Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története

már 1889-ben készített illusztrációkat Verlaine Jóság című kötetéhez, amely végül csak 1910-ben jelent meg Ambroise Vollard-nál, valamint egy litográfiát Mallarmé Látomás/ Tünemény (Apparition) című költeményéhez. Félix Valotton készítette Rémy de Gourmont híres Le Livre des Masquesjához {Maszkok könyve, 1896-1898) a fametszetü portrékat. Pierre Bonnard Verlaine Párhuzamok című kötetét illusztrálta 1900-ban, 1903-ban pedig a Daphnis és Chloéhoz készített illusztrációkat. 1894-től Rippl-Rónai előtt a Nabik társasága révén ez a színes világ tárult fel. 1911-ben publikált Emlékezéseiben leírja, hogy milyen köröket látogatott: említi Félix Fénéont, Octave Mirbeau-t, Alfred Jarryt, Robert Montesquiou-Fézensacot, Henri de Régnier-t, Francis Viélé-Griffint.

37 Megismerkedett Paul Verlaine-nel, akinek elkészítette a portréját, és Stéphane Mallarméval, akinek híres keddjeire is utalt. Találkozott Pierre Puvis de Chavannes-nal, Odilon Redonnai, Paul Cézanne-nal és Paul Gauguinnel. Henri de Toulouse-Lautreckel szorosabb kapcsolatba is került, együtt litografáltak az Ancourt nyomdában. Gyakran járt André Antoine Théâtre Libre-jébe, és néhányszor a Théâtre de L'Oeuvre-be. Ez utóbbiról meséli, hogy a Nabikon kívül, akik rendszeresen közreműködtek a díszletek elkészítésében, egyszer ő maga is „mázolt a színpadra lefektetett vászonra valamelyik Maeterlinck-darabhoz egy nagy virágos falat",

38 és ekkor ismerkedtek össze a belga íróval. A színházról epésen jegyzi meg: „Tele (...) volt mindig a színház, pedig a játék rossz volt".

39 Ripplt a belgák is megismerhették, amikor 1894 végén Octave Maus, a L'Art Moderne szerkesztője Brüsszelbe hívta, a Libre Esthétique második kiállítására. 1895-től Rippl rendszeresen kiállított a Nabikkal, ebben az évben rendelt tőle Thadée Natanson, a Revue blanche szerkesztője egy litográfiát a lap számára (Lámpánál olvasó nő). A Les Vierges készülésekor, 1895-ben tehát Rippl-Rónai ismert volt a Nabik és a szimbolisták körében. A KÖTETEK KELETKEZÉSE Rippl-Rónai a következő módon emlékszik a Les Vierges keletkezésére: „Egyszer rajzokat csináltam, világos, színes, dekoratív rajzokat, egy skót festő barátommal, Knowlesszel, aki hasonlóképpen érzett. Megmutattuk Bingnek, aki megszerezte Georges Rodenbachot, az elment Párizsból egy faluba, ott bevetette magát egy szállodába és költői szövegeket írt rajzainkhoz. (...) Aztán kinyomtattuk. Látja, ez az első igazán modern könyv, ahol a szöveg, a betű, a rajz mind egy nagy harmónia."

40 Rippl kissé regényes történetéből egy fontos tény világlik ki: a szöveg készült a rajzok után, amelyek így nem a hagyományos értelemben vett illusztrációk. Talán erre gondolt Rippl, amikor - kissé persze túlzóan - „az első igazán modern könyv"-nek nevezte művüket.

41 A két barát, Rippl és Knowles könyvművészet iránt tanúsított érdeklődése nem meglepő ismerve környezetüket, amelyben dolgoztak. „Az iparművészet terén mutatott érdeklődése összhangban volt azokkal a gondolatokkal és elvekkel, amelyek minket foglalkoztattak, és lelkes tevékenysége megindító példa volt számunkra" - írta Edouard Vuillard Rippl-Rónairól.

42 Ismert Rippl története Emlékezéseiből, amikor a Nabik először látogatták meg őt Neuillyben, és egy általa „illusztrált" Mallarmé kötet 3. Maurice Denis: Az élet ösvénye. Üvegablak, Î895. Saint-Germain-en-Laye, Musée Départemental Maurice Denis, „le Prieuré"