Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

BOGYAY Tamás: Kritikai tallózás a Szentkorona körül

kat". Idézetsorozatával mindenekelőtt azt kívánja bemutatni, hogy Weszprémi Istvánig szó sem esett Dukász Mihályról, csak Szűz Máriáról, sőt még Decsy Sámuel is említi 1792-ben az abroncs hátsó oldalán, a II. Mátyás alatt újjal pótolt zafírkő fölötti Mária-képet. Decsy könyvében ugyan a Brabák idézte mondatot sem az általa megadott 41. oldalon, sem másutt nem sikerült megtalálni. Brabák Károly azonban felismerte, hogy Révay Szűz Máriájának egykori megléte csak akkor valószínűsíthető, ha sikerül kimutatnia legalább az almát tartó Üdvözítőt. Aki keres, az talál. Felhívja a figyelmet arra, hogy az alsó Pantokratór „jobb keze gyűrűs és mutatóujjának (valójában hüvelykének) összeérésénél a zománcszalagok a csiszolás során körkörös formába tömörültek." Révay tévesztésének ez a köralakzat biztosít - bizony ki kell mondanunk: hiteles látványalapot."

25 Analógiát is közöl. Kirajzolta egy ikonográfiái kézikönyvből egy spanyol Beatus-kézirat trónoló Krisztusát, aki jobb keze középső és hüvelykujjával tart egy kis korongot, amely fölött a „mundus" felirat látható.

253 A világbíró Istennek ilyenféle ábrázolásai elég szép számmal találhatók kora középkori (9-11. századi) francia- és spanyolországi kéziratokban és elefántcsontfaragványokon.

2 A világ fölötti uralmat jelképező korongocskák vagy gömböcskék azután teljesen eltűntek az Üdvözítő áldásra emelt jobbjából. Eleve valószínűtlen, hogy Révaynak valaha is szeme elé kerülhettek volna ilyen, akkor már évszázadok óta francia meg spanyol kolostorok mélyén használaton kívül prosodó liturgikus tárgyak. A korona görög Pantokratóra ujjai közti kis aranyfoltocska legföljebb mogyoróra vagy aranypénzre emlékeztethette volna őt, de semmi esetre sem a mindenhatóságot jelző „almára". Már pedig a keresztes glóbusz mind az Atyaisten, mind az Üdvözítő Krisztus, mind pedig a gyermek Jézus baljában, ahogy Wolfgang Kilián metszetén is látható, a 16-17. században általánosan elterjedt motívum volt, de ismerhette mindenki a földi uralkodók reprezentációs képeiről is. Brabák az 1613-as illusztráció bizonyító erejét azzal veti el, hogy „W. Kilian szemmel láhatólag a Révay-könyv szövege alapján dolgozott, míg Révaynak több ízben is alkalma nyílt rá - sőt, ez egyenesen hivatali kötelessége volt -, hogy saját szemével közelről és alaposan megvizsgálja a korona alkotórészeit."

27 Azt, hogy a metszet nem rajz után készült, valószínűvé teszi az is, hogy bal alsó sarkában rövidítve Révay Péter neve és címe olvasható, de az ezen a helyen szokásos „invenit" vagy „delineavit" nélkül. A jobb alsó sarokban lévő „Wolfg:Kilian:Aug:Sculp:" szignatúra szerint az augsburgi mester csak a metszés munkáját végezte. Tény azonban, hogy a kép nem felel meg mindenben Révay szövegének. Míg a leírásban csak „háromszögalakú virágos csúcsok"-ról van szó, addig a metszeten a csúcsdíszek a valóságnak megfelelően váltakozva félkörívesek és háromszögűek, az előbbiekben azonban alakok is láthatók. Szinte túlbuzgóság jelének tekinthetnénk, hogy a kilenc csüngőt, amelyek Révay szerint a magyar korona országait jelképeznék, Wolfgang Kilian a korona mindkét oldalán ábrázolta, számukat tehát megduplázta. A csúcsdíszek reális alakját ismerhette régebbi, ugyancsak Augsburgban készült koronaábrázolásokról.

28 Ezek azonban más részletekben is közelebb állnak a valósághoz, így lehet, hogy a metsző a nyomtatott szövegtől eltérő, másik leírást kapott a szerzőtől. Révay Péter nyilván nem talált kivetni valót Wolfgang Kilian képén. Az 1659-ben megjelent postumus munkában az előszó csak a nyomdász hibáit említi. A korona tárgyi leírása is az 1613-as szöveg ismétlése, csak a Konstantin-kép jelent többletet.

29 A Mária-kép problémáját Brabák egész új, egyéni módon gondolja megoldani. Idézi Marosi után azt a megállapításomat, hogy Révaynál „a Jézus-Mária páros logikus elképzelés, csakhogy nem felel meg a realitásnak".

30 Ehhez fűzi a kommentárt: „Bogyay realitása csak a másodlagosan felszegecselt Dukász-lemezre lehet érvényes. Révay viszont a maga „valóságtól távolállónak" minősített sorait még 1790-hez képest is, amikor először hallunk majd Dukász Mihály jelenlétéről koronánkon, több mint másfél évszázaddal korábban vetette papírra."

31 Végül kijelenti, hogy amíg az alma esetében tévedhetett Révay, kizárt dolog, hogy egy „Madonna-alakot" összetévesztett volna „egy bajuszos-szakállas, hatalmi jelvényekkel felszerelt császárfigurával".

32 Ebből nyilvánvaló, hogy Brabák szerint Révay Péter idejében még Szűz Mária képe volt Dukász Mihály helyén. A kérdés föl sem merült benne, hogy épp a katolikus Habsburg királyok alatt miért távolították volna el Szűz Máriát, hogy egy obskúrus bizánci császárt tegyenek helyébe. Nem kevésbé figyelemre méltó az, hogy Brabák nézete homlokegyenest ellenkezik Csomor Lajos már ismertetett feltevéseivel és azzal a kétségtelenül helyes megállapításával, hogy Szűz Mária képe már 1551-ben sem lehetett a koronán Dukász Mihály helyén. így aligha véletlen, hogy Brabák kutatástörténeti áttekintése ugyan Váczy Péternek egy 1988 legvégén megjelent írásával záródik, de hiányzik belőle Csomor Lajosnak 1987-ben és 1988-ban megjelent két könyve. Nem hiszem, hogy az aranyműves csoport ezen „megnyilatkozását" nem ismerte vagy nem tartotta volna elég fontosnak. Az elhallgatás oka az lehet, hogy ha idézi Csomor véleményét is, a legnaivabb olvasóban is felderengene az igazság. Az, hogy nem a Weszprémi István nyomdokain járó ún. hivatalos korona-kutatás akadt el zsákutcában, hanem az az új, aranyműves-technológiai, rnérnöki-rnatematikai és Pap Gábor-i művészettörténeti irány, amely egyedül célra vezetőnek hirdeti magát. A kérdés voltaképp nem is az, hogy Révay Péter mit láthatott a koronán, hanem az, hogy miként nézte azt. Más szóval: hogyan tekintette Révay Péter és kora, illetve az a társadalmi réteg, amelyhez ő is tartozott, azt, amit vizuális valóságként műalkotásokon és az udvari reprezentációban látott. A válasz egyszerű: Az 1600-as évek humanista műveltségű társadalmi elitje az eszmei tartalmat tartotta a lényegesnek, nem pedig a látható, kézzel fogható, mondhatnánk hétköznapi valóságot. II. Rudolf császár kora ez, amelynek kultúráját nemrég több kiállítás is bemutatta. írásokból és műalkotásokból megismerhetjük az akkori emberek viszonyát a vizuális élményhez. Épp a szentkoronáról akkoriban nemcsak Révay Péter írt könyvet, hanem Lackner Kristóf soproni polgármester is,