Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története

József gyűjteményes kiállítása. Katalógus. Szerk. Bernáth Mária-Nagy Ildikó. Bp., 1998. A Les Vierges-vő\: Gábor Zsuzsa: Les Vierges. Uo. 423-425; Bajkay Éva: Rippl-Rónai József, a modern magyar litográfia atyja, in: Modern Magyar Litográfia 1890-1930. Szerk. Bajkay Éva. Miskolc, 1998. 45-58. A négy lap adatai: színes litográfia, papír, 170 * 180 mm (I.), ill. 220 x 170 mm (II IV.) 5 Itt köszönöm meg Lackfi János segítségét, aki rendelkezésemre bocsátotta Belgiumban gyűjtött, a brüsszeli levéltárból származó, Rodenbachra vonatkozó kutatásának anyagát. Köszönöm továbbá a tanulmányomban szereplő irodalmi idézetek és a függelékben közölt szövegek fordítását is. 6 Idézi: Liebrecht, Henri: Georges Rodenbach, in: Charlier, Gustave-Hanse, Joseph: Les lettres françaises de Belgique. Bruxelles, 1958. 377. Lackfi János fordítása. 7 Az irodalmi műveket első említéskor eredeti, francia címükön adom meg, zárójelben szerepeltetve magyar jelentésüket. A továbbiakban már csak a magyar címet használom. A Les Vierges és a Les Tombeaux esetében a megtartom a francia címet. 8 Párizsban 1866-ban jelent meg a Parnasse contemporain első kötete, amit 1871-ben követett a második. A Parnasse contemporain szerkesztőinek célja az volt, hogy összegyűjtsék azokat a költőket, akik elfordultak a romantikától és mintáikat Théophile Gautier, Charles Baudelaire, Théodore de Banville müveiben keresték. Noha a költők eme csoportosulása soha nem volt egységes, 1876-ra, a harmadik kötet megjelenésének idejére két jól elkülöníthető csoportra váltak szét. A kötet szerkesztői, Anatole France, Leconte de Lisle és François Coppée ugyanis kihagyták Baudelaire, Paul Verlaine és Stéphane Mallarmé müveit, noha az előző kettőben azok még szerepeltek. Théophile Gautier l'art pour l'art teóriája alapján a parnasszistáknak nevezett költök, Leconte de Lisle, José-Maria de Heredia, François Coppée stb. kialakítottak egy végtelenül pontos költői nyelvezetet, a forma tökélyére törekedve, részletes és aprólékos módon leírva konkrét vagy elképzelt jelenségeket. A kötetből kitessékelt szimbolisták számára ez a hideg naturalizmus, amelyet a lélek rejtett misztériumai felfedésének tartottak, nem volt vonzó. 9 Rodenbach, Georges: Œuvres. Genève, 1978. Camille Mauclair bevezetőjével, 8. 10 Az I—

II. rész 1883-1884-ben jelent meg, és Stéphane Mallarmé, Tristan Corbière és Arthur Rimbaud művészetének elemzéseit tartalmazta, a 111. rész 1888-ban jelent meg Marceline Desbordes-Valmore-ról, Villiers de l'IsleAdam-ról, Paul Verlaine-ről szóló tanulmányokkal. Sabatier, Robert: Histoire de la poésie française, La Poésie du XlXè siècle II. Naissance de la poésie moderne, Paris 1977. 198. 11 Davignon, Henri: „La Wallonie" et Albert Mockel, in: Les lettres françaises de Belgique, i. m. (6. j.)409. 12 Uo. 409. 13 A meghívottak között volt többek között Maurice Barrés, Edouard Dujardin, Catulle Mendès, René Ghil, Henri de Régnier, Gustave Kahn, André Gide, Paul Valéry, Paul Verlaine, Camille Mauclair, Albert Mockel, Oscar Wilde, Maurice Maeterlinck, Emile Verhaeren, Paul Fort, Paul Claudel, Paul Gauguin, Odilon Redon, James McNeil Whistler, Arthur Symons stb. 14 A belga-francia művészeti kapcsolatok legteljesebb feldolgozása 1848 és 1930 között: Paris-Bruxelles Bruxelles-Paris. Katalógus. Szerk. Pingeot, Anne-Hooze, Robert de. Paris-Anvers, 1997. 15 Octave Mirbeau cikke, Figaro 1890. augusztus 24. Idézi Quaghabeur, Marc: Littératures croisées, Paris-Bruxelles Bruxelles-Paris, i. m. (14. j.) 250. 16 Maurice Denis belga kapcsolatairól: Barruel, Thérèse: Maurice Denis et la Belgique. Bulletin de la Société de l'Histoire de l'Art français 1997. Paris, 1998. 17 1881- 1897, alapítója Max Waller. 18 1881-1914, alapítója Octave Maus. 19 1886 1892, alapítója Albert Mockel. 20 Rodenbach sokféle irodalmi kapcsolatát és vonzalmát jól példázza, hogy esküvőjén a tanúk a dekandencia mestere Villiers de 1'Isle-Adam, valamint a parnasszista François Coppée és Léon Cladel voltak. 21 Concourt, Edmond et Jules de: Journal. Mémoires de la vie littéraire. III. Paris, 1856.418.(1894. február 11.) Lackfi János fordítása. 22 Brunemann, A.: Georges Rodenbach. Pan 1899. V. 1. 54. 23 Idézi: Laffront-Bompiani: Dictionnaire biographique des Auteurs de tous les temps et de tous les pays IV. Bouquins Robert Laffront, Paris, 1952. 114. 24 1894-ben mutatták be a Comédie Française-ben. 25 Idézi: Liebrecht, Henri: Georges Rodenbach, in: Les lettres françaises de Belgique, i. m. (6. j.) 381. 26 Uo. 381. Lackfi János fordítása. 27 Uo. 381. Lackfi János fordítása. 28 Magyarul 1914-ben jelent meg egy válogatás novelláiból. Megszentelt puszpáng címmel, Keleti Artúr fordításában és előszavával, Gulácsy Lajos címlapjával. 29 Rodenbach, Georges: Bruges-la-Morte. Avertissement. Flammarion, Paris, 1924. I. Lackfi János fordítása. 30 Henri le Sidaner és Lucien Lévy-Dhurmer életművére vonatkozóan lásd: Autour de Lévy-Dhurmer. Visionnaires et Intimistes en 1900. Katalógus. Szerk. Fay, Antoinette-Foucart, Jacques-Lacambre, Geneviève-Lacambre, Jean Monnier, Geneviève. Paris, 1973. Rodenbach portréja: pasztell, papír, 35x54 cm. Párizs, Musée d'Orsay 31 Symons, Arthur: The Svmbolist Movement in Literature. William Heinnemann, London, 1899. 120. 32 A Théâtre Libre-t 1887-ben alapította André Antoine, 1894-ig működött. Célkitűzése szerint realista-naturalista színházat akart létrehozni, Emile Zola művészeti elvei alapján. A szimbolista színház ennek tagadásaként jött létre, ahol a hangulat, a kifejezhetetlen kifejezésére törekedtek, egyszerű, puritán díszletekkel. 33 Az első szimbolista színházat 1890-ben alapította Paul Fort, Théâtre d'Art néven. 1891-ben mutatták be Pierre Quillard darabját, a Levágott kezű lányt, amelyhez a díszletet Paul Sérusier festette; imádkozó angyalokat ábrázolt. A Théâtre d'Art mindössze két évig, 1890—1892-ig működött. 34 Aurélien Lugné-Poe, Maurice Denis iskolatársa a Condorcet gimnáziumban, 1888-tól dolgozott André Antoine Théâtre Libre-jében, a Nabik az ő ajánlására kezdtek programfüzeteket illusztrálni a színház számára. Lugné-Poe 1891-ben csatlakozott színészként és rendezőként a Théâtre d'Arthoz. O volt a főszereplője 1891 májusában Maeterlinck L'Intruse-énék., a Théâtre de Vaudeville előadásán. 1893-ban megrendezte Maeterlinck Pé/léas és Mélisande-ját a Bouffes-Parisiens-ben, majd ugyanebben az évben Camille Mauclair-rel megalapította a Théâtre de L'Oeuvre-t, amely 1930-ig működött. Lugné-Poe Ibsen, Strindbcrg, Gerhardt Hauptmann darabjait játszotta, valamint színre vitte Maeterlinck. Charles van Lcrberghe és Oscar Wilde müveit is. 35 A „komoly" színház mellett a nabik örömüket lelték saját bábelőadások szervezésében, ahol a bábokat ők mozgatták. 1892-ben Maeterlinck Les Sept Princesses (Hét hercegnő) című darabját adták elő Georges Coulon államtanácsos lakásán. A függönyt Jan Verkade festette, a díszletet Edouard Vuillard, a jelmezeket Maurice Denis tervezte, a fából és viaszból faragott bábokat Denis és Georges Lacombe faragták. A darabot Paul Sérusier, a fivére és Charles Lamoureux karmester leánya olvasták fel: Savy, Nicole: Les écrivains français et la Belgique, in: Paris-Bruxelles Bruxelles-Paris, i. m. (14. j.) 268. A Nabik színházi tevékenységével kapcsolatban bővebben lásd: Aitkcn, Geneviève: Die Nabis im Bannkreis des Theaters, in: Die Nabis. Propheten der Moderne. Katalógus. Szerk. Frèches-Thory, Claire-PetrucchiPetri, Ursula. Zürich, 1993. 399-406. (A katalógus francia változata: Nabis 1888-1900. Musée d'Orsay, Paris, 1993) 36 Mallarmé, Stéphane: Quant au livre. Le livre comme instrument spirituel. (Divagations). 1897, in: Oeuvres complètes de Stéphane Mallarmé. Szerk. Mondor, Henri-Jean-Aubry, G. Pléiade, Paris, 1945. 37 Rippl leírásából nem derül ki egyértelműen, hogy valóban ismerte-e az említetteket, és ha igen, mennyire. Elképzelhető az is, hogy futólag találkozott velük, és az is, hogy csak felsorolja a korszaknak az ő számára fontos figuráit. 38 Rippl-Rónai József Emlékezései. Beck Ö. Fülöp Emlékezései. Bevezette, jegyzetekkel ellátta és sajtó alá rendezte Farkas Zoltán. Bp., 1957. (Magyar Századok) 119. 39 Uo. 119. 40 Lázár Béla: Rippl-Rónai Józsefnél. Látogatás a műteremben. Modern Művészet 1906. 202. 41 A korábban említett Űrien utazásához, André Gide könyvéhez Denis párhuzamosan, a mű készülésével egy időben készítette illusztrációit, de a kiindulási alap ott is a könyv szövege volt. Die Nabis. Propheten der Moderne, i. m. (35. j.) 445-446. 42 Edouard Vuillard levele Lázár Bélához 1928-ban. Közli Lázár Béla: RipplRónai emlékezete. Pesti Hirlap 1928. november 25. Ai Rippl-Rónai József Emlékezései, i. m. (38. j.) 116. A Les Pages-röl bővebben: Geller Katalin: Rippl-Rónai kapcsolata Mallarméval és körével. Ars Hungarica 2000. 1. 109. 44 Rippl-Rónai József levele szüleinek, Neuilly, 1895. május 22. Közli: Ivánfyné Balogh Sára: Rippl-Rónai József iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége kiadatlan levelei nyomán 2. Művészettörténeti Értesítő 1964. 264. AS Nabis 1888-1900, i. m. (35. j.) 98. Mallarmé nagy rajongója volt Thadée Natanson feleségének, a híres Misiának (Misia Godebski életéről, valamint szerepéről a Revue blanche-körben: Sert, Misia: par Misia. Paris, 1952. és