Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
GÁBOR Eszter: „...megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk." Schickedanz Albert pályakezdése: a Batthyány-mausoleum
A későbbiek során anyagi fedezet hiányában a terv csak részlegesen valósult meg, a jelképeket hordozó elemek közül alig készült el valami A Batthyány-emlékmű pályázatról igen keveset tudunk, az előzményekhez képest feltűnően kevés híradás jelent meg róla. 21 (A pályázat napjaiban tört ki a francia-porosz háború, és annak eseményei elterelték a lapok figyelmét és elfoglalták az illusztrált lapok képes oldalait is.) A gyűjtés is lanyhuló energiával folyt tovább, és bizonyosnak mutatkozott, hogy a mausoleum és a szobor elkészítéséhez szükséges pénz nem fog összegyúlni. 22 Horváth Mihály, az emlékbizottság elnöke, ekkor Batthyány Lajos özvegyéhez fordulhatott hozzájárulásért. 23 Az özvegy elzárkózott a nyilvános hozzájárulástól, úgy érezve, hogy „szobrot ott nem emelhet a család, hol a nemzet felállít egy síremléket, nézetem szerint az sértő volna a nemzetre nézve, mely úgy is oly nagylelkűen adakozott e célra." „...azt hiszem, hogy a nemzet részéről b. férjem érdemei irányában bebizonyult kegyelet, és elismerés elvesztené Nymbusát és nagyszerűségét, ha a család a Comitét megbízná a szobor elkészítésével és felállításával." 24 Horváth Mihály ekkor újabb gyűjtési felhívással fordult a közönséghez, megírván, hogy 20 ezer frt összegyűlt, de a szerény számítások szerint is 15 ezer hiányzik még. A Petőfi szobor ekkor már tíz éve húzódó ügyére utalva kérte, ne hagyják ezt is „azon sorsra jutni, amely más jeleseink régebben tervezett emlékét érte: hogy megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk." 25 A felhívás nem járt észrevehető sikerrel. Az adományok kicsik voltak és lassan csordogáltak. 26 (A redukált igényű mausoleum befejezéséhez szükséges pénz jelentős hányadát is a család adhatta - bár más nevén.) 2 1872 májusában, amikor Horváth Mihály püspök építési engedélyért folyamodott a pestvárosi tanácshoz, 24.488 frt bevételt könyvelt el a Batthyány emlékbizottság. Szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a tervezett mausoleumot az eredeti elképzelések szerint nem fogják tudni belátható időn belül megépíteni. A terveket tehát valamelyest módosítani kellett. A változtatás körülményeiről írott forrás nem áll rendelkezésünkre, de ismerjük az engedélyezési tervet. 28 Ebből kitűnik, hogy a monumentum alacsonyabb lett, elmaradt a középponti aedicula és a szobor talapzata sem önálló tömb, hanem beépült a hátfalba, ennek következtében elmaradtak a szobor mellékalakjai is. Az alépítmény ekkor már nem kör, hanem nyújtott téglány alakú, a hátfal sem félkör, hanem derékszögben kétszer megtört vonalú. Az aedicula helyét elfoglalta a pódiumra felvezető lépcső, amelynek kétoldalán a kriptába levezető lépcsők kaptak helyet. Az oroszlánok eredeti helyükön maradtak. Az új terven a hátfal szerepe megnövekedett, immár nem a szobrot övezi, hanem a szobor koronázza őt. A Battyhány szobor és a lépcsők pofafalán fekvő oroszlánok csak a terven szerepeltek - megvalósításuk ekkor szóba sem került. Mindössze majdani helyüket jelölték ki és jobb körülményekben bízva megépítették talapzatukat. Az építkezést 1872. augusztus 14-én kezdték meg. 29 Ennek során történt további változtatás, hogy a kivitelt vezető Schickedanz a mausoleumot nem a Batthyány-síremlék helyéül kijelölt domb tetejére, hanem annak oldalába építette. 30 Ez az elhelyezés szervesebbé tette az építmény kapcsolatát a környezettel, és egyben a hátfal két oldal felé való meghosszabbítását is szükségessé tette: a hátfal - az eredeti tervhez képest - az oldalfalakon túl még egy axis szélességben folytatódik azonos párkánymagassággal, majd ívben hajló alapvonalon, lejtős párkánnyal lefutva képezi a domb támfalát. Ez a lényegében támfal funkciójú két szárnyépítmény lágy vonalával igen szépen jelöli ki az emlékmű térbeli helyét - ennek köszönhető, hogy a kiviteli eltérések miatt a helyszínre hívott bizottság elismerően nyilatkozott róla és dicsérőleg hagyta jóvá Schickedanz változtatásait. 31 A szobrok nélkül felépült Battyhány-mausoleum nem válhatott monumentális talapzattá, formáinak a szobor nem adhatott értelmet. Az értelemszerű lezárás nélkül a falak kulisszaszerű hatást tesznek, és ezen keveset változtattak a sarkokat koronázott - azóta eltűnt -, a síremlékjelleget hangsúlyozó törpeobeliszkek. A főhangsúly átkerült a felfelé vezető lépcsőre, és annak célpontjára, az üresen maradt teraszra, amelyen mindössze - az eredeti tervben is szereplő - körbefutó kőpad található. „Monumentális ülőhelv" - mondták róla később egy hivatalos véleményben. A beadványi tervben szereplő koszorús-füzéres-triposzos frízt felváltó kőbábos attika, amely kicsit alacsonyabb formában megismétlődik a terasz mellvédjeként, könnyeddé teszi az építményt és óhatatlanul kerti architektúra jelleget kölcsönöz neki. A könnyedség eltereli a figyelmet arról, hogy itt valójában egy szabadtéri oltár áll előttünk. A tervezés idején is létezett kettős fasor által alkotott „hajóból" a keresztút után az „emelt szentélyhez" érkezünk, amely alatt - mint a románkori templomokban - van az altemplom, a kripta. A szerényen meghúzódó kriptalépcsők közrefogják a felfelé vivő széles és hangsúlyos lépcsőzetet. Itt nyílt volna mód a hős apotheózisára - de lehetőség már nem adódott rá. Az új életrekelés reményét a sarokpillérek domborművét koronázó főnbe madár hirdeti csupán, azoknak, akik eléggé közel mennek hozzá. A mausoleum csonka és befejezetlen maradt. A „nemzeti közrészvét" a hetvenes években már túljutott a „vérítélet által megdőlt hazafiakon". Tiszteletét lerótta, amint tehette, de azután teljes rokonszenvével a jövőt jelentő, a kiegyezést létrehozó sikeres államférfiak felé fordult. Ha a gyűjtési felhívás hangsúlyozta is törekvéseinek a jelennel való szoros kapcsolatát, Batthyány Lajos, akárcsak Petőfi Sándor, mégis csak a múlt része volt. Az a tény, hogy miközben a Batthyány-emlékre nem gyűlt össze a szükséges összeg, és Petőfi szobrának ügye is húsz évig vajúdott, Eötvös József szobrára rövid idő alatt együtt volt az anyagi fedezet, Deák Ferencnek nemcsak mausoleumot, hanem szobrot is emeltek, úgy, hogy az összegyűjtött szoboralapból még a szobrászati mesteriskola felépítésére is elegendő pénz maradt, azt mutatja, hogy ekkor már a jövőt megalapozó férfiakkal nagyobb volt az együttérzés. 33 1874. május 26-án csendben, alig néhány meghívott jelenlétében helyezték el Batthyány Lajos koporsóját a mausoleum ban. A Batthyány emlékbizottság tagjai, a fővárost képviselő főpolgármester és főjegyző voltak jelen. Ha
