Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

5. Telepi György: Tájkép, 1852. Magyar Nemzeti Galéria Warschag Jakab a színházi világból került a festők közé. A tabáni kapunak különös a képkivágata és a perspektívája is, egészében szokatlan a látásmódja, de minden provincionalizmusa mellett cégérein - Szvoboda Gabriella szerint - a stilizált biedermeier szépségek, nagy szemű, eleven pillantású, ovális arcú dámák antik köntösben jelentek meg.

23 Döbler ködfátyolképei sikerének hatására 1843 decemberében Warschag is próbálkozott optikai képek tökéletesítésével, „hogy az nemcsak álló, hanem minden irányban mozgó alakokat is tüntethessen a néző szem elé".

24 Borsos Béla megközelítésében a ködfátyolképek nem mások, mint áttetsző zománcozással üveglemezekre festett képeknek füst- vagy gőzgomolyokra való vetítése. A vetítésnél használt lemezeket ugyanolyan festékkel és eljárásokkal készítették és égették, mint a Mohn- vagy Kothgasser-féle üvegpoharakat. Anthon Kothgasser is festett laterna-képeket, melyek közül egy a bécsi Österreichische Museumban van. Ez a lemez 8,5 x 6,5 cm nagyságú, és a szent asszonyokat ábrázolja Jézus sírjánál. Az „A. K." jelzéssel ellátott 29. sorszámú lemez azt sugallja, hogy egy sorozat darabja lehetett. Vajon hazai mesterek is alkottak áttetsző képeket, vagy ezek Csehországban és Bécsben készültek, és Magyarországon is árusították őket?

25 Warschag valószínűleg maga festette vetíthető képeit, tehát ismernie kellett az áttetsző zománcfestés technikáját. Roth és Weisz magyar festőművészek is megpróbálkoztak bemutatók szervezésével. Roth Emanuel (Imre) kassai születésű festő (1814-1870 k.) ködfátyolképeit 1844-ben azért dicsérték, mert rajtuk honi vidékeket is bemutatott.

26 A pesti Német Színpadon mutatta be a képeket, több mint hét estén keresztül. A bemutatót elvitte Kassára és Pestre, utána újra Pozsonyban szerepelt. A vetített műveket egy addig még nem ismert eljárással készítette „dagerrotípiai alapon", és azok a hírlapok szerint is Döbler műveinek sikerült utánzásai. Roth és Weisz mindig együtt szerepel a híradásokban, mégis úgy tűnik, hogy inkább csak egymás mellett dolgoztak. 1845-ben Weisz úr a Nemzeti Színpadon mutatta be ködfátyolképeit, a képek között volt kortesjelenet, Pozsonyt és a Nemzeti Múzeumot ábrázoló kép is. 1845 nyarán a két művész útnak indult, Weisz úr Bécsben aratott sikert, Roth pedig Konstantinápolyban: „Roth úr Konstantinápolyban a Sultán magas tetszését nyeré meg."

27 Roth Emanuel (Imre) a későbbiekben Kassán nyitott fényképészeti műtermet, ez az iparos tevékenység már a papírfényképek időszakához tartozik. Telepi György (1794-1885), a már idős festő és színész arcképmetszete a Vasárnapi Újság címlapján 1871-ben jelent meg, és mellette kortársai méltatták a 74 éves mestert: „Telepi szenvedélyes festő volt, s bár ez ágában a mélyebb képzettség és iskolázás hiánya meglátszott rajta, arra nagyon is elég tehetséggel s ügyességgel bírt, hogy az akkori igényeknek megfelelő színfalakat és díszleteket fessen. Festett is nagy szorgalommal, ügyességgel és gyorsasággal."

2N E neves díszlettervező megpróbálkozott a ködfátyolképek műfajával. Ismerünk egy színlapot 1844. december 11-ről, amely azt hirdette, hogy Telepi György ködfátyolképeket mutat be.

29 12 képet tűzött műsorra, s ezek különleges technikával készültek: „mely alkalommal a jutalmazott saját készítményü ködfátyol-képcit is mutatta, melyek az eddig adott e fajúakkal vetekednek, sőt némelyek, az alakok aránytalanságát kivéve, felül is haladják. Telepyt a közönség tapsokkal (...) fogadta." A december 15-i bemutatóról az újságok azt írták: „Telepi ködfátyolképei minden új mutatványnál tökélyesbülnek, s csak