Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EISENMAYER Tiborné: A „Szent Eligius Chlothár király előtt" című kép restaurálásáról

tam a régi tömítéseket a szélekről, a viasz és vastag enyvmaradványokat. A teljes feltárás után a képoldal 2%-os paraloiddal való levédése következett. Az igen jelentős előző beavatkozás ellenére az eredeti festékréteg viszonylag ép maradt. Talán az előző tisztítás ártott a legtöbbet. Sok helyen elsoványodott, megkopott a legfelső réteg. Eligius vörös köpenye és a trónus brokát mintájában a sötét, pasztózus színek zsugorodva, széthúzódva megrepedeztek. Az igen vékony faalap a hátoldal felől teljesen kiszáradt. A jelenlegi parkettarendszer a feltehetően közel száz év alatt stabil maradt, de nem akadályozta meg, sőt inkább kiváltotta az íves megtöréseket és az alsó részen keletkezett szétrepedést. A csúszólécek a tábla deformálódása miatt beszorultak, tovább akadályozva a fa szabad mozgását. A parkettarendszer kicserélését egyelőre nem terveztük, de a hátoldal paraloiddal való konzerválását és a csúszólécek felszabadítását elvégeztük. Ez a művelet a képoldal levédésével kezdődött: a felületet fehérített méhviasz és dammár gyanta 3:2 arányú keverékével vontam be. Erre melegítés közben 15x15 cm méretű vékony japánpapírnégyzeteket simítottam fel, amelyek rugalmas és ellenálló védelmet biztosítottak a hátoldal munkálatai alatt. A táblát ezután egy vele azonos méretű, filccel ellátott panelra fektettük. A csúszóléceket szakaszosan és párosával óvatosan kiütögettük a tábla leszorítása közben. A szabaddá tett fafelületeket és parkettaléceket toluolban oldott paraloiddal konzerváltuk (először 2, majd 4%-os oldattal). A hiányokat és repedéseket fával pótoltuk. A famunkákat és a hordozó konzerválását Lakatos József végezte. Az esztétikai helyreállítás módszere a teljes kiegészítés volt. A hiányok mértéke nem indokolta a megkülönböztető kiegészítést. A szintbeli hiányokat enyveskréta tömítőmasszával pótoltam. A retusálás során a hiányokat először akvarellel, a környezethez illeszkedően egészítettem ki. A tábla második, dammárlakkal való levédése után sovány olajlazúrral folytattam a retusálást. A hiányok kiegészítésén túl a felület kopottságának mérséklésére az elsoványodott és hiányzó lazúrok pótlására törekedtem. ÜBER DIE RESTAURIERUNG DER ALTARTAFEL "DER HEILIGE ELIGIUS VOR KÖNIG CHLOTHÁR" Der Träger des Bildes ist eine auf 3 mm gedünnte Fichtentafel- Bei der Zersägung der Tafel wurde die Rückseite mit Flachparkett verstärkt. Die Farbenschicht ist teilweise schrundig aufgesprungen, was auf eine Übermalung hinweist, aber der wahre Zustand der Farbenschicht war wegen der dichten und vergilbten Schutzschicht nicht gut beurteilbar. Nach den Reinigungsproben schien es notwendig, die Tafel durchzustrahlen. Bei der Röntgendifraktionsuntersuchung machte László Kriston 4 Aufnahmen. Als Ergebnis der Untersuchungen konnte man das ursprüngliche Gemälde und die Ausmaße seiner Mängel erkennen, die kleiner waren, als erwartet. Die beiden Figuren auf der Straße fehlen auf der Röntgenaufnahme, so waren auch diese spätere gewandte Übermalungen. Der Meister, der die Übermalungen unternahm, veränderte das Postament des Thrones und das Fenster in der hinteren Wand. Er "verbesserte" die Perspektive des Thrones mit der Veränderung der Lage des Teppiches. Das Fenster wurde einfach weggezaubert. Von der ursprünglichen Schutzschicht habe ich nach der Reinigung nur Spuren gefunden. Unter dem goldenen Himmel der Türöffnung habe ich erst eine körnige, harte, blaue Temperaschicht gefunden, darunter lag das ursprüngliche, gut erhaltene Blattgold. Diese Veränderung berührte auch die anderen Detail des Bildes. Das ursprüngliche azurfarbene Gewand des Eligius wurde zum Beispiel mit Ölfarbe grün übermalt. Die Reinigung geschah abwechslungsweise mit mechanischen und chemischen Methoden. Übermalungen mit öl und auch mit Tempera habe ich auf dem Bild gefunden. Bei der Arbeit benutzte Chemikalien: Dimethylformamid, eine Mischung von Cellosolvebutilazetat und Azeton, Wasserlösung von Butylamin, Ameisensäure, Lackbenzin. Nach der Freilegung habe ich die gesamte Bildfläche mit einer zweiprozentigen Paraloidlösung geschützt. Die Oberfläche der nach der Reinigung zum Vorschein vorgekommenen, ursprünglichen Farbenschicht war an vielen Stellen abgenutzt. Der rote Mantel des Eligius und die dunklen, pastosen Farben im Muster des Thronbrokates sind zusammengeschrumpft und aufgesprungen. Die Methode der ästhetischen Rekonstuktion war die volle Ergänzung. Die Lücken waren so klein, daß keine unterscheidende Ergänzung nötig war. Die Niveauunterschiede wurden mit Leimkreide ausgekittet. Darauf folgten Schutzschichten mit Aquarellfarbe und mit Dammarlack, dann wurde das Bild mit magerer öllasur überzogen. Die fehlenden Lasuriten wurden im Interresse der Verminderung der abgenutzten Oberfläche ergänzt. Der alte, aber stabile Flachparkett brauchte man nicht auszutauschen, es war aber nötig, das Holz mit Paraloid zu konservieren und die Gleitbrettchen zu befreien. Die Holzarbeiten und die Konservierung des Trägers hat József Lakatos durchgeführt.