Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

BELITSKA-SCHOLTZ Hedvig: Pietro Travaglia működésének dokumentumai az Esterházy-librettók alapján

PIETRO TRAVAGLIA MŰKÖDÉSÉNEK DOKUMENTUMAI AZ ESTERHÁZY-LIBRETTÓK ALAPJÁN BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG Pietro Travaglia huszonhét évig, 1771-től 1798-ig állt az Esterházy hercegek szolgálatában a korabeli Európa legfényesebb udvarában, Joseph Haydn közvetlen munkatársaként, a hangszeres zene és operajátszás világhírű műhelyében, az udvari ünnepségek és előadások látványának tervezőjeként. Tevékenysége még jelentőségéhez méltó feldolgozásra vár. Az 1780-as évekből származó, részletesen kidolgozott típus-díszleteket, vázlatokat, feljegyzéseket tartalmazó Vázlatkönyvét

1 először Horányi Mátyás „Eszterházi vígasságok" című könyvében,

2 majd BelitskaScholtz Hedvig és Berezeli A. Károlyné „Barokk, klasszicista és romantikus díszlettervek Magyarországon" című katalógusában

3 publikálta. A szakirodalomban Haydn tevékenységének értékelésével összefüggésben az Esterházy-levéltárak anyaga folyamatosan a kutatás tárgya, a Travagliadokumentumokat az utóbbi évek főúri színjátszást, Haydn operakarmesteri tevékenységét bemutató kiállítások anyaggyűjtése hozta az Országos Széchenyi Könyvtár Acta Theatralia és Acta Musicalia Esterházy-forrásgyűjteményéből felszínre.

4 Ugyanez vonatkozik az Esterházy-opera működéséről fennmaradt - az utóbbi évek gyarapodása és kutatásai során kibővült - librettókra. Az Esterházy-szövegkönyvekről 1959-ben egymást követően két alapvető összeállítás jelent meg. Johann Harich „Esterházy-Musikgeschichte im Spiegel der zeitgenössischen Textbücher" című műve

5 az 1662-1810 közötti időhatáron belül 216 hazai és külföldi szövegkönyvet regisztrált a hercegi könyvtár részeként. Horányi Mátyás idézett munkájának függeléke az 1715-1810 közötti időszakból 113 librettó megjelentetését kötötte a hercegi udvar számára bemutatott előadásokhoz. A színház- és zenetörténeti kutatás e pótolhatatlan forrásai az idők során elpusztultak, elkallódtak, az Esterházy-szövegkönyveknek csak töredéke maradt fenn egy-két példányban. A szövegkönyvek, az un. „Logenbücher", azaz páholykönyvecskék 150-500, általában azonban 200 példányban jelentek meg oktáv formátumban a pozsonyi Landerer, a soproni Siess, a kismartoni hercegi, vagy valamelyik bécsi nyomdában. Ünnepi alkalmakkor - eljegyzés, születés, névnap, magasrangú vendég látogatása - néhány példány drága selyem díszkötésben látott napvilágot, míg a többség általában színes, un. „török" papfrkötésben. A címlap tartalmazta a mű címét, műfaját, az előadás színhelyét, a mecénás nevét, esetleg az ünnepélyes alkalmat, a kiadás helyét, a nyomdász nevét, a megjelenés évét. Az opera szövege előtt - esetenként sorrend felcserélésével - szerepelt az „argomento", a mű rövid tartalmi kivonata, a szerepek, gyakran a szereplők megnevezése, a librettista és a zeneszerző neve, majd a díszletváltozások, a színhelyek felvonásokra és jelenetekre bontott felsorolása és a tervező. A bécsi Burgtheater mintájára mint a főúri színházak librettóinak német elnevezése is mutatja - a kis könyvecskéket az előadás kezdete előtt a meghívott közönség számára a páholyokban helyezték el. Travaglia szerződésének évétől (1771) 1790-ig, Fényes Miklós halálát követően az operatársulat feloszlatásáig, 78 librettó megjelenése dokumentálható. Ebből 26 mű szövege található meg egy, vagy több példányban az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben. 16 szövegkönyvben szerepel Travaglia a díszletváltozások felsorolásánál tervezőként. Első előfordulása 1779, az utolsó 1789. Nevének megjelenése feltehetően összefügg az 1778/79-es eszterházi színházi szervezeti szabályzat 3. pontjának rendelkezésével, miszerint Bader könyvtáros adminisztratív igazgatása és Johann Basilius Grundmann „Cabinet Mahler" fennhatósága alatt az 1776-tól rendszeressé váló operaelőadások szervezése-rendezése körül jelentékeny feladatokat kapott. A szabályzat leszögezte: „Mivel Bader kijelentette, hogy a festő Travaglio igen ügyesen és alkalmasan tud neki a színház igazgatásában segédkezet nyújtani, a díszletek és világítás gondozása végett az említett Travaglio Bader mellé adatik (mivel ért a festéshez, a díszletek változtatásához és elrendezéséhez), aki a színházi emberekre felügyel, és Badernek zavarok elkerülése végett mindenről jelentést tesz, de önálló jogkör nélkül, mivel továbbra is Cabinet Mahlerünk alá fog tartozni."

6 Ennek értelmében 1780/81 első felében Travaglia gondoskodott a díszletekről, jelmezekről, világításról, ruhatári költségvetéseket, nyomdai számlákat írt alá. 1779 és 1781 között munkáit mint „Sigr. Pietro Travaglia nel attual servizio di S.A. il Principe Nicolo Ester hazi ..." jegyezte, minden esetben az „invenzione" hangsúlyozásával. 1782-től ismét szervezeti átalakulással összefüggésben változott Travaglia udvartartáson belüli helyzete. Az egyre nagyobb méretekben kibontakozó operaüzem nagyobb fokú specializálódást igényelt. 1781 júliusától a herceg Nunziato Portát az udvari opera igazgatójaként és a színházi ruhatár főfelügyelőjeként,