Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - ZWICKL András: A kép határain kívül. Kép és keret a nagybányai mestereknél

2. Ferenczy Károly: Grünwald Vilmosné, 1908. Magyar Nemzeti Galéria Az ilyen elvi-elméleti megközelítésekkel szemben a kiállítás-kritikák alig ejtenek szót a keretekről.

Iü A meglehetősen szórványos és esetleges képi források jóval többet árulnak el a művek eredeti állapotára vonatkozóan. Ferenczy Károly festményein többször felbukkannak keretek. A Festő és modell (1904) című kép félhomályos müterembelsőjében súlyos és díszes ráma sejlik fel, a belefoglalt festmény ugyan nem látszik, de ezen a kompozíción a keret más szerepet kap, „a kép síkjára vetülő modell alakját körbefoglalja és fel magasztosítja a gazdag profilú reneszánsz stílusú, aranyozott keret"." Ferenczy portréinak hátterében is megjelennek festmények, elhelyezésük és az őket részben takaró drapéria ugyancsak műtermi közegre utal. A Léderer Rudolf lányát (1909) ábrázoló portrén a képrészlet alapján valószínű, hogy a modell mögött a Nyári reggel (1902) című festmény látszik.

12 A pár ecsetvonással megfestett, plasztikus levéldíszítésűnek tűnő keretbe foglalt kép természetesen nem hű „másolata" az eredetinek, az azonosítás, akárcsak Grünwald Vilmosné (1908) portréjának esetében, nem teljesen egyértelmű. Ennek a képnek a háttere keskeny kivágatban minden bizonnyal a Tavaszi táját (1905) mutatja, és ha valóban ezt a festményt örökítette meg a művész, akkor annak ma más jóval keskenyebb és egyszerűbb a kerete

13 (2. kép). Az eredeti állapot rekonstruálásában többet segítenek és megbízhatóbbak a dokumentumfotók. Egy Iványi Grünwald Béla műtermét mutató 1905-ös fénykép például nemcsak azt bizonyítja, hogy Thorma Jánosnak a művész feleségéről, Bilcz Irémö] 1892-ben festett portréja később új keretet kapott, hanem azt is, hogy eredetileg domború profilú, levélfüzéres ráma vette körül.'

4 Régi fotókat vizsgálva a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának további darabjairól is kiderül, hogy korábban más keretük volt. Glatz Oszkár Birkózó fiúk (1900) című képéről két diapozitívot őriz a múzeum diatára. A mindkét esetben keretestől lefotózott mű az egyik felvételen a mai egyszerű profilú, matt festésű barna léckeretet mutatja, a másikon viszont - az antik építészet gyöngysorára emlékeztető - mintegy összepréselt gyűrűkből felfűzött, erős plaszticitású aranyozott keret látszik. Nem tudni, mikor készültek a felvételek, de a színes diapozitív azt valószínűsíti, hogy a Szépművészeti Múzeum által 1901-ben megvásárolt kép a második világháború után kapott új keretet

15 (3-4. kép). A pontosabb datálást egy másik fénykép teszi lehetővé. A festmény még a régi keretben látható azoknak a fotóknak az egyikén, amelyek a nagybányai művészek munkáit 1952-1953 körül a Fővárosi Képtár Károlyi-palotabeli kiállítás-enteriőrjeiben mutatják.

16 A Szépművészeti Múzeum 1928-ban megnyílt Új Magyar Képtárának nagybányai termét megörökítő enteriőrfotó - amelyen jól kivehetőek Ferenczy Károly festményei - viszont arról tanúskodik, hogy a művek túlnyomó többsége már akkor máig megőrzött keretében volt kiállítva.

17 A fényképek segítségével ugyanakkor nem mindig állapítható meg egyértelműen, hogy egyes képek valóban új keretet kaptak, előfordulhat ugyanis, hogy az eredetit alakították át vagy csonkították meg.

18 Hollósy késői, a tízes évek elején készült técsői képei egy másik problémát példáznak. Azt mutatják, hogy teljesen egyívású festményeknek mennyire eltérő karakterű keretük lehet, miközben többségük valószínűleg eredeti ráma. A Parasztudvar szekérrel (1910-1912 körül) ma gazdagon díszített virágfüzéres aranykeretben, a Tájkép (1912) sűrűn kannelúrázott, domború, patinázott aranykeretben látható.

19 Erről a két képről nem megállapítható, hogy mikor kapták szemlátomást régi - és valószínűleg eredeti - keretüket, de régi dokumentumfotókon jól látszik, hogy a hozzájuk hasonló, késői festményeknek menynyire különbözhet a kerete. Az egyik ilyen felvételen Hollósy egy falurcszletet ábrázoló képe mellett áll, amelyet 17. századi bolognai mintát követő, szélesen szétterülő, húsos levelekből összeálló ráma vesz körül, egy másik fotón pedig a ma lappangó Fasort (1913 körül) stilizált volutapáros mustrájú, szecessziós ízű keret fogja körbe.

20 A Falurészlet (1910) a tízes évek közepén még „Aranyozott blondel fakeretben" került a Fővárosi Képtárba, de később a múzeumban elvesztette eredeti keretét.

21 Ugyanakkor még abban az esetben sem lehetünk biztosak benne, hogy az alkotó intenciója szerinti keretet látunk, ha tudjuk, kezdettől fogva az veszi körül a festményt, sőt kiállításon is így szerepelt.

22 A művész által a képre helyezett keret ugyanis nem feltétlenül számít véglegesnek, ha lehetőség nyílik rá, maga a művész is törekedhet a cserére. Jól tükrözik ezt Thorma János szavai, aki 1921-ben ezt írja Tessitori Nórának a róla frissen festett portréhoz: „A festményhez tessék majd rámát csináltatni, mert ez nagyon vékony és nem választja el a kültértől eléggé, azért nem is küldöm. Körülbelül 10-12 cm széles renaissancestílű ráma kell neki."

23 Hol készültek, kik készítették ezeket a kereteket? A nagybányai művészek Münchenben festett képeik kereteit a helyszínen vásárolták, illetve készíttették el, Hollósy több kisméretű művének kerete még ma is feltűnik kiemelkedő kvalitásával, és ezt más itt dolgozó magyar művészek munkái is alátámasztják.

24 A nagybányaiak zászlóbontásának évében, a millennium alkalmából megnyíló városligeti Műcsarnok kiállítási szabályzata nemcsak a keretekre vonatkozó szigorú előírásokat foglalja