Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

POSZLER Györgyi: „Kisvárosi és falusi Mária-oltárok". Adalékok a szmrecsányi főoltár mesterének működéséhez

„KISVÁROSI ÉS FALUSI MÁRIA-OLTÁROK" ADALÉKOK A SZMRECSÁNYI FŐOLTÁR MESTERÉNEK MŰKÖDÉSÉHEZ POSZLER GYÖRGYI A művészettörténetírás komoly módszertani problémája a gyenge kvalitású, az adott kor és terület legjobb alkotásaitól távol álló művek elemzése. Kiindulópontot csak maguk a stílustörténeti folyamatokba minőségük miatt nehezen illeszthető tárgyak adnak, hiszen ezekről az egyes korszakokban tömegesen megjelenő művekről nagyon keveset tudunk. Fontos a kutatás feladatának, céljának meghatározása, ezzel összefüggésben az elemzés módszerének megválasztása. Cél és módszer kijelölik a feltárandó és felhasználandó ismeretek körét. A legfontosabb cél hagyományosan a művek korának, készítési helyének megismerése. A legfőbb törekvés pedig az egyes alkotásokat ismert mesterekkel összefüggésbe hozni. Ahol ez nem lehetséges, a kutatók összetartozó műveket előszeretettel tulajdonítanak fantázianévvel ellátott, kitalált mesternek. Ez a törekvés egyben módszert is jelent. Lehetőséget ad arra, hogy a műveket egy mester ceuvre-je részének tekintve, a művészi fejlődésről alkotott koncepció alapján, stfluskritikai módszerrel elemezzék, értékeljék, datálják. Ilyen kutatástörténeti előzményekre tekint vissza egy, a 15. század második felében készült műtárgycsoport. A művek összetartozását először Divald Kornél ismerte fel.

1 Feldolgozási módszerére - mely mindeddig egyedül tér el a fent leírttól - igen jellemző módon a „Szepességben gyakori kisvárosi és falusi Mária-oltárok"-ként határozza meg a csoport tagjait. Az elnevezéssel találóan jellemezte az oltárok eredeti környezetét, megjelölte megrendelőik körét. Közös jellemzőikként hasonló nagyságrendjüket, szerkezetüket, ikonográfiái rendszerüket említi. A későbbi kutatásban már a művészettörténeti koncepció kerül előtérbe. Kirajzolódnak a korszak nagy művészeti központjai, főművei és művészegyéniségei. Köztük a „kisvárosi és falusi Mária-oltárok" provinciális, konzervatív,

2 sőt a népművészettel kapcsolatot mutató

3 alkotásoknak minősül nek. Az őket összekötő, Díváidnál szereplő szempontok helyére egy Genthon által kreált mester, a „Szmrecsányi főoltár mestere" lép.

4 Oeuvre-jét máig érvényes módon Radocsay Dénes állította össze. Eszerint tizenegy oltár, a nagyszalóki, a szepeshelyi, a felkai, a malompataki, a szepesszombati Mária-oltárok, a szmrecsányi főoltár, a lőcsei Szent Katalin oltár, a lőcsei Szent Katalin oltár oromzata helyén levő kis oltárka, a két felsőerdőfalvi szekrényfél és a két liptószentjánosi oromkép alkotója. Itt rajzolódnak ki azok a stiláris vonások is, amelyek a mestert jellemzik, a műveket összekötik: állandóan ismételt, jellegtelen kompozíciók, sematikus alakok és arcok, modoros, ügyetlen részletmegoldások. Egyedül képeinek dekorativitása, élénk színvilága szerepel pozitívumként. Az oltárok így egy közelebbről meg nem határozott műhely alkotásaivá válnak. Egymáshoz való viszonyukat egyes kutatók a festmények gyenge minősége miatt megállapíthatatlannak vélik,

6 mások, a művészeti fejlődésről alkotott képpel összevetve, egyes tárgyakat korábbinak vagy későbbinek mondanak, vagy a festő művészi fejlődését tételezve fel próbálnak kronológiát felállítani művei között.

8 A stfluskritikai elemzés persze tovább finomítható, egzakt ismereteket azonban mind a részletekre, mind a műtárgycsoport egészére vonatkozóan csak más kutatási módszerek, és ennek megfelelően más háttérismeretek nyújthatnak. A kutatás egyik feladata az oltárokat létrehozó munkafolyamat megismerése: a több, különböző mesterséget űző, mestereket és segédeket foglalkoztató műhely, vagy több céh állandósuló, sorozatszerű, együttes munkájának bemutatása. A módszer ebben az esetben csak a szárnyasoltárok egységben való elemzése lehet, a festett és faragott részeknek, a szobroknak, az ornamentikának és az asztalos munkának közös vizsgálata, mely alapos technikai és ipartörténeti ismeretekre támaszkodik. Ezen belül itt csak egy kis részlettel foglalkozom. A „szmrecsányi mester" körébe sorolt oltárok azonos tárgyú festményeit vizsgálom a mester által követett grafikai előképek alapján. Közismert, hogy a festők ebben a korszakban felhasználtak grafikai lapokat, elemzésre érdemes azonban az, hogy az általuk ismert mintákat hogyan kezelték. Ez az alkotás módszerének, a sorozatgyártás mechanizmusának, ezen keresztül a művek egymáshoz való viszonyának, kapcsolatuk mibenlétének megismeréséhez visz közel. A malompataki, a felkai, a szmrecsányi és a nagyszalóki oltárokon azonos sorrendben szerepelnek a Vizitáció, az Angyali üdvözlet, a Jézus születése és a Királyok imádása jelenetek. A szepeshelyi oltáron a sorrend tér el, a szepesszombatin pedig csak a Vizitáció helyett szerepel más téma.

9 A Vizitáció jeleneteknek jól meghatározható grafikai előképe van. A szakirodalom által is a legkvalitásosabbnak ítélt szmrecsányi főoltár képének minden bizonnyal ES