Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

3. Magyarországi festő, 19. század közepe: Döbler János bűvész arcképe. Ma ismeretlen helyen kápráztatta a női közönséget. A következő bemutatkozása 1843. október közepétől november közepéig tartott: az időszakos, optikai látványosság rendkívüli sikert aratott, ez már valódi ködfátyolkép volt. Az elsötétített színházban bemutatott színes képek nagy hatást gyakoroltak a nézőkre. A jelenetek között volt az Iscau palota, Johannesburg vára, Anadolit a Bosporusnál stb. A Pesti Divatlap kritikusa elismeréssel írt a produkcióról: „Az ö ködfátyol-képeitől az érdekességet nem lehet megtagadni, valamint meglepő, ezen káoszszerü színzavartól lassanként a legszebb képeket kifejlődni s ismét az előbbi színzavarba feloszlatni látni, melyből aztán meg új kép és így tovább fejlődik ki, szintúgy tagadhatlan, hogy e meglepő látványt egy párszor mindenki örömmel tekinti meg." A képek bemutatását élő zenei aláfestés kísérte, például az egyik előadáson A bűvös vadász nyitányát játszották.

19 A különleges látványosságot igen találóan „foszló képeknek" is nevezték, a müvek az angol dissolving views (szétfoszló látvány) módjára készültek. Az Európában jól ismert vándormutatványos Döbler ködfátyolképei mintaként szolgáltak a magyar művészek és kivitelezők számára, akik szerették volna színpadi produkcióját utánozni. Döbler színházi bemutatók keretében mutatta be a különböző képváltozatokat. Az egyik kép átúszott a másikba, és a képsorozat végén a közönség tapsolt. Egy előadás alatt általában 37 képet vetítettek le, a müvek témájáról bőséges leírások maradtak: például 1843 októberében nagy várakozással adták hírül, hogy Döbler képei között igen jeles magyar történeti képet és jelenetet is bemutatnak.

20 A ködfátyolképeket kommentálták, vagyis megmagyarázták, hogy mit ábrázolnak.

21 1843. november közepén az optikai látványosság második felvonása kiegészült egy „sovány és pohos ördögárnyak" előadással, mely inkább csak vásári bódéba illő volt, „s bízvást elmaradhatott volna" - írták a korabeli lapok. Döbler következő pesti bemutatója 1848-ban volt, a márciusi események miatt azonban nem tudjuk, hogy a bűvészet mellett szerepeltetett-e ekkor optikai trükköket.

22 Warschag Jakab, morva származású festő (1819-1855 k.) a leghíresebb cégérfestő volt Pesten és Budán ebben az időben. Emellett az 1840-es években számos oltárkép-megbízást kapott: négy pesti templom mellékoltárát, Nógrádban három település főoltárát készítette el. Azon festők egyike, aki az „utcára vitte" művészetét, hiszen a cégérek mellett számtalan zászlót, címert is készített, például Herman von Aken állatszelídítő reklámját 1834-ben, majd az Auróra patika cégérét, később egy dohányboltra a Magyar mágnás cégért. Néhány olajképe és két rajza is megmaradt. A művészről megjelent kritikákban nevét időről időre másként írják le: így Warschag később Varschag, majd Varság formában él tovább. 4. Warschag Jakab: Juno. A Budai Illatszertár cégére, 1836. Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum