Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

LOVAG Zsuzsa: Néhány technikai megfigyelés a magyar koronán

esztergomi Sztaurothékán Heléna császárnő koronáján az oromdíszekről lecsüngő láncot vagy gyöngysort, ami határozottan alátámasztja feltételezését. A további két, másodlagosan elhelyezett csüngő helyét keresve lehetőségként felmerül annak a két gyöngynek a helye, amelyek csapjainak tetején az oromdíszéhez hasonlóan rögzítették a gyöngyöt. Csak kettő ilyen van, mindkét oldalon a szélső oromdísztől számított harmadik gyöngy (7, 10. kép). Ezeknek csapjait is az abroncs tetejébe fúrt lyukakba csavarták bele, mint az oromdíszeken, a bal oldalon a gyöngy csapja mellett még egy üres - valószínűleg rosszul kimért, s ezért fel nem használt - fúrt lyuk is van. Ezeken a gyöngyök és a négyfelé lehajtott csapvégződések közé egy-egy, szalagból hajlított karikát is illesztettek. Az oromdíszek között is van még két olyan, amelyeknek ékkőtartó csapját az említett módon zárták le, balra az utolsó előtti, háromszögletű (8. kép), jobbra pedig a második, fves záródású oromdísz fölött (9. kép). Mindkét csap gyöngydrótból készült, s a huzal négyfelé lehajtott széle és a kő közé vékony, kerek aranylemezt helyeztek el. A szélső oromdfszekről csüngő két pendilia elhelyezése valószínűnek látszik, de a másik kettőé továbbra is bizonytalan. Az, hogy mindkét oldalon a harmadik gyöngy különleges rögzítésmódja tér el az összes többitől, és egyezik meg a jobboldali szélső oromdíszével, arra csábít, hogy a helyükre gondoljuk a két láncot. Ebben az esetben csaknem pontosan a két eredeti felfüggesztésű, fülecskékbe akasztott lánc fölött lógna a másik kettő. Felmerülhet az a lehetőség, hogy a szélsőktől eggyel beljebb lévő oromdíszek tetején rögzítették őket, a bal oldalon a kőtartó csap ezt a megoldást sugallja. A kövek jelenlegi elhelyezése ugyan nem szimmetrikus, de számos nyoma van annak, hogy köveket, gyöngyöket cseréltek ill. áthelyeztek a koronán. A gyöngyök eredeti rögzítésmódja ugyanis az volt, hogy az abroncs tetejére domború oldalú aranyszalagból kis csövecskét forrasztottak, s abba állították (csavarták) a gyöngytartó csapot. Ez ma már csak a baloldali 6, 7. és 8. gyöngynél látható, mert az újabb korban a csapok többségét eines forrasztással rögzítették az abroncsra ill. az oromdíszek tetejére, ami eltakarja az eredeti felületet. 3. Egyetlen olyan „beavatkozást" tettünk a koronán az eddigi szemlék során, ami egy részének elmozdításával járt: leemeltük a két anyás csavarral, valószínűleg a 17. században az abroncsra rögzített hátsó zafírt. Helyén jól látható az eredeti ovális kő foglalatának gyöngydrót kerete, amit nagyrészt eltávolítottak, levakartak a felületről. Az is jól látható, hogy az abroncs belsejében lévő két kis babszem alakú lyukacska a pánt végeinek összeforrasztásánál keletkezett, azért, mert a végeket összefogó forrasztószalag megolvadva nem töltötte ki teljesen a számára készített nyílást. (11. kép) 4. A korona abroncsának szakaszokra osztott díszítése és az oromdíszek között mutatkozó elcsúszást, aszimmetriát már Bárányné Oberschall Magda megemlítette, de a továbbiakban nem foglalkozott vele.

5 Az utóbbi években publikált műkedvelő korona-irodalom igen nagy jelentőséget tulajdonított ennek az aszimmetriának, s a két korona-rész egyszerre való készítését igyekezett vele alátámasztani, érvelése azonban sem művészettörténetileg, sem technikailag nem tartható.

6 Véleményem szerint a magyarázat rendkívül egyszerű és kézenfekvő. Abból kell kiindulnunk, hogy az abroncs elkészítésekor már megvoltak a befoglalandó zománclemezek és kövek, ez másképpen nem is képzelhető el. A fő kép, a Pantokratórt ábrázoló lemez azonban aszimmetrikus. Az ülő Krisztus képe tökéletesen szimmetrikus, a trón aljának vonalára állított merőleges az arc közepén áthaladva osztja az alakot. A trón alja viszont a lemez aljához képest ferdén áll, és magának a lemeznek a szimmetriatengelye eltér a trónoló Krisztus alakjáétól. Optikailag viszont az abroncson lévő háromszögletű - egyébként ugyancsak enyhén aszimmetrikus - zafírnak a Krisztus figurához kellett igazodnia és nem a lemezhez. A zafírt keretelő mező két oldalsó, függőleges gyöngydrótja egyenlő távolságra van a kő foglalatától, itt az egyenlőtlen távolság igen zavaró látványt nyújtana. Végeredményben a Pantokratórt ábrázoló zománclemez szabálytalansága határozta meg a lehetőségeket, és a készítők a legkevésbé feltűnő megoldást választották. A fényképre berajzolt merőleges tengelyek mutatják, hogy a zafír alsó és fölső foglalatán áthaladó függőleges a trónoló Krisztus-alak szimmetriatengelyét közelíti, és a lemez fölötti ékkő csapját is érinti. (12. kép) Látvány szempontjából ez volt az egyetlen, a legkevésbé zavaró megoldás, amihez képest az oromdfszek és az abroncs beosztásának elcsúszása alig érzékelhető jelenség. 5. A Dukasz Mihályt ábrázoló lemez elhelyezésének rendellenességeire eddig nem született megnyugtató magyarázat. Az uralkodó-csoport összetartozását a corona graeca többi zománclemezével komolyan senki nem vitatta, aki valamennyire is ismeri a bizánci zománcművességet. A rekeszek kialakítása, a részletek nagyfokú egyezése és a zománcok színei valamint a betűk formái kétségtelenné teszik a közös műhelyt. Ugyanakkor kétségtelenek mai helyzetének másodlagos jelei, s nincs nyoma korábbi, máshol való elhelyezésének. Amennyire a tartólemez mögé lehet látni, nem valószínű, hogy a tartólemez letörése és visszaforrasztása okozta azt, hogy a zománckép nem fér bele a foglalatba. A magam részéről hajlok arra a megoldásra, hogy eredetileg is így, a kihajtott foglalat elé helyezték el az annál nagyobb, és ezért a többi képhez hasonlóan nem befoglalható lemezt. A képet esetleg drótra fűzött igazgyöngyökkel kereteitek, egyúttal a foglalópántot is eltakarva. A felfűzött gyöngyökkel való keretelés gyakori a bizánci ötvösműveken, s magán a korona abroncsán is megfigyelhető.

7 A Dukasz kép fölött álló gyöngy csapja ma másodlagosan, a foglalópánt tetejére van forrasztva. A korábbi gyöngy vagy ékkő helye a gyöngydróttal kereteit hátlap tetején látható: egy függőlegesen befúrt lyuk, ami megegyezik az oromdíszek