Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

TAKÁCS Imre: A budapesti Eligius-táblakép: a bécsi későgótikus festészet ismeretlen emléke

ben Eligius Noyon püspökeként a flamandok krisztianizációját szervezte. A halál is ott érte 660 körül. Az írott forrásokkal is dokumentált főpapi munkálkodása ellenére a középkorban a fémművesek, elsősorban az ötvösök mintaképe és védőszentje (a középkori hagyomány igazi ötvösműveket is „attribuál" neki), s mint patrónus artificium esetenként riválisa a festők előkelő védnökének, Szent Lukácsnak is.

5 A tiszteletére szentelt kápolnák és oltárok Portugáliától az erdélyi városokig mindenütt megtalálhatók. Magyarországi tiszteletéről az úgynevezett váci aranyműves szerkönyv miniatúrája,

6 a temesvári plébániatemplom titulusa,

7 továbbá néhány fennmaradt, vagy említésből ismert középkori oltár

8 mellett Bakabánya és Rudabánya Anjoukori pecsétje,

9 és nem utolsó sorban a hazai ötvöscéhek pecsétjeinek sorozata tanúskodik.

10 A festők és szobrászok legtöbbször püspöki ornátusban ábrázolják, kezében ötvös szerszámokkal és kehellyel. Olykor a lábánál látható üllő segít azonosítani.

11 Történetének ciklikus ábrázolása a késő középkori művészet leleménye. Tizenhét ábrázolt legenda-jelenetet tart számon az ikonográfia.

12 A Louvre-ban őrzik azt a Rogier van der Weyden köréből származó triptichon tervet, amely Eligius életének két jelenetét, püspökké szentelését és a lópatkolás csodáját ábrázolja a szárnyakon.

13 Ez utóbbi eseményt - a levágott lóláb előzetes megpatkolását és utólagos visszatapasztását -, Botticelli is megfestette az 1480-as évek végén a firenzei San Marco kolostor Eligius kápolnájának oltárán.

14 Különösnek tűnik, mégis a narratív ábrázolások közé sorolhatjuk Petrus Christusnak a Lehman-gyűjteménybe került, rejtélyes Eligius képét is, amelynek jelentése Schabacker újabb kutatásai nyomán sem veszítette el titokzatosságát. Kérdéses, hogy az a kettős motívum-kapcsolat, amely a New York-i festmény és a frissen előkerült budapesti tábla között felfedezhető, nevezetesen a mérleg, mint ötvös attribútum, s ugyanakkor mint Eligius pályájának kezdetét jelző tárgy, valamint az esemény tanúiként (Petrus Christusnál a domború tükörben) felbukkanó, divatos öltözékű férfi-páros hozzájárulhat-e ahhoz, hogy az 1449-ben készült flamand kép tartalmát a korábbi elképzeléseknél is bonyolultabbnak lássuk.

15 Hosszabb sorozathoz tartozhatott két, Taddeo Gaddinak tulajdonított predella-töredék a Pradóban. Az egyiken a Chlothár király udvarában megjelenő Eligiust látjuk, amint megbízatását közlik vele; hátrébb a pultja mögött ülő kincstárnok is feltűnik, aki éppen aranyat mér ki a mesternek. A másik táblán már a nyereg készítésén dolgozik segédei körében.

16 Szent Eligius ikonográfiájának más tekintetben is jelentős kép-együttese egy 16. század eleji szardíniái retábulum, amelyet jelenleg Cagliariban őriznek. Az oltár predellaképei között a nyergek átadásának ábrázolása is helyet kapott.

17 A provinciális kivitelezésű oltár mestere ugyanazt az ikonográfiái formulát és képtípust választotta, amelyet a budapesti tábla festője. A formula valójában nem más, mint a műtárgy-dedikációnak főként a középkori miniatúra-festészetben alkalmazott toposza. A feltűnő az, hogy mindkét festményen mérlegre helyezve tartja Eligius a nyergeket. A 8. századi életrajz alapján nem világos, hogy honnét e részlet: miért kell Eligiusnak mérleg segítségével bizonyítani a két nyereg súlyának azonosságát. A nyergek átadásának olyan 16. század eleji ábrázolása is létezik, amelyen e gyanakvást eloszlató mozzanatnak nyoma sincs.

18 Fel kell tételeznünk, hogy a mérlegelési epizód forrása vagy egy középkori legendaverzió, amely az eredeti történetet a művész bevádolásának és a gyanú alóli tisztázásának motívumával színezte ki, vagy a legendairodalom körén kívüli művésztörténet. Pheidias perének ókori elbeszélése is lehet ez utóbbinak mintája. A szobrászt, miként Plutarchos is leírja, azzal vádolták meg, hogy az Athéna Parthenos szobrának beburkolásához felhasznált arany lemezekről hamis elszámolást adott. A probléma ősrégi. Minthogy azonban az arany a szoborról leszedhető és súlya így ellenőrizhető volt, és a népgyűlés előtt elvégzett mérlegelés ártatlannak mutatta a művészt, e vádat elejtették.

19 2. A budapesti tábla felfedezését követően rövidesen előkerült a szétfűrészeléskor leválasztott másik oldala. Feltűnt, hogy az esztergomi Keresztény Múzeum egyik, szintén szétfűrészelt és parkettázott táblaképe anyagát, formátumát és összes méretét tekintve pontosan megegyezik az Eligius legenda jelenetét ábrázoló budapesti tábláéval.

20 A két kép stilisztikai hasonlósága, sőt jellemző részleteik pontos ismétlődése festőjük azonosságára vallott

21 (2. kép). A hátoldalukon megfigyelhető, elmetszett erezet folyamatos illeszkedése pedig minden kétséget eloszlatott a legszorosabb együvé tartozásukat illetően (3. kép). A szakirodalomban magyar festő munkájaként számon tartott, ám sohasem reprodukált, alamizsnálkodó püspököt és Szent Tamás apostolt ábrázoló kép egyfelől az egykori szárnyasoltár rekonstrukciójának kulcsát jelenti, másfelől szilárd támpontot nyújt a festő személyének azonosításához.

22 Az egykori Eligius-oltár becsukott szárnyakkal a tituláris szent históriáját beszélte el talán négy, talán nyolc részletben. (Mivel a nyergek átadását ábrázoló kompozíció csak ritkán, és rendszerint hosszabb ciklusok részeként fordul elő, itt is terjedelmesebb sorozatra gyanakodhatunk.) A legenda-jeleneteken apró arany foltokban csillant meg az égbolt. Ha a szárnyak feltárultak, a mennyei fény ragyogása áradt a földi környezet helyébe. Az álló szentek az alapítók által megszabott rendben, táblánként kettesével sorakoztak e szikrázó közegben. Még egy további töredékét is azonosíthatjuk e hajdani szárnyasoltárnak az esztergomi tábla sajátos háttérdíszére hagyatkozva. Otto Benesch és Alfred Stange emlegetett egy (a húszas években még bizonyosan) osztrák magántulajdonban lévő, Szent Ágnest és Szent Katalint ábrázoló táblát

23 A festményt 1947 előtt elvitték Ausztriából. Ez évben Luzernben árverezték 24 Később az angliai műke25 reskedelemben tűnt föl. Jelenlegi őrzési helye ismeretlen. 1928-as, első reprodukciója durva átfestésről tanúskodik.

26 Ezt az átfestést az 1947-es árverés előtt eltávolították, miként az aukciós katalógusban közölt fényké-