Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZATMÁRI Gizella: Stróbl Alajos, „a romantika utolsó lovagja"

8. Hunyadi Mátyás alakja a kibontott bautzeni reliefből (Epreskert). Fénykép, Stróbl Alajosné Kratochwill Alojzia felvétele estélyen középkori csillagászmágusnak, asztrológusnak öltözve. „Hosszú, fekete bő talárján hófehér nagyméretű spanyolgallér volt... egy legalább 80 cm hosszú, fekete, kúp alakú kalapot viselt. Felszerelését egy nagy iratmappa és egy összetolható pléhtávcsö képezte... A távcső végén egy Stróbl által rajzolt Vénuszt láthatott a szemlélő... A jelmezt hosszú hajú paróka egészítette ki.

22 (Ugyanebben jelent meg 1922-ben a Vigadóban, az újságírók, színészek, művészek zártkörű estélyen - 66 éves korában!) Máskor pedig egy udvari bolond csörgősipkás, talpig vörös és taláros jelmezét öltötte magára: „Teljesen fejéhez is simuló ruháján hosszú szövetből készült szarvakon csengettyűk fityegtek. Ilyen kis sárgarézcsengők voltak még kar- és lábpere ceken úgy, hogy mozgása mindig diszkrét csengetéssel járt."

23 A budapesti társaság „krémje", a műpártolók körének tagjai, művészek és arisztokraták 1895-ben a felvidéki közművelődési egyesület javára élőképeket rendeztek a Vigadóban. Stróbl a hat jelenet közül négyben szerepelt: püspököt, papot, „udvarbéli" nemesembert alakított, ill. a „Római követség Attila előtt" elnevezésű jelenetben Aetius római hadvezért személyesítette meg.

24 Egyfajta „élőkép-sorozatot" jelentett a millenniumi ünnepségek keretében rendezett jubileumi díszfelvonulás is. Stróbl bécsi tanulóévei alatt, 1879 áprilisában végignézhette a Hans Makart által tervezett ünnepélyes díszfelvonulást (Fcstzug), amely a német reneszánsz időszakát mint a polgárság fénykorát idézte meg, párhuzamba állítva a jelenkor ipari és technikai vívmányaival. A „reaktivált történelem" (W. Telesko kifejezése)

25 megjelenítése ösztönözhette arra, hogy a magánszférából kilépve társadalmi feladatot vállaljon, s mint a koncepció egyik kidolgozója, részt vegyen a felvonulás megtervezésében. (Ez - a hazai körülmények között - a feudális történelmi múlt dicső évszázadainak felelevenítését célozta, és jogfolytonosságára hivatkozott). Ismeretes, hogy Vágó Pál Stróbl műtermében készítette el a felvonulás kartonjait (látványterveit). Ugyancsak Stróbl műtermében ülésezett jó néhány esetben a Képzőművészek Egyesülete, hiszen a szobrászművész az országos előkészítő bizottság tagja volt.

26 Saját ünnepi öltözékét - díszmagyarját - is nagy gonddal tervezte meg: „Fekete kucsma piros belsőrésszel, forgóval és egy nagy darutollal volt a fejfedő. Fekete sujtásos mente és zubbony, vörös, testhez simuló nadrág, sujtásokkal és sárga szarvasbőr csizma volt a ruházat. Sárgarézhüvelyes díszkard és kesztyű egészítette ki felszerelését és különleges ünnepélyek alkalmával kitüntetéseit is kitűzte." Egy 1910-1912 körül megrendezett epreskerti ünnepélyen - emlékezik megint a művész fia - „ismét népes vendégkoszorú gyűlt össze... Stróbl Alajos tanártársai, tanítványai, barátai, az építészek és történészek, a teljes Gerster család, a zenei világ néhány kiválósága stb. Stróbl Alajos bíbornoki ornátusban fogadta a nagy eperfa alatt tábortűznél vendégeit, hermelin palásttal és középkori bíbornoki kalappal. Két fiatal tanítványa uszályát vitte utána. A tűz mellett egy trónus állt, melybe betelepedve kifogyhatatlanul tartotta szóval vendégeit, Mátyás királyról és az olasz renaissance időkről, meg Michelangelóról, Donatellóról mesélve és kérdésekre válaszolva."

27