Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

BOGYAY Tamás: Kritikai tallózás a Szentkorona körül

évvel ezelőtt a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum ötvös restaurátora a gyöngydrótkészítést is azok közé a régi technikák közé sorolta, amelyeket egyre-másra tévesen magyaráznak, mert csak olyan ékszerész-ötvös lehet velük tisztában, akinek többéves gyakorlati tapasztalata van a régi munkamódszerekben. Szerinte különösen óvatosnak kell lenni, ha valaki technikai sajátosságokból akar a tárgy készítési idejére vagy stíluskörére, azaz helyére következtetni. Végül arra figyelmeztetett, hogy aki maga nem dolgozott a ma részben már feledésbe merült technikákkal, nem tudja helyesen megítélni azt sem, hogyan használták a régi szerszámokat. Mindezeknek a lehetséges hibáknak és tévedéseknek iskolapéldája lehet az, amit a szentkoronát kutató ún. „aranyműves csoport" a gyöngydrótokról állít. Közismert, hogy szerintük a szentkorona egységesen tervezett és kivitelezett alkotás. Egységének bizonyítékai között szerepel az is, hogy „az abroncs és a keresztpánt gyöngydrótjai azonos típusúak."

13 A valóság ennek épp az ellenkezője. Az összehasonlításnál természetesen figyelmen kívül hagyhatjuk a keresztpántok felületét borító apró filigránt, mert ilyennek nyoma sincs az abroncson. A szegélyező és keretező gyöngydrótok hasonlíthatók csak össze az abroncs gyöngydrótjaival. Ezek azonban nemcsak nagyságban különböznek, mint Csomor Lajos leírásában is olvashatjuk. A pántok szegélyező gyöngydrótjai csak a fényképen egységesek és szabályosak. Nagyítóval rengeteg egyenetlenség, szabálytalanság válik láthatóvá, valamiképp a kézimunka bizonytalansága érezhető rajtuk. Ezzel szemben az abroncson, a pártát is beleértve, mind a külső szegélyeken, mind a zománcképek és az ékkövek körül egységes, különleges formájú gyöngydrót látható. Jellemzője, hogy a gömböcskék kerületén, mondhatni az egyenlítőn, bevágás van. A külföldi szaknyelv Aequat or schnitt, equatorcut néven ismeri ezt a sajátosságot.

14 Ilyen gyöngysorokat már az ógörög ötvösök is csináltak, különösen gyakoriak a koraközépkori ötvösműveken. A mesterek nyilván azonos szerszámokat használtak (2. kép). Német- és Svédországban nemcsak rajzban, hanem valóságban is rekonstruálták a gyöngydrótkészítő eszközöket, amelyeket 1100 körül Theophilus Presbyter írt le Schedula diversarum artium című híres művében. így sikerült kikísérletezni azt is, hogyan készültek az ilyen vágásos aranygyöngysorok.

15 Tény az, hogy a korona alsó és felső részének gyöngydrótjai nem készülhettek ugyanazzal az eljárással. Tehát épp az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit az aranyművesek állítanak. A különös csak az, hogy az aranyműves csoport, amely mikroszkóppal és gégetükörrel dolgozott, nem észlelt vagy nem akart észrevenni olyan formai különbségeket, amelyeket egy vak is ki tud tapogatni ujjaival. Mennyiben érdemel hitelt mint forrás a szentkoronáról szóló első könyv, Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent munkája, benne a korona első leírásával és Wolfgang Kilian metszette képével? A leírásban ugyanis többek közt ez áll: „Magán a kerületen (értsd: az abroncson) ...homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztény királyok, császárok, vértanúk szentséges sora, mint látszik, görög betűkkel, az arany alakokat és a hozzájuk tartozó jelvényeket ábrázoló képek az egészen keresztül a legfelül álló keresztig váltakozva követik egymást."

16 Ezt a passzust az aranyműves csoport, művészettörténész mentorát, Pap Gábort követve, cáfolhatatlan bizonyítéknak nyilvánította arra, hogy Dukász Mihály, a bíborban született Konstantin vagy Konstantios, és Géza király akkor még nem lehettek a koronán, és ezért nem is datálhatják az abroncsot. Én viszont az 198l-es nemzetközi konferenciára készített kutatástörténeti referátumomban ezt írtam: „(Révay Péter) leírása épp oly messze áll a valóságtól, mint művének Wolfgang Kilian metszette illusztrációja. Mindkettő jellemző példája a barokk szemléletnek, amely az ideát, a jelképi tartalmat fontosabbnak tartotta a fizikai valóságnál. ... A Jézus-Mária pár logikus elképzelés, csak éppen nem valóság."

17 (1. kép) A referátum, amelyet szóban nem adhattam elő, mert a hatóságok elszabotálták a vízumot, nyomtatásban csak németül jelent meg 1983-ban. Elküldött magyar szövegemet azonban úgy látszik sokszorosítva szétosztották. Ebből tudhatta meg Pap Gábor és az „aranyműves kollektíva", hogy Révay Péter könyvének javított és lényegesen bővített kiadása is van.

18 Ebben elmondja, hogy kibetűzte a Konstantin nevet, és hosszasan bizonygatja, hogy a mi koronánk azonos azzal, amelyet Nagy Konstantin császár küldött I. Szilveszter pápának, és II. Szilveszter ezt adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. Az aranyművesek azóta különféleképp próbálják menteni Révay Péter hitelét és vele saját elképzeléseiket. Az utóbbi években két különböző kísérlet látott napvilágot. Csomor Lajos két könyvében próbálja megmagyarázni Révay Péter „tévedéseit", először rövidebben, majd bővebben.

19 Elismeri, hogy Révay nem láthatta a koronán Szűz Máriát. De szerinte fel lehet tenni, hogy „vagy hagyományból, vagy a Korona ládájában akkor még meglévő iratokból (melyek állítólag 1848-53 között Orsovánál szétmállottak) tudhatta, hogy Dukász képe helyén valamikor Szűz Mária képének kellett lennie!... Akárhogy is van, logikus dolog elképzelni, hogy a magyar királyok beavatási Koronáján - egyben a magyar állam jelképén - ott kell legyen annak a Szűz Máriának a képe, akinek az országot oltalmára bízták." Erről a képről pedig feltehető, hogy a Madonnát az almát tartó gyermek Jézussal ábrázolta. Ezért írhatott Révay Péter az almát tartó Üdvözítőről.

20 Ennél a bizonyíthatatlan hipotézis-sorozatnál konkrétabb, láthatóbb érvekkel igyekszik megvédeni Révay hitelét Brabák Károly terjedelmes cikke.

21 A szerző „jelzőtáblát" akart állítani a „zsákutca" elé, amelybe 1790-92ben szerinte Weszprémi István vitte bele a korona-kutatást ama „hipotézis" fölállításával, hogy a szentkorona két részből áll, amelyeket csak utólag, Weszprémi szerint valamikor all. században, a görög rész nyugatra kerülése után szereltek össze.

22 Brabák többek közt áttekinti és kommentálja 1613-tól, Révaytól, 1988 végéig, Váczy Péterig, a korona „hátsó ormára" vonatkozó „fontosabb megnyilatkozáso-