Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
MUCSI András: Gadányi Jenő és Esztergom
Képtár 1986-os emlékkiállításának katalógusában a 4. oldalon. 27 Táj lovakkal. 1958-59. Karton a Mezőgazdasági Kiállítási Iroda számára készült gobelinhez, 175 x 225 cm. Rácz /.: Gadányi, Budapest 1965. 48. kép. Ugyanaz a fotó a Műcsarnok 1985-ös Magyar Gobelin-katalógusban. Korábban Korner Éva 1958-as Műterem-cikkében (áprilisi szám, 17. o.) szerepel a Gadányi-gobelin legkorábbi kartonfotója. 28 Jenő Gadányi, exposition 1 bií Quai aux Fleurs, Groupe Saint-Luc, ouvert du 30 Novembre au Décembre 1961. Écrit: André Balint. 29 1977. október 7-én kelt Esztergom Város tanácselnökének levele, melyben meghívja Mártsa Alajost Gadányi Jenőné ajándékozási szerződésének ünnepélyes aláírására, október 13-án 10 órakor, a Városi Tanács kistanácstermébe. 30 Ekkor jelenik meg Gadányi Jenő gyűjteményes kiállításának katalógusa, Gadányi Jenő naplójából közölt részletekkel, Mucsi András bevezető szövegével és az esztergomi Gadányi gyűjtemény teljes jegyzékével. Ezúton mondok köszönetet az Akadémiai Művészettörténeti Kutatócsoportnak, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum és a Keresztény Múzeum igazgatójának, a Mártsa Alajos hagyaték őrzőjének, M. Szűcs Ilona festőművésznek, Dévényi Ivánnénak, továbbá mindazoknak a magángyűjtőnek, akik a tulajdonukban levő Gadányi műveket és írásos dokumentumokat közlés céljából rendelkezésemre bocsátották. DOKUMENTUMOK GADÁNYI JENŐ ELŐSZAVA ESZTERGOMI KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁN 1954. OKTÓBER 10-ÉN. A művész művei mindent elmondanak alkotójuk érzelmeiről, felfogásáról, világnézetéről és sok mindenről, amit a művész érzékenysége képes a világból felfogni. Én mégis szükségesnek érzem kiállításomhoz rövid bevezetőt mondani. A kiállított képek nagy része színes rajz. Szeretném a szemlélők előítéletét feloldani, mert tudom, sokan a rajzot kevesebbre értékelik a festménnyel szemben. Az igazság az, hogy a képi igényekkel rendelkező, jó rajz egyenlő értékű a jó festményei. A régi mesterek közül három mesterre hivatkozom: Dürer, Goya, Rembrandt. Mindhárman életük munkásságával igazolták a rajz magasrendű művészi jelentőségét. Egy kis rajz kevés eszközeivel lehet monumentális, és kisugárzó ereje nem kevésbé hatékony, mint a festményé. Mindenkiben megmozdul valami ősi ösztön, ha műalkotással találkozik. Érzi titokzatos vonzását: a művészet közelsége átmelegíti egész lényét. Következésképpen, ha valaki a rajz varázslatos nyelvezetéhez hozzáfér, szenvedélyes gyűjtője lehet. Természetesen rajz és rajz között különbség van. Kétféle kategóriáról beszélhetünk: önálló fogalmazású és tanumányrajzról. Az önálló rajz szerkezeti felépítése szigorúan komponált; tartalmában a formaelemek szintetikus összhangja él. Tehát képi igényekkel rendelkezik. A tanulmányrajz valamihez készül, előkészület egy kompozícióhoz, a kompozíciónak egy részlete, az egésznek töredéke, - képi igényesség nélkül. Az egyik műalkotás, a másik vázlat egy alkotó munkához. A két kategorikus különbség nyilvánvaló értékkülönbség. „A művész éljen a természetben és lakjon a társadalomban" - monta Hugo Victor. Ez a szép mondás megvilágítja a művész, a természet és a társadalom viszonyát. Művész nem élhet természet és társadalom nélkül, - de a társadalomnak is éltető ütőere a művészet. GADÁNYI JENŐ BEVEZETŐJE ESZTERGOMI ZÁRTKÖRŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁN, 1955. DECEMBER 20-ÁN. A kiállított képek nagyrészt a békásmegyeri hétéves elvonultság idejében, 1946-tól 1952-ig festettem. A festmények előtt femerülhet a kérdés, miért furcsák ezek a képek, ilyen tájak nincsenek, vagy ehhez hasonló formát a természetben nem látunk; egyáltalán miért nem igazodnak a természethez, ős mi az, amiért olyanok, ahogyan festve vannak. A kérdésre következőképpen válaszolhatok: A művészet nem lehet azonos a természettel, mert mindkettőben különkülön törvények érvényesek. Ha művészetről beszélünk, nem lehet ugyanakkor a természetet gondolni, mert aki a természetet reprodukálja, értelmetlen dolgot művel a festőszettel ellentétes irányban. A mű nem a természetből, hanem élményből születik, ennek következtében minél mélyebb az élmény, annál jobban megváltoznak a valóságformák, - minél felszínesebb a festő, annál jobban a természet szerint igazodik a művészet rovására. A művésznek joga van a dolgokkal ellentétes irányban is haladni. A festő nem csak festő, hanem állandó kutató és feltaláló. Olyan dolgokat kell kimondania, amit más még nem mondott el. Az egyéni vélemény formáló jelenlétének döntő fontossága van. Minden átformálás szándékos és nem véletlen. A kép megértését nem magunkban, hanem elsősorban a műben kell keresni, és így értjük meg teljességét magunkban is. Ami nincs megfestve, - a kihagyások éppen úgy belejátszanak a festmény szellemi szerkezetébe, mint a megfogalmazott részek A művész ne magyarázzon, ne szimbolizáljon, ne illusztráljon a festészet tisztasága érdekében, mert mindezek másodrendű elbeszélő gesztusok Egyszerűen olyan legyen, mint a természet, - önmagában alkotó erő. A természetben gyönyörködő embernek eszébe sem jut a táj szemlélése közben, hogy valamilyen festményre gondoljon, és azt összehasonlítsa. Ahogy a természetben nem képeket látunk,
