principes et examples. Paris, 1910. 739-779. 74 Bevezetés... i. m. (68. j.) XIX. 75 Domanovszky Sándor: A magyar kérdés történeti szempontból tekintve. Bp., 1920. 37-38. 76 Mályusz Elemér: A népiség története, in: A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp., 1931. 237-268. Mályusz Geschichte des ungarischen Volkstums című könyvének - 1932-ben befejezett - megírását egyenesen Teleki ösztönözte (Erős Vilmos: Mályusz népiségtörténete. Buksz VII. 1995. 284.), és tervezte, hogy népiségtörténeti előadásaiba a geográfiát is beépíti, azokon a francia történeti földrajzot ismerteti, erre azonban nem került sor (Mályusz Elemér: Előadások a népiségtörténetröl. [Kivonat Mályusz emlékirataiból.] In: Uö.: Népiségtörténet. Szerk. Soós István. [Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 13.] Bp., 1994. 12.). 77 Mályusz: i. m. 1931 (76. j.) 247-248. Vö. még Erős Vilmos: A Szekfü-Mályusz vita. Debrecen, 2000. 74, 78, 117. 78 „Meg kell keresnünk és pontosan körülírnunk azokat az idegen származékokat, melyek a művészet indulását hazánkban befolyásolták s ha ezeket megtaláltuk, vizsgálnunk kell a fejlődés további szálainak igazi összefüggését, helyi, zárt, ha mindjárt vidékies, de mindenesetre sajátos alakulást kell kimutatnunk a rendelkezésre álló, megtámadhatatlan adatokra építve. Ha aztán imigy már nem a faji, hanem a helyi jellegű sajátos művészet való története megrajzolódik, az bízvást nemzeti művészettörténetünk is lesz, melynek kialakításában csupán a határokon belül élő, politikailag és műveltség szempontjából egyszándékú s egy sorsot vállalt népesség egésze szemlélhető s nem nyelv szerint megoszló töredék." - Kampis: i. m. (60. j.) 307. (kiemelések az eredetiben). 79 Radocsay Dénes: A középkori Magyarország faszobrai. Bp., 1967. 9. 80 Vö. Marosi, Ernő: Zentrifugale Kräfte als zentripetales Deutungsschema der Geschichte der Kunst in Ungarn am Ende des Mittelalters. Kunsthistorische Überlegungen zu: Hauptstadt - Kunstzentrum - Regionalzentrum -Kunstproduktion, in: Metropolen im Wandel. Zentralität in Ostmitteleuropa an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. Szerk. Engel, Evamaria-Lambrecht, Karen-Nogossek, Hanna. Berlin, 1995. 173-184.