Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - GOSZTONYI Ferenc: „Ö tisztán franczia mesterének szárnyaira helyezkedik." Hampel József és Tagányi Károly vitája 1884-ben

15 Tagányi: i. m. (6. j.) 499-500. 16 Tagányi: i. m. (6. j.) 501. 17Hampel:i. m. (1. j.) 310. 18 Hampel: i.m. (l.j.) 309. 19 Uo. 20Hampel: i.m. (l.j.)310. 21 Tagányi Károly: Válasz Hampel József úr czikkére: Műtörténetünk és az ötvösmütárlatról. Budapesti Szemle 1884. 40. 93. 172-176. 22 Tagányi: i. m. (21. j.) 172. 23 Ennek kifejtése: Hampel: i. m. (1. j.) 298-303. 24 Tagányi: i. m. (21. j.) 174. 25 Hampel: i. m. (l.j.) 310. 26 Ezt persze Hampel sosem állította. Vö. Tagányi: i. m. (21. j.) 173.: „Csakhogy ebből egy még absurdabb tétel következik, hogy tudniillik a művészet nem a természet de az antik müvek utánzása s azt mint ilyet el lehet tanulni. [...] Nem hiszem, hogy ezeket a conclusiókat Hampel úr magáénak vallja, de a logika kérlelhetetlen." Illetve: Tagányi: i. m. (21. j.) 174.: „Különben mit is beszél Hampel úr Taineről! Megjegyzéseiből látom, hogy műveit nem ismeri s talán soha sem is látta. Hiszen ha olvassa vala a Philosophie de Partot megtanulhatta volna, hogy a művészet sem az antik, sem más müvek utánzata, hanem a természeté." Megkockáztatható, hogy a vitázó felek eltérő miliöértelmezése volt az egyik oka annak, hogy nem értették, illetve félreértették egymást: míg Hampel - nagyon leegyszerűsítve - a winckelmanni elképzelést pártolta, addig Tagányi a Taine-féle teóriát erőltette. 27 Tagányi: i. m. (21. j.) 175. 28 Uo.: „Elméletemhez Taine-nek épen itt is nyilvánuló abbeli törvénye vezetett, hogy ugyanazon korban, az irodalom, művészet, politika, s társadalmi élet minden nyilvánulása, mindig egy és ugyanazon eszméket és érzelmeket tartalmazza s azokat, más alakban bár, de lényegileg ugyanazon stílben fejezi ki." 29 Tagányi: i. m. (21. j.) 175. 30 Tagányi: i. m. (21. j.) 176. 31 Hampel viszontválasza uo. 32 Uo. 33 Uo. 34 Dr. Réthy László: Magyar styl. Bp., 1885. Tagányi előszava a számozatlan első két oldalon olvasható. Ujabb irodalom Réthyről: Baloghné Ábrányi Hedvig: Réthy László kinevezési kérelme 1882-ben Pulszky Ferenchez, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához. Numizmatikai Közlöny 1993-1994. 121-127; Uő: Réthy László levelei Hampel Józsefhez. Numizmatikai Közlöny 1995-1996.97-105; Baloghné Ábrányi Hedvig-Kőhegyi Mihály: Réthy László levelei Thallóczy Lajoshoz. Numizmatikai Közlöny 1997-1998. 149-158. 35 Tagányi: i.m. (34. j.) [1-2.] 36 Tagányi: i. m. (34. j.) [2.] 37 t.: Magyar stíl. Irtadr. Réthy László. Buda-Pest, 1885. Akadémiai könyvkereskedés. Budapesti Szemle 1885. 42. 61. 320-324. 38 I. m. (37. j.) 320. 39 I.m. (37. j.) 321. 40 Uo.: A Tagányi halálakor megjelent nekrológok egy része sem hagyta ezt szó nélkül, pl. Holub: i. m. (6. j.) 833.: „A hetvenes évek legvégén kezdő fiatal historikusra Taine volt igen nagy hatással, ami néhány tanulmányán erősen meg is látszik [...], azonban a nagy történetíró tévedéseitől, gyengéitől ment maradt; megmentette őt egyfelől a levéltári foglalkozása; másfelől pedig a német történettudomány módszereinek alkalmazása, amelyek kritikáját sokkal élesebbé tették, mint francia mesteréé volt." Poétikusabban fogalmazott Csánki: i. m. (6. j.) 205.: „Eletének Sturm und Drang korszakában évekig Taine-rajongó volt." 41 Tagányi Károly: A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig, írta Pasteiner Gyula. Franklin-Társulat. Budapest, 1885. XIII. 763 lap. 352 ábra. Archseologiai Értesítő ÚF V. 1885. 238-241. A Pasteiner-kötetet és a recenziót részletesen elemeztem egy korábbi tanulmányomban: A „helyes" művészettörténeti álláspont kérdése Pasteiner Gyula írásaiban. Ars Hungarica 1999. 2. 324-327. Tagányi egy másik bírálatot is írt 1885-ben az Értesítőbe: Iparművészeti tanulmányok. Irta Dr. Herich Károly. Budapest 1885. Archaeologiai Értesítő ÚF V. 1885. 396-397. 42 Tagányi: i. m. (41. j.) 238. Kiemelés tőlem. 43 Tagányi: i. m. (41. j.) 239. 44 Hampel: i. m. (l.j.) 308. 45 Tagányi: i. m. (41. j.) 240. 46 Pasteiner: i. m. (3. j.) 47 Pasteiner: i. m. (3. j.) 322. A kijelentés utóéletéről is írtam: Akadémiai emlékbeszéd mint önarckép. Gerevich Tibor és a .. Pasteiner Gyula emlékezete. " Ars Hungarica 2000. 2. 273-282. 48 Részletesen elemeztem azokat: Gosztonyi: i. m. (41. j.) 330-332. 49 A vita rövid összefoglalása vélhetően Hampeltöl: h.:AzOrsz. Rég. És Embertani Társulat... Archsologiai Értesítő ÚF VI. 1886. 187. Minden idézet és hivatkozás innét való. Vö. Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat Evkönyve 18861888. Szerk. Dr. Szendrei János társ. titkár. Bp., 1889. 40. Ezúton is köszönöm Szentesi Editnek, hogy a két írásra felhívta a figyelmemet. 50 Tagányi Károly: A „milieu " a történelemben. Dr. Ratzel Frigyes A föld és az ember. Antropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai. Fordította Simonyi Jenő. Kiadja a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1887. 623 lap. Első közlemény. Századok 1888. 659-665. Sinkó Katalin idézett kéziratában Huszka József egyik fontos - szemléleti változását előkészítő-elméleti forrásaként szerepelteti Ratzelt. 51 Tagányi tervezte a II. közlemény megírását, de az tudtommal sosem jelent meg. Az OSzK Kézirattárában fellelhető a tervezett folytatás eleje. Quart. Hung. 2284. 467-471: A „milieu" a történelemben. Második közlemény. Félbehagyott kézirat. Tagányi szemmel láthatóan nagy lendülettel látott újra munkához, de lendülete egy-két oldal után megtört; az elkészült részek is jórészt értelmezhetetlenek és olvashatatlanok a sok áthúzástól és javítástól. Úgy tűnik, hogy soha többé nem tért vissza félbehagyott, de iratai között megőrzött töredékéhez. A tervezett folytatásról Tagányi egyik barátjának levélben is beszámolt (vagy csak készült beszámolni). A kissé komikus fogalmazvány szintén az OSzK Kézirattárában, a Quart. Hung. 2284. 184. szám alatt található. A levél címzettje nem ismert, amint az sem, hogy Tagányi a tisztázatot egyáltalán elküldte-e: „Kedves Barátom! [...] A tegnapi bortól fáj a fejem, többet oda nem megyünk. Megjegyzéseidből Angliáról legfőképpen az ragadta meg figyelmemet a mit a clímáról mondtál, nekem magamnak is régen kóvályog a fejemben hogy az angol temperamentum s gondolkodás legtöbbet annak köszönhet. Az ország szigeti mivolta hozta létre a kereskedelmi szellemet s gondolkozásuknak azt a részét mely ebből levezethető, a többi azonban a levegőtől van. Isten bizony! Barátom az összes tényezők közt melyek az emberre hatnak szellemi fizikai tekintetben a levegő hatása a legeslegnagyobb! Ezt már Ratzel bírálatánál akartam megmondani, természetesen a második részben, mely meg nem jelent, éppen azért, mert olyan istentelen valami, hogy Szilágyi kidobott volna érte. [...] Majd megírom a te Szemlédnek ott lehet vakmerősködni. [...] Csakhogy a dolog nincs még azzal megoldva, hogy a levegő ilyen nagy tényező. Hogyan, milyen úton hat a levegő, s micsoda alkatrészeivel, hogyan válik a fizikai hatás szellemivé: azt kell kifejezni. De hagyjuk ezt máskorra, fejem még jobban fáj, s önkénytelenül is abba kell hagynom a thémát." A Századok szerkesztőjére - és az első rész vélhetően nem vihartalan fogadtatására - tett ironikus utaláson túl a szövegből az is kitűnik, hogy Tagányi továbbra is antropogeográfiai keretek között remélte továbbfejleszteni saját miliőelméletét. 52 OSzK Kézirattára, Quart. Hung. 2284. 176. 53 OSzK Kézirattára, Quart. Hung. 2284. 174. Péterfy négy alkalommal írt Taine-ről; mivel a probléma kifejtése ezúttal nem célja a dolgozatnak, a kérdés értelmezéséhez vö. pl.: Bögöly József Ágoston: Péterfy Jenő írása Taine pszichológiai főművéről. Irodalomtörténeti Közlemények 1989. 154-158. A négy írás: Péterfy Jenő: Taine: De l'Intelligence. Külföld, 1879. 118-122; Uő.: Taine: Az angol irodalom története. Budapesti Szemle 1882. 39. 67. 142-148. Ezt jegyzetelte ki Tagányi!; Uő.: A fordító előszava, in. Taine, Hippolyte: Franciaország klasszikus filozófusai a XIX. században. Bp., 1884. V-VII; Uő.: Taine legújabb kötete. (A jakobinus kormányzatról). Budapesti Szemle 1885. 41. 98. 290-305. 54 Tagányi a későbbiekben, 1924-ben bekövetkezett haláláig, „klasszikus" tudóspályát futott be. A magyar gazdaság- és társadalomtörténet, valamint a hazai levéltárügy elsőrangú szakértője volt. Még 1879-ben lépett a Magyar Királyi Országos Levéltár szolgálatába. 1893-ban országos allevéltárnokká nevezték ki, 1919-ben országos főlevéltárnokként nyugdíjazták. 1894-től 1901-ig a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlét szerkesztette, az 1896-os millenniumi kiállítás előkészítésében a történeti főcsoport egyik előadójaként tevékenykedett, 1897-ben az MTA levelező, 1918-ban rendes tagja lett. Ezen kívül a Szent István Akadémia rendes tagja, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató-választmányi és a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja volt. 1920-tól haláláig a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Fontosabb munkái közül néhány: A földközösség története Magyarországon (1894), Magyar erdészeti oklevéltár (1896), A M. Kir. Országos Levéltár ismertetése (1897-1898), Megyei önkormányzatunk keletkezése (1899), Hazai élő jogszokások (1919). 1914—1916-ig ifjúkorát idéző, szenvedélyes vitát folytatott Erdélyi Lászlóval. Vö. Felelet dr. Erdélyi Lászlónak „Arpádkori Társadalomtörténetünk Legkritikusabb kérdése"-re. Történeti Szemle 1916. 296-300. (Ezek Tagányi viszontválaszának bravúros stílusú bevezető oldalai, a vita további könyvészeti adataival.)