Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - KIRÁLY Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Csók István nagybányai tematikája és a mítoszkereső századvég

3. Csók István: Vénusz-töredék, 1898. Magyar Nemzeti Galéria hajnalpírja - Csók kolorizmusát reprezentálandó - egymás fölé rendezve most is ott látható. Még a víztükör simaságát is látni véljük, köszönhetően a szélcsendnek „Aetólia partjainál, Palódesz közelében", az egyszerre történeti-valóságos és mitikus tájban. Ennek a különös helyszínnek semmilyen más ideáltáj, csak a tenger és a tengeren lábra kelt mítosz - Reviczky költeménye - adhatja magyarázatát. Akárhogyan volt is, a legendának és a két vallás szimbolikus felmutatásának részben versfüggő, részben szuverén rendje a megmaradt vázlaton teljesnek és átgondoltnak mondható. A természeti lények gyásztól lesújtott csoportja alkotja azt a tartalmi-formai közepet, amelynek mindenfelé sugároznia kell. Mint metszéspontban ér benne össze a két világ, ahogyan Klinger is választott nagy müvében ilyen eszményített fókuszt. Egyetlen valóságos tér van, egyetlen helyszín, s ez egy ókort idéző táj, antik épületromokkal és az Olümposzra vonuló istenekkel. Minden érzéki lény, a pogány istenek és az első keresztények ebből a térből valók. A szenvedő Krisztus azonban látomás a vázlaton, e tér lakóinak látomása: a fohászkodók megváltás iránti várakozásának megtestesülése a horizont fölött megnyíló égi szférában, éppen Pán csoportja fölött. A vázlaton a Reviczky leírta piros napkelte Krisztus teste körül kettős jelképiségbe csap át: a keleten támadt reményébe és a véráldozatéba. A kettő egybeesésének nyomatéka a nagy képen már valószínűleg nem volt meg. Hiszen Réti profilból, realisztikusan megfestett Krisztusról beszél a vászon bal oldalán. Ez azt jelenti, hogy az Isten fia - mint Klingernél - azonos dimenzióba került nemcsak híveivel, hanem a túloldali pogányokkal is, a vöröslő horizonttól ellenben ugyanolyan távol.

34 Ha viszont így volt, egy másik effektus lett kiélezettebb: a közös drámai színtérbe komponált istenek testiségének festői ütköztetése. Ezért írhatta Réti, hogy a feszülettől elfordulok Vénuszt imádták, Lázár Béla pedig - aki később „Ne vígy minket a kisértétbe" [sic!] címen emlegeti a valahai képet - hogy „Vénusz csalogatta a tömeget".

35 Úgy tűnik, a vázlat közelebb állt a vershez, a kiállított változat pedig egyénibb és vakmerőbb volt a vázlatnál. Az óriáskép - Csók reneszánszizmusának megfelelően és vallomásainak tükrében - valójában inkább Vénusz diadalára épülhetett. A Báthory Erzsébet után a mester ismételten próbára tette a festőtársakkal és a közízléssel szembeni függetlenségét és művészi elszántságát.

36 Hogy a Pán haláláról szóló történet valódi mítosz-e, azaz egylényegü-e az archaikus-antropomorf természeti képzetekkel, vagy inkább művészi mese, azt hagyjuk mi is egyéb tudományokra. Maga a kecskelábú-kecskeszarvú, bozontos figura a 19. század művészetében, legfőképp a már említett Arnold Böcklin munkásságában és a müncheni Deutsch-Römcrkörben rendkívüli variabilitással volt jelen.

37 Dionüszosszal együtt, akinek állandó kíséretéhez tartozott, erős nyomokat hagyott az esztétikai-filozófiai irodalomban is, lásd Friedrich Nietzsche legkorábbi müvét, A tragédia születését (1872), illetve végső számadását, az Ecce homói (1888). Pán képekben és jelentésben gazdag, egyszerre szemléletes és eszmehordozó motívum, amely meg-megújuló jelentéssel képes századokon át öröklődni. S hogy megtudjuk, milyen konnotációkkal terjedt ugyanekkor nálunk, lépjünk kissé vissza hazai népszerűsítőjéhez, Reviczky Gyulához. Annál is inkább, mert korproblémákra érzékeny esztétikája Csók eddig tárgyalt útját vagy a nagybányaiak még tárgyalandó müvészetszemléletét néhány további ponton megvilágíthatja. MÍTOSZ ÉS KÖLTÉSZET Reviczkyt az irodalomtörténet a századvég elszigeteltjei, a kívül rekedtek között tartja számon.

38 A költő nem jelentéktelen értekező prózája e kényszerű magány elviselésére, egyben objektiválására is való. Az életrajzi-vallomásos ember a sehová nem tartozók és a korukkal szembehelyezkedők közhelyszerű - számunkra éppen ilyenként fontos - eszmejavait tudta európai horizontú műveltségében sűríteni; „egy történelmi pillanatra dominánssá lett"

39 szellemiséget a magyar valóságban.