Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ENDRŐDI Gábor: Kommentárok Pál mesterhez

3. Keresztelő Szent János szobra a 4. Keresztelő Szent János szobra a 5. Keresztelő Szent János. Egykor schwabachi főoltár szekrényében, gutenstetteni főoltár szekrényében, Berlin, Staatliche Museen (háborús 1508-ig 1511-ig veszteség) illetve „zudecken", azt az a változat teszi világossá, amely a Wander által felsoroltak közül Lutheréhoz minden egyébben a legközelebb áll: „Von einem Altar nehmen und den andern schmücken, ist unnütz Ding"." Tehát „einen Altar zudecken": egy oltárt tárgyakkal, a liturgia rekvizítumaival (köztük retabulummal) fölszerelni. A későbbi szakirodalom nem vett tudomást Gombosi cikkéről, Kampis maga szóra sem méltatta, emlitése azóta is csak teljességre törekvő bibliográfiákban tűnik föl.

12 Az az írás pedig, amely később konszenzust teremtett a lőcsei főoltár datálásában, Vojtech Tilkovsky 1961-ben, a retabulum hatszerzős monográfiájában megjelent dolgozata, néhány módosítással a Péter és Kampis által felvázolt keletkezéstörténetet vette át.

13 (Ennek a módosított keletkezéstörténetnek a párlata a lőcsei főoltár datálása 1508 és 1517 közé, amely kötelességszerűen tér vissza minden kézikönyvben, és immár négy évtizede jelenti kiindulópontját a Pál mester körüli kutatásnak.) Tilkovsky konstrukciójának, úgy tűnik, éppen - Péter Andrástól és Kampis Antaltól örökölt - alapja a legkevésbé szilárd: az a feltételezés, hogy a retabulum egyes munkadarabjait készülésük szinte teljes időtartama alatt, fokozatosan építették össze a templomszentélyben, először összeállítva a szekrényt, majd azt fokozatosan kitöltve, csak hosszú évek múltán helyezték el benne az utolsó szobrokat is. Retabulumot így nem építettek, különösen nem ekkorát. Ilyen méretű retabulum összeállítása néhány hetes munka, amire azután került sor, hogy már az összes darabot elkészítették, és ha a retabulum festett, aranyozott volt, akkor befestették, bearanyozták - mindezt a műhelyben, ahonnan a darabok egyszerre kerültek át a felállítás színhelyére.

14 A sajátos forrásértelmezés (és a nyomában járó széles körű egyetértés) mindamellett nem volt önkéntes, részben a retabulum egyes ábrázolásainak fokozatosan ismertté vált, datált vagy datálható motivikus előképei és párhuzamai sarkallták, és ugyanezek tartják életben a segítségével kinyert adatszerű állításokat. Elsőként Henszlmann Imre hívta fel a figyelmet arra, hogy a szárnyak becsukásával láthatóvá váló táblaképek egy része Cranach 1509-ben kiadott fametszetsorozata alapján készült

15 - minthogy erre a tényre Gombosi tézise hiánytalan magyarázatot ad, a továbbiakban nem kell foglalkoznunk vele. Vöge 1911-ben megjelent közleménye óta ismert, hogy a lőcsei