Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - GOSZTONYI Ferenc: „Ö tisztán franczia mesterének szárnyaira helyezkedik." Hampel József és Tagányi Károly vitája 1884-ben

55 A kifejezést Margócsy István tanulmányából vettem: Irodalomtörténészi vízió a költészet állapotáról. Alföld 2000. 2. 23. 56 „Kedves Józsim! Figyelemmel olvastam el másodszor is letipró szellemű czikkét, és megvallom sokat, igen sokat tanultam belőle. Láttam bámulatos haladását és az igazságnak talpra esett védését, de elszomorodva láttam azt is, mennyire fogytam magam is ezen törpesztő magányomban. [...] Örömmel bámultam férfias nyelvét, nem azért hogy a többi közt igen is csekély érdemeimet méltányolni szíveskedett, de azért, hogy találkozott valaki, ki azon feltolakodó és sokak által már bámulni kezdett nemzet oktatónak ki merte mutatni az utat, melyen haladni kellene..." Römer Flóris Hampel Józsefhez (Váradon 4. XII. 884.) OSzK Kézirattára, Fond VIII/2678. 37. levél. Nem merem teljes biztonsággal állítani, hogy a levél a Tagányi-ügyröl szól, bár ez, az összevágó körülmények okán, majdnem biztos. 57 Érdemes e tekintetben idézni Szendrei János visszaemlékezését. Szendrei János: Magyar diszitmények. Tanulmány, Bp. 1891. 1.: „Sokan és sokszor írtak a magyar díszítményekről. Mondhatni egész kis irodalma van már e kérdésnek. [...] Eveken keresztül heves, érdekes és valóban tanulságos vita folyik a magyar diszitmények létezése, vagy nem létezése fölött, melyben csaknem minden szakemberünk hallatta szavát. Dr. Réthy László és Beliczay Jónás épen egész kis könyveket tesznek közzé e kérdésről. Folyóirataink hasábjain Henszlmann Imre, Pulszky Károly, Pasteiner Gyula, tudományos társulataink ülésein e sorok írója, Tagányi Károly, Ney Béla, Boncz Ödön, Hampel József és végül közel egy évtized óta mindannyi helyen, kit legelőször kell vala említenem Huszka József foglalkoznak, a magyar díszítmény ügyével." (Szendrei írása különlenyomat a Művészi Ipar 1891-es kötetéből.) FERENC GOSZTONYI "He settles clearly on the wings of his French master" THE DISPUTE OF JÓZSEF HAMPEL AND KÁROLY TAGÁNYI IN 1884 In my essay I present and analyze the texts of a forgotten art theoretical debate from 1884. The controversy was triggered off apropos an exhibition of historical goldsmith's art held in Budapest in 1884. The protagonists were the young beginning historian and archivist Károly Tagányi (1858-1924) and an archeologist of great authority, József Hampel (1846-1913) just a few years his senior. Tagányi published his study entitled Style and History (Notes on the exhibition of goldsmith's art) in the official periodical of Hungarian historical science, Századok, criticizing the schematicism and theoretical incompetence of Hungarian art history mainly engaged, in his view, in fiddling with data, dates and motifs. By theory Tagányi meant Hippolyte Taine's milieu theory and he claimed that its adoption would promote a new art historical science capable of exploring the essence of Hungarian national art. The young historian received a reply from József Hampel on the last pages of his article Exhibition of Goldsmith's Art and our Art History published in Budapesti Szemle. Hampel made a mock of Tagányi's admiration of Taine and his incompetence in art history, saying: "he settles clearly on the wings of his French master". He also ridiculed him for wanting to edit an art history adjusted to a theory, instead of trying to draw the conclusions from the works of art. In his Reply to Mr József Hampel's Article, also in Budapest Szemle, Tagányi insisted on his position and argued in an offended tone that Hampel had overlooked the fact that he was presenting his own theory and not repeating Taine's tenets. Indeed, Tagányi did modify Taine's theory somewhat: in his own system, he ascribed even greater weight to the national character, complementing it with the recent findings of anthropogeography. Hampel, as his next reply suggests, was indifferent to all that; he rejected any theoretical speculation that did not depart from concrete historical facts. The argument was actually cut off at this point there, as the editors of Budapesti Szemle refused to publish any more polemic articles. The discourse about the existence or non-existence of national art, however, went on at other forums and with other participants, reanimated partly by this sharp dispute.