Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
MAROS Donka: „Hogy lett szerelemből dühössé, bolonddá..." Egy 18. századi legyező ábrázolása
ták azokat. A szerelemre, házasságra vonatkozó utalások azonban inkább jegyajándékot sejtetnek a legyezőben. Az ábrázolás többrétegű értelmezhetősége finoman fűszerezi jegyajándék mivoltát: Orlando ugyanis egyrészt a végletekig felkorbácsolt, sodró erejű érzelem allegóriája, másrészt viszont a szenvedély eljátszhatóságát, „mímelhetőségét" mutatja meg, és végül, de nem utolsósorban a gáláns megbocsátás példázata is, hiszen őrületéből kigyógyulva áldását adta Angelica és Medoro frigyére, akik így boldogan éltek, mfg meg nem haltak. JEGYZETEK 1 Jamieson, L: Charles-Antoine Coypel: Premier Peintre de Louis XV et Auteur Dramatique (1694-1752). Paris 1930, 14-15.; Göbel, H.: Wandteppiche. 1. köt. 1. rész Leipzig 1923, 199.; uaz 1. köt. Leipzig 1928, 165-167. 2 Salinari C: Profilo storico della letteratura italiana. Roma 2 1972, II, 67-89.; Fülep L: Humanizmus, Ariosto, Machiavelli. In: Fülep L.: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Szerk.: Timár Á. Budapest 1974, II, 361-385. 3 Lullyn kívül - a teljesség igénye nélkül - G. C. Schürmann, G. F. Händel, A Vivaldi, N. Piccini, C. W. Gluck, D. Scarlatti és J. Haydn írt jelentós zenedarabokat e művek nyomán; Lee, R W.: Ut pictura poesis: The humanistic theory of painting. The Art Bulletin 22 (1940) 197-269. 4 Les Arts du Théâtre de Watteau à Fragonard. Galerie des Beaux-Arts, Bordeaux. Introd. Michael, M. R, Rabreau, D. Bordeaux 1980, 29.; Jellemző Coypel 1746-ban festett önarcképe, melyen tollszárban végződő ecsetet tart a kezében, mintegy összegezve életpályáját, i.m. 64. 5 Le Bl. 10.; A legyező az Iparművészeli Múzeum gyűjteményében van: ltsz. 19806; Barokk és rokokó. Kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Bardoly I. Budapest 1990, 6. 204. „IN TANTA RABBI A, IN TANTO FUROR VENNE ..." LES FIGURES SUR UN ÉVENTAIL DU 18 e SIÈCLE Le Mercure de Paris a prévenu ses lecteurs au juillet de 1736 de l'exécuüon d'une nouvelle série de tapisseries à la Manufacture Royale des Gobelins, dont les cartons avaient été peints par Charles-Antoine Coypel. Les tapisseries étaient destinées à décorer l'appartement de Marie Leszczynska à Versailles. Le sujet de la série, connue sous le titre „Details d'Opéra", était emprunté de deux opéras de Jean-Baptiste Lulfy, du Roland et de l'Armide. Les librettos de tous les deux œuvres furent écrits par Philippe Quinault, d'après l'Orlando furioso de Lodovico Ariosto et le Gerusalemme liberata de Torquato Tasso. Coypel a rompu une convention picturale séculaire en approchant ces thèmes, ayant une tradition déjà, de la part du spectacle de théâtre. Le premier carton, préparé en 1733, était le Roland qui a représenté la scène TV de l'acte ÍV, où Roland, en sa déception amoureuse s'enfuit dans la fureur. Pierre-Louis Surugue a fait une gravure après le tableau en 1737. Celle-ci fut appliquée par un éventailliste inconnu de Paris à un éventail qui devait être un cadeau de fiançailles, et qui se trouve dans la collection du Musée des Arts décoratifs de Budapest.
