Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZINYEI MERSE Anna: Dósa Géza (1846-1871) élete és művészete

3. Dósa Géza: Bethlen Gábor tudósai körében, 1869. Magyar Nemzeti Galéria megkeresztelése nyerte meg a pályázatot. A sajtóhírek szerint azonban Dósa müve is szép sikert aratott, hamarosan a Nemzeti Múzeumba került, fiatal alkotójának pedig 1870 nyarán 500 koronás ösztöndíjat biztosítottak további kiképeztetésére, melyre azonban már nem került sor. A múzeumi gyűjteményekben őrzött fejtanulmányai közül jó néhány köthető e nagy munkához (4. kép) annak ellenére, hogy nem mindegyiket használta fel a kompozícióban. Sokszor festett gondolataikba mélyedt, szakállas, komoly férfiportrékat

34 különféle nézetekből. A formák visszaadása hibátlan, a szakáll puhaságának, tömegének érzékeltetése meggyőző, Dósa mégsem elégszik meg a külsőséges jegyek reális rögzítésével. „A modellt jó affektus közben igyekszik megragadni - saját szavai szerint -, de másrészt tisztában van azzal, hogy az arckép értéke a szerencsés beállítástól és a jellemzés erejétől függ... Mélyre hatol, és azt valósítja meg, amiről maga így ír: »a kifejezést kell megragadni és nem a külsöseget«."

35 Remek Turbános férfi-feje Benczúr mesterségbeli tudásával vetekszik, de nála bensőségesebb, akárcsak Önarcképe, ahol a ritkás szőke körszakáll, szőke haj, a mélyen ülő, figyelő szemek Dósa érzékeny, lírai karakterét is jelezni képesek.

36 Kacziánynak mondta Münchenben, hogy „a tehetség még korántsem elég a művészi pályán, ha nem társul véle éles kombinatív elme, az alkotás hézagos marad. Az érzés finomsága, szokta mondani, adja az alkotás hímporát, s a tehetség a motorikus erő, melyet az éles ész kritikailag kell, hogy kormányozzon. Ki saját magának nem szigorú s igaz bírája, hamar eltéved a művészet sok helyt ingoványos talaján. Minden rajzomat, különösen a fejeket, megmutattam neki. O rendesen konstatálta a haladást, de többször említette, hogy laikus emberek az ilyen rajzokat nem értik meg, s hogy egyáltalán soha sem kell törődni a közönség ítéletével, csak saját erős meggyőződését követni. Igen finom tónusú vázlatokat készített, s egy tárgyat többször át- és átképzelve érlelt meg a kivitelre. Színérzéke nagy színskálát átölelő lévén, a fölmerülő színproblémákat igen változatos módon tudta megoldani."

37 Münchenben Dósa további történeti képtervekkel is foglalkozott. Ezek tárgyát egyrészt a 17-18. századi Erdély történelméből, másrészt a szintén Habsburg-ellenes Ónodi országgyűlésből merítette, de sajnos nem ismerjük még az előkészületi rajzokat sem, minden ilyesmi elveszett müncheni műterméből. Fennmaradt azonban egy Katonai toborzás^vázlat,

38 melyen a belső térben összezsúfolódott tömeget néhány élénk színfolttal - a csákók pirosával, a ruhák kékjével és világító fehérével - igyekszik kompozícióvá szervezni. Egy rejtélyes témájú, nagyobb képtervén a rózsaszínek és a világosbarnák tompára hangolt, szinte grisaille jellegű színhangulatában örökített meg két díszes ruhájú nőalakot, akik mellett páncélos