Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GÁBOR Eszter: „...megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk." Schickedanz Albert pályakezdése: a Batthyány-mausoleum

nosságának megállapítása tárgyában." „...együtt az ünnepélyesen megvilágított sírboltba léptek, a hol is a rendi perjel által néhai gr. Batthyány Lajosnak földi tetemeit rejtő sírbolt megmutatatott. E sírbolt a sfrüreg keletéjszaki részében, az üregsorozatok földszinti vonalában találtatott elhelyezve, s helyét egy vörös márványtábla jelzé: melyen aranyozott betűkkel e felírat: '1849-ben October 6 az Urban elhunyt Gr. B. L. Áldás és béke hamvaira' volt oh/asható.

11 A nagy halott nyugvó helye ekként megállapítva levén s a sírbolt felbontatván, egy a fej végével kifelé néző fakoporsó tünt elő, melyet végre hosszasabb kőművesmunka után sikerült kifejteni s az üregből előhúzni, de akkor egészen szétomlott, (...) anélkül, hogy a múmiaszerű test természetes fekvő helyzetében megzavartatott volna. (...) Egyes részeit még tisztán meglehete különböztetni, a jelenvoltak emlékében élő dús szakállt, természetes veresbarna színezetével, -továbbá az alsó állkapocsban előtűnő metszfogakat, végre a magas domború homlokot, egészen kopasz fejtetőt, és a szakállhoz hasonló színű hajzatot a két halántékon és a koponya hátsó felén. Sőt a homlokcsont behorpadt balfelén a horpadás szélén egy határozottan sima szélű 3/4 hüvelyknyi átmérőjű félkör alakú rést is lehete látni, mely egész valószínűséggel a koponyába hatolt golyó által okoztatott." A holttestet azonosítása után érckoporsóba zárták, a koporsót átkötötték, „s a szallag végei 4 pecséttel és pedig Pest város törvényhatósága, a ferencrendiek, Gr. Batthyány Elemér és Király Pál bizottmányi elnök pecsétjével megerősíttettek." Majd a koporsót további őrzésre visszaadták a ferenrendi atyáknak 1870. április 9-én jelent meg a Pesti Naplóban, majd a többi napilapban is a Batthyány Lajos síremlékére kiírt pályázat hirdetménye. A pályázati felhívás, amely egyrészt síremlék (mausoleum) tervre, másrészt a síremlékben felállítandó életnagyságú szobor mintájára vonatkozott, azt mutatta, hogy az emlékbizottság első ülésein nem született egyértelmű állásfoglalás. Abban megegyeztek a felek, hogy az emlék a kerepesi temetőbe kerüljön, de abban nem, hogy milyen műfajú legyen az. A Pesti Napló tudósít arról, hogy Henszlmann Imre Alexy Batthyány-szobrát ajánlotta a bizottság figyelmébe, míg mások (nem tudni, név szerint kik) nyilvános pályázatot javasoltak. Alexy szobra nem volt Pesten, Henszlmann tehát nem tudta bemutatni az általa javasolt művet, így a bizottság a pályázat mellett döntött.

14 A pályázat mausoleumra és benne felállítandó szoborra vonatkozott A styl és az anyag a pályázóra bízatott, csak azt kötötték ki, hogy a síremlék és a szobor összes költsége megközelítőleg 25.000 frt legyen. (A beküldési határidő 1870. június 30. volt; két pályadíjat tűztek ki: 75 darab 10 frankos aranyat első díjként, 25 darab 10 frankos aranyat a másodiknak.) Batthyány Lajos újratemetése 1870. július 9-én ment végbe. A ravatal a szent ferencrendiek templomában volt. A gyászmenet onnan a Ferenciek teréről az Egyetem, a Kecskeméti utcák az Országút (Múzeum körút) a Kerepesi út (Rákóczi út) érintésével haladt a Kerepesi temetőbe, amelynek délkeleti részében egy négyes fasor szélén emelkedő kisebb dombon a Discher József építész által épített egyszerű márvány sírüregbe helyezték el a koporsót. (Hangsúlyozottan ideiglenesen, ameddig a végleges mausoleum el nem készül.) A gyászszertartáson hatalmas tömeg vett részt - felsorolásuk több hasábot töltött meg a Pesti Naplóban. Résztvett minden jelentős személyiség Deáktól Andrássyig, minden intézmény és egyesület, minden vármegye és törvényhatóság is küldöttséggel képviseltette magát. „Az összes megjelentek száma túlhaladhatá a százezret."

1 Másnap, a belvárosi templomban Mozart Rekviemjének előadásával ért véget a gyászünnepség. Június 30-án lejárt a Battyhyány-emlék pályázatbeadási határideje; addig nyolc művet kapott a bizottság - de még vártak továbbiakat. Július 5-i dátummal Urváry Lajos, a Batthyány emlékbizottság jegyzője tette közzé a bizottsághoz beküldött pályaművek jegyzékét. Tíz pályázó tizenkét pályaművét sorolta fel; négyen szerepeltek név szerint: Hl. Schickedanz, VTL ifj. b. Vay Miklós, IX Alexy E. (!), X. Halász G.; a többiek jeligével. 1870. augusztus 4-én jelent meg a Pesti Naplóban a pályázat eredménye, amely szerint a bizottság „az első díjat a Schickedanz név alatt beadott pályamunkának, a második díjat az „Isten áldd meg a magyart" jeligével ellátott pályaműnek ítélte kiadandónak, de azért egyiket sem véli gyakorlatilag kivihetőnek, az elsőt különösen költségessége miatt."

1 Az első díjat megnyerő 24 éves építész anynyira ismeretlen volt ekkor még a szakma és a közönség előtt, hogy keresztnevét sem ismerték. Sikerét feltehetően annak köszönhette, hogy eltért az általánosan elfogadott zárt, kupolával fedett mausoleum típustól (ilyen volt a kevéssel korábban épült, Ybl tervezte Ganz-mausoleum, ilyet tervezett a második díjas Feszi László, és ilyen típussal nyert hat éwel később Gerster Kálmán a Deák-mausoleum pályázatán) és megoldást talált az emlékszobor vagy síremlék dilemmára. Batthyány szobrát ugyanis nem a mausoleumban, hanem azon helyezte el. Pontosabban: úgy tervezte a mausoleumot, hogy az egy nagyméretű szobor talapzata legyen egyben. A megoldás csábító volt, bár a bírálók azonnal tudták, hogy megvalósítása sokkal többe kerülne, mint az előzetesen megjelölt összeg (25.000 frt), mégis beleestek abba a csapdába, amelybe azóta is oly sok zsűri: nevezetesen, hogy a pályázati feltételekhez szigorúan ragaszkodó és ezért kisstílűre sikerült művek elé helyezték a tetszetősebb, a feltételeket szem elől tévesztő pályamunkát, amelyet végül is az anyagiak hiánya miatt nem tudtak eredeti formájában megvalósítani. A tanulmányait alig befejezett Schickedanz Albert a kezdők halmozó kedvével a jelentést hordozó építészeti, szobrászati ős díszítőművészeti elemek összekapcsolásával szerkesztette meg mausoleum-tervét. Eszerint köralakú magas pódium közepén állt volna a magas talapzatra helyezett szobor, a talapzat két oldalán egy-egy jelképes figura: a Szabadság és a Történet. A szobrot félkörben magas fal - esetleg kolonnád - övezte, zárópárkányának végpontjain áldozati edényekkel. A pódiumra két lépcsőzet vezetett föl, amelyek közrefogtak egy aediculát, amely az alapzat belsejében elhelyezett sírboltba vezető bejárat volt. A bejárat, illetve a lépcsőzet kétoldalán talapzaton két fekvő oroszlán jelképezte volna a hűséget és az erőt. A pódiumra vezető lépcsők pofafalára főnix madarak tartotta kandeláberek kerültek volna.

20