Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GÁBOR Eszter: „...megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk." Schickedanz Albert pályakezdése: a Batthyány-mausoleum

pontosak a tudósító hírlapok, sem a kormány, sem a parlament, de még a család sem képviseltette magát.

34 1874. december 14-én a Batthyány emlékbizottság „munkálatait teljesen befejezvén, s különösen a közaláírások útján gyűjtött s az emlők felállítására fordított pénzről végleg elszámolván, feloszlott".

35 Az összegyűjtött pénzek kamatostól elfogytak,

36 és a bizottság megfeledkezett a mausoleum fenntartásáról gondoskodni, úgyhogy már 1882-ben aggasztó volt a romlás. A tervezett Batthyányszobor elkészíttetése többé szóba sem jött. A két oroszlánra 1885-ben Feszler Leo még készített költségvetést

37 - de a jelek szerint soha sem kerültek oroszlánok a lépcsők pofafalára.

38 Schickedanz Albert bemutatkozása nem volt szerencsés. A pályázatot megnyerte, a mausoleum felépült, de a helyi éghajlatot figyelmen kívül hagyó tervezés, a rosszul megválasztott kőanyag és a nem eléggé gondos kivitelezés olyan sok gondot és költséget okozott a mausoleum karbantartását magára vállalni kényszerült fővárosnak, hogy az az építész hírnevének aligha használt. Nem lehet véletlen, hogy noha Schickedanz ismételten díjakat nyert építészeti pályázatokon, évtizedekig egyetlen érdemleges megbízást sem kapott. JEGYZETEK 1 Pesti Napló (PN.) 20. évf. 300. sz. 1869. dec. 31. 2 Budapest Főváros Levéltára (BFL.) IV. 1302. Pestvárosi közgyűlési jegyzőkönyvek. 4. k. 1870. jan. 21. 2742. és 2743. sz. 3 BFL. IV, 1303. f. Pestvárosi tanácsi iratok. XI. 56/1870. cs. 389. p. A levelet közölték a napilapok is 1870. febr. 17-én. 4 BFL. IV. 1302. 4. k. 1870. márc. 9. 8549. sz. A napilapok m arc. 10-én ismertették az elfogadott tervezetet. 5 mint az 1. jegyzet. 6 PN. 1870. márc. 21. Horváth Mihály a Batthyány család bizalmi embere volt, az emigrációban 1855-ig, a család hazatértéig a három Batthány gyermek nevelője. (Horváth M.: Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Pál L. Budapest 1986, 6.) 7 A bizottság iratanyaga ezért nem került hivatalos levéltárba. Az OSzK Kézirattárában őrzött Horváth M. hagyatékban sem található. 8 PN. 1870. márc. 21. 9 PN. 1870. ápr. 1. 10 PN. 1870. ápr. 9. A pályázati felhívás márc. 26-án kelt. 11 A temetés alkalmából a hírlapok azt is tudatták, hogy a márványtábla feliratával befelé fordítva volt befalazva. (Pl. Fővárosi Lapok, VU. 1870. jun. 8. 524.) A jegyzőkönyvben erről nincs említés. A leírásban előbb említik a tábla szövegét, ennek révén a hely azonosítását, majd ezután a sírbolt felbontását, amely sorrend arra látszik mutatni, hogy a felirat látható volt. 12 BFL. IV. 1303. f. XI. 56/1870. cs. 37-44. p. Jegyzőkönyv. Felvéve szab. kir. Pestvárosában, a Szent f erencrediek templomának sírboljában ezernyolszáz hetvenedik évi márcz. hó huszonkilencedik napján (...) néhai Gr. Batthyányi Lajos fennmaradt tetemei ugyanazonosságának meg állapítása tárgyában. 13 PN. 1870. ápr. 1. Jegyzőkönyve a Batthyány-emlék bizottsága mart. 20-kán tartott alakuló gyűlésének. 14 PN. 1870. ápr. 1. Jegyzőkönyve a Batthyány-emlék bizottsága mart. 24 -kén tartott ülésének. 15 PN. 1870. ápr. 9. 16 PN. I870.jún. 10. 17 PN. 1870. júl. 2. A hírt lényegében azonos szöveggel átvették a többi hírlapok a következő napon. 18 PN. 1870. júl. 13., Vasárnapi Újság (VU.) 1870. júl. 17. 369. Alexy E. természetesen azonos lehet Alexy Károly Edével, akinek Batthyány-szobrát Henszlmann is ajánlotta, Halász G. valószínűleg azonos Halász Lászlóval (1820 k.-1882 k.), aki Alexy munkatársa volt a Vigadó szobrászati munkáiban. 19 PN. 1870. aug. 4., Fővárosi Lapok (FL.) 1870. aug. 5. 735., VU. 1870. aug. 7.409. A bíráló bizottság tagjai:, JJunaiszky szobrász, Keleti Gusztáv festesz, Pucher építész, Radniczky bécsi műakadérniai tanár (érmész), Schulcz építész." A pályázók és az esetleg fennmaradt pályaművek azonosítása a további kutatás tárgya kell legyen. Egyelőre az tudható, hogy az „Isten áldd meg a magyart" jeligéjű (II. díjas) mű szerzője Feszi László (Ld. BFL. IV. 1409/b Budapest, polgármesteri elnöki ü.o. 1991/886 cs.-ban Sztupa György számadáskönyve. Kiadási oldal 1870. nov. 1-i bejegyzés.). Feszi tervének fotója fennmaradt. Ezúton köszönöm meg Kománk Dénesnek, hogy erre felhívta figyelmemet és a későbbiekben publikálni kívánt fotókat megmutatta nekem. 20 VU. 1871. ápr. 23. 205. Nem tekinthető teljesen bizonyosnak, hogy az itt publikált az eredeü pályázati terv, és nem egy időközben átdolgozott változat. 21 Ld. 18-19. jegyzeteket. A magyar nyelvű hírlapokban csaknem azonos szövegű, rövid, tömör híradás jelent meg a beküldött művekről és a pályázat eredményéről. Ezek a híradások nem tartalmaztak érdemi információt a pályaművekről. A Pester Lloydban (1870. aug. 3.) L. /£ (Ludwig Hevesi) értékelő ismertetése jelent meg a bemutatott pályaművekről. Az általa ismertetett négy terv közül három kupolával fedett, és háromban az épületen belül helyeznék el a szobrot (a negyediknél nem említ szobrot). A legjelentősebbnek Van der Hude és Hennicke berlini építészek és Reinhold Begas közös tervét ítéli. (Az építészek akkor építették a budapesti közvágóhidat, amelynek bejáratához R. Begas készített szobrokat.) A Magyarország és nagyvilág-ban (1870. aug. 7.381 .)Áldor íme írt a pályázatról. Híradása kevéssé konkrét és némileg félrevezető: öt is R Begas terve ragadta meg, de következetesen Vega tanárként említi a szobrászt.