Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
LOVAG Zsuzsa: Néhány technikai megfigyelés a magyar koronán
köveinek rögzftésmódjával. A csap tetején a gyöngy leszorítására vékony, csigavonalban feltekert aranyszalagot használtak, ami kissé hasonlít a Pantokratór lemez kövének lefogásához, csak ott kettéhajtva, duplán tekerték a szalagot. A fenti megfigyelések nem a legjelentősebbek egy olyan összetett, több tudományágat foglalkoztató kérdésben, mint a korona kutatása. De hozzájárulhatnak magának a tárgynak a megismeréséhez, ami hasonló apróságok rögzítésének sorozatából áll össze. A korona pedig - amellett, hogy nemzeti ereklye, szakrális jelkép, történelmünk egyik főszereplője - elsősorban materiálisán létező, s mint ilyen, kutatható és lassan megismerhető összetett műtárgy. A tárgyak pedig őrzik történetük nyomait, ami egyedüli alapja és kiindulási pontja lehet kutatásuknak. JEGYZETEK 1 Kovács É.-Lovag Zs.: A magyar koronázási jelvények. Budapest. 1980 1 , 1988 2 . 2 Bíró T.: On the X-ray Fluorescence Analysis of the Hungarian Crown. In: Insignia Regni Hungáriáé I. Budapest 1983. 161-172. 3 Kovács-Lovag: im. 43. Mindössze két lánc szemei különböznek a többitől, a gyöngytartó huzalra akasztott láncé, és ugyanezen az oldalon a harmadik, az abroncsba fúrt lyukba fűzötté. 5 Bárány-Oberschall. M.: Die ungarische Stephans-Krone und die Insignien des Königreiches Ungarn. Wien 1961.\ 1974. 2 6 A publikációkat idéztem: Művészettörténeti Értesítő 36 (1986) 35-48. 7 Tisztában vagyok azzal, hogy az alább következő feltételezés nem bizonyítható, s ebben Kovács Éva - akivel pedig általában egyetértésre szoktunk jutni a korona vizsgálatainál felmerülő problémákban - sem osztja elképzelésemet. Azt ugyanis, hogy a görög korona abroncsa elkészült a számára rendelt, Krisztust, arkangyalokat és szenteket ábrázoló zománcképek, továbbá az íves hátsó oromlemezre szánt, ismeretlen kép számára. Az aktualizálást jelentő világi személyek képeit a munka e fázisában készítették el a félig kész koronához, s a négyzetes képek nagyobb pontossággal igazodtak a felszerelt foglalatokhoz, a császárt ábrázoló lemez kevésbé pontosan. Annyira körülnyírni a lemezt, hogy a foglalatba beférjen, nem lehetett a szegély közelébe érő zománcrészek miatt. A felszegecselés történhetett a mai szegecsek helyén (természetesen csak a hátlaphoz kötve a zománcképet, s nem ahogy ma van, a keresztpánthoz is), vagy kevésbé látható módon, ami a mai állapotban nem érzékelhető. Például a zománckép hátára forrasztott, merőleges szalagokon keresztül, amelyeket a zománckép és az abroncson álló íves hátlap közé dugott vékony papírcsíkokkal ki lehet tapogatni. Mint mondtam, a feltételezés semmiféle bizonyító adattal nem rendelkezik, de a magam részéről csak így tudom magyarázni azt az ellentmondást, ami a zománcképek azonossága és a felszerelésük különbözősége között fennáll. SOME TECHNICAL OBSERVATIONS CONCERNING THE HUNGARIAN CROWN Chiefly due to the object's sacred character, most research of the Hungarian crown must still rely on autopsy. True, the scale of possibilities is expanding, several scholars have been allowed to carry out direct research, and the public could also get acquainted with the historical relic from books illustrated with excellent detail photos. The present article wishes to contribute to the much-debated question some conclusions drawn from empirical observation. 1. The first technical observation proves that the crest ornaments of the corona graeca were made together with the band. (There are still some views in research literature claiming that the crest ornaments were placed subsequently on the Byzantine band crown.) The frames of the crest ornaments were cut out of the gold plate together with the band. According to the consulted goldsmiths (József Péri and László Pap) the scratches at the foot of the crest ornaments in the inside of the band (see figure 1) were caused by the slipping cutting tools. 2. The ornamental pendants of the band are placed differently. Five pendants are hung from the ring soldered on to the bottom of the band, while four are placed in a hole bored into the lower edge of the band. The latter placing can be considered secondary, so the question arises where they can have been originally. The reply is obvious in the case of two pendants. At the peak of the two outer triangular crest ornaments a drilled hole can be seen in the frame. In the lefthand hole there is a loosely moving piece of golden wire, its frontal end hammered flat and the other end snipped off
