Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - KIRÁLY Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Csók István nagybányai tematikája és a mítoszkereső századvég

2. Csók István: „Szabadíts meg a gonosztól!", 1898 (vázlat). Magántulajdon felszálló ködfoszlányok is lehettek. Turgenyev jelenet- vagy inkább jelenészáró, rezignált sóhaja ezután: „De mennyire sajgott a szívem azért az eltűnt istennő-rajért!"

32 Együtt vannak hát a Csók Istvánt inspiráló motívumok. A Reviczky-vers kísértette festőnket, amikor témát keresett magának (2. kép). Forrásos igazolást erre nézve nem találtunk, és - ha későbbi okfejtésünk helytáll - nem is nagyon remélhetünk. A megfelelések azonban önmagukért beszélnek. A Pán halála egyébként ekkorra már mindenütt ismert és visszhangzott kultuszmü. A költő két saját összeállítású verseskötete pedig {Ifjúságom, 1874-1883, illetve Magány, 1889) szerzőjük halálakor egy Reviczky-kultusznak is alapja lesz. A méltató nekrológokat a költőbarátok, Tolnai Lajos, Ábrányi Emil, Komjáthy Jenő, Kiss József, Palágyi Lajos, Váradi Antal, Kozma Andor, Radó Antal stb. siratódalai követik. A Reviczky-versek egy részét most már franciára és olaszra is lefordítják, Kern Aurél és mások megzenésítik őket. A Petőfi Társaság 1891-ben közadakozásból emlékkövet állíttat a költőnek a Kerepesi temetőben, melyet Köllő Miklós farag, majd Budapesten utcát neveznek el róla. Végül még Csók képét megelőzően napvilágot látnak Reviczky Összes költeményei, az egykori jó barát, Koróda Pál kiadásában (1895).

33 Csók vázlatán Aphrodité, azaz Vénusz válik az antik világ megtestesítőjévé. A szerelemistennő „epifániája" önálló ötlet a képen, hiszen a versben csak a körtáncot járó „dévaj istenek" közt sejthettük őt. Mi már azt is tudjuk, hogy az ő figurája mindenki másénál előbb kezdett formálódni a kompozíción, s hogy az ö kedvéért kellett vagy kellett volna a Nagybányán megfogadott modellnek istennővé magasztosulnia. Aphrodité-Vénusz azonban nagyon is illeszkedik a verstől ihletett kép immanens logikájába. Mély mitologikus értelem köti őt össze a nimfával, a nimfát a mellette kuporgó, megszeppent faunnal, mindnyájukat pedig a halott Pánnal. A művészettörténet klasszikus ideáltájainak ismert staffázsfigurái tartanak itt össze, s mutatkoznak nekünk szokatlan közelségben; fantáziateremtmény voltukban zavarba ejtő realitással. Nem kétséges e ponton Csók István Arnold Böcklinnek szóló, távoli hódolata. Valószínű, hogy a női test „velenceies ragyogásától" elbűvölt festő időzavarba került, és egész képegységekkel, mint például az antik istenek jobb oldali birodalmával, nem készült el a kiállítás megnyitásáig. Erre utal, hogy a festmény felszabdalása után maradt Vénusz-töredéknek (3. kép) festetlen húzószéle van: az ő testének vonaláig terjedt a képfelület. Mint olvastuk, Réti Krisztus alakját a másik oldalra teszi, s ennek hitelt kell adnunk. Ha azonban nem volt Olümposz, akkor talán nem volt szükség ellenpont gyanánt a romos antik oszlop vagy épülettöredék alatt fohászkodóknak a vázlaton látható nagy, önálló csoportjára sem. A kidolgozás során ez közelebb kerülhetett a kereszthez, kompozicionálisan persze annak alárendelve. Vagyis a képtérben beljebb, s közelebb egyben a természetistenekhez is. így akár azt is feltételezhetnénk, hogy Réti Pánt és kíséretét, amely Vénusz és Krisztus között helyezkedett el, a kereszttől elfordulok nagy tömegéhez sorolta, külön hangsúly nélkül. Pán egyébként is természetes koegzisztenciát alkot velük ebben az embereket-isteneket egy szemléletben tartott, virtuális jelenetben. Pán pedig ott lehetett a nagy képen is, méghozzá középen. Maradványát ismét csak a Vénusz-töredék őrzi. A vörös drapéria mögött ugyanis mind a mélyzöld tenger, mind a horizont