Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - SZINYEI MERSE Anna: Dósa Géza (1846-1871) élete és művészete
11. Dósa Géza: Zongoránál, 1870 körül. Magyar Nemzeti Galéria jellemző erdélyi tájrészletekkel. 71 M. Kiss Pál említi, hogy „egy másik kis vázlata jól szemlélteti világos megoldási módját: házat, vizet és halászt ábrázol nagy közvetlenséggel" - sajnos ezt sem tudtam Marosvásárhelyt megnézni. Dinga Béla szerint „néhány kisebb méretű tájképet is festett, ezeknek egyike jelenleg is Soós Kálmán dr. tulajdonában van". 72 Általában azonban elmondható, hogy a táj ábrázolásnak még csak az elején járt, amikor oly korán megszakadt élete fonala. Mivel Dósa Géza valóban el akarta magát tartani, az arcképfestészet volt számára a legkézenfekvőbb műfaj. A források szerint 73 „sorra festi hihetetlenül rövid időn belül a Sándor János volt miniszter szüleit, báró Bánffy Györgynét, festi Apor báróékat, családjának több tagját, gyermek arcképeket". Valószinűleg ezekhez sorolható az Anya gyermekeivel nagyméretű olajfestménye is, mely a művész unokatestvérét, nagybaconi Keresztes Nándorné Annát ábrázolja, akinek ükunokájától sikerült azt a Galériának nemrég megvásárolnia 74 (9. kép). Remek vázlata egyike volt annak a kevés Dósa-képnek, amely általában a marosvásárhelyi Kultúrpalota kiállításán függött. Mindenkit megragadott az a békés, harmonikus állapotfestészet, mely bármely irodalmi utalás vagy érzelmes gesztus nélkül is a meghitt összetartozást sugározza. Most, amikor már a kivitelezett nagy képet is ismerjük, őszinte csodálattal döbbenünk rá arra az 1870-ben Magyarországon páratlan bátorságra, hogy a festőnek a kész képen is tökéletesen sikerült megőriznie a vázlat nagyvonalúságát, széles, összefogott tömegkezelését. Sehol sem részletez, az oldott összhatás a lazúrosán festett kép teljes felületén érvényesül. A Párizsból visszatért Leiblnek sikerült ilyesmit elérnie 1871-72-ben az unokahúgáról, Lina Kirchdorfferről, Fritz Schider későbbi feleségéről festett portréján, ezt azonban Dósa már nem láthatta. 7 " Dósánál a fiatal anya szürkés ruháját a környezet leheletfinom reflexei gazdagítják. A szobabelső tompa olajzöldjéből és puha, meleg barnáiból világít ki a gyermekruhák fehérje és élénk rózsaszínje, melyekre az asztalka virágcsokrának mélyebb árnyalatai válaszolnak. Szürke volt az anya szoknyája Szinyei Merse Pál Anya és gyermekei mindkét változatán, illetve később Fritz Schider Anya és gyermeke 1885-1892 közötti festményén 76 is, akárcsak a mindhármuk által sokszor megcsodált Paolo és Francescán, Anselm Feuerbach 1864-től a müncheni SchackGalériában függő képén is. A széles redőkben leomló selymek csillogása, a pompás természeti környezet, illetve Schidernél az elegáns szobaberendezés rendkívül tetszetőssé teszi ezeket az alkotásokat, és a festők mindegyike megcsillogtathatta általuk kiváló mesterségbeli tudását. Dósa minderről lemond, helyette viszont teljesen modern, egyszerű bensöségességre törekszik. Némelyik Székely Bertalan-portré lehetett Dósa előképe ebben is, és a kompozíció alkotóelemeinek kiválasztásában is, gondoljunk csak az 1860-as évekre datált Fuchs Rudolfné arcképének virágvázás-kendős asztalkájára, karosszékére. 77 Tervezett még hasonló hangulatú képeket: „Édesanyámnak ajándékul egy biedermeieres asztalt festeni régi vázlatok alapján", illetve Kötő nő az asztalnál, Anya leányával. Anyám madarakkal™ Még egy Szinyei-párhuzam, hiszen 1869-től Jernyén ő is rajzolgatott ilyesmiket, szintén anyjára gondolva. 79 Míg azonban a Madárdalban Szinyeinek sikerült képpé fejlesztenie az ötleteket, Dósánál tudtunkkal erre sem került sor. Annál nagyobb örömmel vetette magát bele egy kedvére való megrendelésbe: Wittich József marosvásárhelyi könyvkereskedő leányainak lefestésébe 80 (10. kép). Fennmaradt néhány ceruzarajz-variáció és előkészítő tanulmány, 81 mely azt bizonyítja, hogy hamar megtalálta a képkivágatot, kompozíciót, sőt a bútorokhoz is fölvázolt részlettanulmányokat, csupán a rózsaszín ruhás fiatalabbik leány helyzeténél állapodott meg nehezebben. Ugyanez történt egy apró vázlat, a Zongoránál (11. kép) esetében is, ehhez egy több alakos, valamint egy kottát lapozó nőalakos rajzi változatot is ismerünk, mindig a hátsó, azaz a bal oldali figurát variálva. 82 A habkönnyű fehér ruhás lányalak tartása és folthatása viszont mindenütt azonos maradt, így a kis vázlatot akár a Nővérek egyik előkészítő variánsának is tekinthetjük. Az biztos, hogy a figurák és környezetük aránya, a felfogás légies könnyedsége is megegyezik. Székely Bertalan azonos című festménye ezúttal nem jó analógia, hiszen az sokkal érzelmesebb, romantikusabb 83 . Dósa leányalakos képein a gyengéd színvilág, az áttetszően vékony festékfelvitel, a lendületes, széles ecsetkezelés formajegyei mellett a zsáner-jellegen túllépő, csupán egy állapotot rögzítő mozzanatfestés, a bensőséges hangulat érzékeltetése Szinyeivel kapcsolatos felfogásbeli rokonságot jelez. 1868-ban Szinyei is próbálkozott ilyesmivel: a Két barátnő című olajvázlata a hozzá tartozó szénrajzokkal együtt ezt szépen tanúsítja. És még egy párhuzam a müncheni magyarok köréből: bár eszközeiben Dósánál sokkal régiesebb, a képkivágat és összetartozás-élmény némely Liezen-Mayerképpel is rokonítja. 84
